Mátyás király emléke Bautzenban

Az 1486-ban elkészült, a fal síkjából merészen kiemelkedő emlékművet Mátyás egyetlen hiteles ábrázolásának fogadja el a szaktudomány. (A kompozíció fejét annak idején több ízben is Budára szállították, hogy az uralkodó arcvonásait a legtökéletesebben áttéve adják meg az ábrázolás végső formáját.) A bautzeni térplasztika másolata egyébként megtekinthető például a budavári Hilton Szállón vagy a szeged-alsóvárosi templom oldalbejárata felett.

A szászok és a szláv szorbok lakta Lausitz (ennek egyik központja Bautzen) majd ezer kilométerre fekszik Budától, a díszes szoborkompozíció elkészültének idején Mátyás birodalma odáig terjedt. A terület – Sziléziával egyetemben – a cseh és a lengyel királlyal folytatott, elhúzódó diplomáciai és katonai erőpróbák eredményeképpen került a magyar uralkodó birtokába. Az új helyzetet az 1474-es boroszlói (Wroclaw) békeszerződés, majd az 1478-as béke után a három király (Mátyás, Ulászló és Kázmér) 1479-es olmützi (Olomouc) találkozója szentesítette.

A krónikások szerint a magyarok királyát a korra jellemző hódító szellemen túl az is sarkallta újabb területek megszerzésére, hogy megerősödve nagyobb eséllyel lépjen fel a Balkánt immár szilárdan kézben tartó oszmán birodalommal szemben. Mátyás komolyan vette az atyai örökséget, szerette volna megvalósítani Hunyadi János álmát, a török kiűzését Európából s ehhez előbb meg kívánta szerezni a német-római trónt. Ám a számottevő részsikerek ellenére – 1463-ban rátette a kezét Boszniára, Morvaország elfoglalása után 1469-ben cseh királlyá koronáztatta magát, 1485-ben bevette Bécset, érzékeny veszteségeket okozott a Habsburgoknak – nem sikerült a végső cél elérése. Mátyás király 1490-ben trónörökös nélkül meghalt, az utána következő három és fél évtized magyarországi anarchiája és hanyatlása egyenesen vezetett el a mohácsi vészig.

Farkas József György