Maszekoló képviselők
Még le sem csillapodott a botrány, amit a képviselői költségtérítések ügye váltott ki, máris a brit politikusok viselkedésének újabb területe lett beszédtéma: a másodállások zöme.
Ebben is a politika világát immár belülről és igen alaposan ismerő brit napilap, a Telegraph jár élen. Felmérésük szerint, melynek részleteit a vasárnapi kiadásban tették közzé, több tucatnyi politikusnak van a képviselői poszt mellett más, olykor több jól fizető állása is, a jogi tanácsadástól az alkalmi újságírásig, az ügyvédkedéstől a rendezvényszervezésig.
Egyikük 750 fontos órabérért segít díjátadó ünnepségeket szervezni szeszes italokat gyártó cégeknek (csak összehasonlításként: jelenleg a kötelező minimálbér alig több óránként öt fontnál). Egy másik naponta 1300 fontért ad “üzleti tanácsot”.
De akad bizarrabb másodállás is: Robert Goodwill konzervatív politikus, az árnyékkormány közlekedési minisztere például temetőt működtet a farmján, és állítása szerint néha még saját kezűleg sírokat is ás ott, ám mint mondja, vállalkozása veszteséges.
Közülük az egyik legjobban kereső a munkáspárti Nick Raynsford, az önkormányzati ingatlanügyekért felelős volt államtitkár, aki tavaly 148 ezer fontot keresett hat különböző magáncégnél – véletlenül épp az ingatlanpiac területén. John Hemming liberális demokrata képviselő számítógépes szoftver cége évente több, mint kétszázezer fonttal növeli jövedelmét.
De az új házelnök, a konzervatív John Bercow is negyvenezer fontot keresett egy speciális iskolákat működtető egészségügyi cégnél, véletlenül azután, hogy a politikus egy parlamenti vizsgálat után beszámolójában sürgette a sérült és fogyatékos gyerekekkel foglalkozó speciális iskolák állami támogatásának növelését, melyet a kormány el is fogadott.
Bár mindegyik képviselő a szabályok szerint feltüntette e tényeket az úgynevezett érdekeltségi listáján, tehát ez nem volt titok, a megbízások jellege és mértéke elgondolkoztató. Néhány tétel láttán nehéz nem gondolni arra, hogy ezek a cégek nem a képviselők munkáját, hanem vélt vagy valós befolyását fizetik meg, vagyis bújtatott lobbizás, néhány esetben pedig nem is nagyon bújtatott korrupció tanúi lehetünk.
A költségtérítési botrány nyomán hozott szigorító intézkedések közt a jövő héten jelentik be hivatalosan, hogy a képviselőknek eztán fel kell tüntetniük: mennyit keresnek a képviselőségen túl, hány órát dolgoznak, hol és pontosan mit.
A megkövetelt részletek egyesek számára kínosak lehetnek. Nem véletlen, hogy a héten valóságos “lemondási hullám” indult meg. Volt, aki külső munkáit adja fel, mások inkább a politikából szállnak ki.
A képviselők külsői munkáiról folyó vitában sokan úgy érvelnek: ha a képviselőknek megtiltjuk, hogy másutt is dolgozzanak, akkor soha nem fogunk tudni jó szakembereket vonzani a politikába. Másrészt a Westminster falain kívüli munkavállalás segít abban, hogy a képviselők ne veszítsék el a kapcsolatot a valósággal, tudják, hogy mi történik a társadalomban. Egyes területek szakértőiként jobb törvényeket is tudnak hozni.
Sokan azonban nehezményezik, hogy egyesek annyit dolgoznak ezeken a különböző külső munkahelyeken, hogy igazi feladatukra, a parlamenti munkára alig marad idejük, lényegében csak “másodállású képviselőknek" nevezhetők. És akkor a különböző megbízások etikai vonzataira, az összeférhetetlenségre és a feddhetetlen viselkedésre vonatkozó aggályokról még nem is szóltunk.
A jövő hét is viharosnak ígérkezik tehát, egyelőre jele sincs a hagyományos politikai uborkaszezonnak a brit belpolitikában.
