Már megint a Kampusch-ügy
A Natascha Kampusch ügyének visszásságait vizsgáló parlamenti bizottság elnöke maga is osztja azt a gyanút, hogy a kislány elrablójának cinkosai voltak. Ludwig Adamovich – az Alkotmánybíróság egykori elnöke – gyakorlatilag a vizsgálat akadályozásával vádolja a bécsi államügyészséget, amely nem engedi, hogy a parlamenti bizottság betekintsen fontos iratokba, például Natascha szabadulása utáni első vallomásába. A különös magatartás okát abban látja, hogy az államügyészség attól tart: lelepleződnek az egykor elkövetett hibák.
Hogy ilyenek voltak szép számmal, az ma már nem titok. A parlamenti bizottság is azért alakult, mert kiderült, hogy a nyomozóhatóság a kislány eltűnése után, 1998 tavaszán fontos bejelentéseket figyelmen kívül hagyott, és később sem tulajdonított jelentőséget bizonyos sokatmondó jelzéseknek.
www.szervuszausztria.hu/ausztriamozaik/ausztria-bunozes-gyermekrablas-natascha-kampusch-35684.htmlA Profil című osztrák hetilapnak adott interjúban Adamovich arra is utal, hogyan távolították el a Szövetségi Bűnügyi Hivatal korábbi vezetőjét, amikor az a nyomozás hibáira felhívta a figyelmet. A parlamenti bizottság egy éve közreadott első, 58 oldalas jelentéséből is az a következtetés vonható le, hogy a gyermekrabló 44 éves Wolfgang Priklopil öngyilkosságával nem lett volna szabad az ügyet lezárni. Valószínűsíthető, hogy a férfi nem egyedül tervelte ki és hajtotta végre Natascha elrablását, s a kislány nyolc és fél éven át tartó rabságáról más is tudott. A jelentés egy vagy két cinkost feltételez.
Az érvek és a hibákat bizonyító tények ellenére máig sem történt semmi az igazság kiderítésére – mondja Adamovich. Márpedig az áldozat e rosszul értelmezett védelme tulajdonképpen az ő érdekeit sérti, másrészt növeli a hasonló bűncselekmények elkövetésének kockázatát, hiszen a bűnözők szabadlábon vannak.
A bizottsági elnök számára rejtély, miért ragaszkodik Natascha Kampusch maga is a magányos elkövető feltételezéséhez. Bár óvakodik attól, hogy a nyomozók tudatos félrevezetésével vádolja, de nem zárja ki, hogy a hétköznapi életbe visszailleszkedni próbáló fiatal lányt kínosan érinthetné, ha nyilvánosságra kerülnének a nyolc és fél év eddig ismeretlen részletei. Márpedig egy tettestárs felbukkanása ezzel a veszéllyel is fenyeget.
A titkolózásban érdekelt lehet Natascha családja is: édesapja már korábban is azzal vádolta a tőle régen elvált anyát, hogy kapcsolatban állt Priklopillal. Ezek a vádak nem bizonyosodtak be, bár bíróság is vizsgálódott egy feljelentés alapján, de tisztánlátásról az ügyben szó sincs. A magányos tettes elmélete sokaknak kényelmesebb, nem csak a nyomozók veszíthetik arcukat, hanem az áldozat is, ha véletlenül kiderül, Priklopilnak voltak társai – véli a vizsgálóbizottság elnöke.
Egy dolog bizonyos: Natascha Kampusch dossziéját két évvel a kislány szabadulása – tíz évvel elrablása – után sem lehet lezárni. Adamovich azt is feltételezi, hogy a parlament felhatalmazása alapján az ügyet kivizsgáló bizottság egy évvel ezelőtti jelentését tulajdonképpen senki nem tanulmányozta át alaposan. Most az igazságügyi miniszter hosszas huzavona után legalább e tekintetben lépett: véleményezésre kiadta a jelentést egy az ügyben egyáltalán nem érintett szakértőnek, a grazi főállamügyésznek. Talán végre mozdul valami – reménykedik Adamovich.
