Magyarország Magyarország marad, függetlenül attól, ki kormányozza
Berlin új budapesti nagykövetét Dr. Matei Ion Hoffmannak hívják. Bukarestben született, Németországban nőtt fel, de kisgyerek korából még emlékszik a „Kárpátok géniuszára.” Egyébként nem erdélyi szász, vagy bánáti sváb, amint gondolhatnánk: német ősei Kant városából, Königsbergből, (ma Kalinyingrád) származnak, és a Hohenzollernekkel érkeztek Romániába. De román, görög, osztrák és albán felmenői is vannak, akik baráti kapcsolatokat ápoltak magyarokkal. A nagykövet tehát igazi közép-európai, aki így némi affinitással és német precizitással kezdett a szerfelett összetett magyar helyzet tanulmányozásába. Ezt igazolja első budapesti interjúja, amelyet lapunknak adott.
– Tanult az USA-ban, a jeles tehetségeknek nyújtott állami ösztöndíjjal lett jogász, diplomataként dolgozott Washingtontól Rómáig, Párizstól Dél-Amerikáig. Mit szólt, amikor az ősszel Algírból Budapestre helyezték?
– Emlékeztem. Arra, hogyan lelkesedtek a szüleim 1956-ban a magyar forradalomért. A festőművész papa, aki nem volt hajlandó szocreált pingálni s a mama, aki - amint akkor a kommunisták mondták – „egészségtelen származású” volt. Apám azután az ú.n. román forradalom idején felidézte: nem véletlen, hogy a szabadságtörekvések éppen Temesvárott jelentkeznek, abban a soknemzetiségű városban, ahol még a monarchia idejéből mindig erős volt a szabadsághagyomány. Emlékeztem azután 1989. augusztus 13-ára. Dr. Jürgen Sudhoff külügyi államtitkár delegációjában érkeztem Budapestre. Történelmi nap volt: addigra megtelt az NSZK nagykövetsége kelet-német menekültekkel. Sudhoff és partnere, Horn Gyula, akivel már évek óta kapcsolatban állt, végül a Nemzetközi Vöröskereszt révén találtak megoldást. Büszke vagyok, hogy ifjú diplomataként részese lehettem ezeknek a történéseknek. Akárcsak később, amikor Prágából, Varsóból segítettük honfitársainkat a szabadságba.
– Horn Gyula neve távolról sem mindenkinek hangzik ma comme il faut Magyarországon. Vannak erős vélemények, hogy az ú.n. reform-kommunisták akkori tetteikkel, a határnyitással és egyebekkel csak magukat akarták átmenteni …
– A magam részéről nagy tisztelettel viseltetem mind Horn, mind az akkori vezetés más tagjai, így Németh Miklós, Pozsgay Imre iránt. Amikor azon az augusztusi vasárnapon Hornnál tárgyaltunk, folyton szólt a telefon, ők hárman egyeztettek. A szemünk előtt zajlott le a paradigma-váltás, miközben a magyar vezetésre rendkívüli nyomás nehezedett az NDK vezetése és Románia – érdekes módon kevésbé Moszkva részéről. Természetesen megismerkedtem az akkor még államtitkár Kovács Lászlóval is. Egyfajta jegyzőként vettem részt ezeken a tárgyalásokon és jól éreztem a kölcsönös bizalom légkörét. Nagyköveti minőségemben találkoztam már Pozsgay Imrével, fogok Németh Miklóssal is, összejöttem Magyarország akkori bonni nagykövetével, Dr. Horváth Istvánnal, valamint az akkori követtel, Dr. Peisch Sándorral. Mi, németek nagy hálával gondolunk vissza, hogy Magyarország akkor a szabadság, demokrácia és emberi jogok melletti elkötelezettségével lényegesen hozzájárult a német megosztottság leküzdéséhez és az európai egyesítéshez. Legkésőbb ettől az időtől kezdve Magyarország számunkra kiemelt partner, akivel valamennyi szinten különösen szoros és bizalomteljes kapcsolatokat ápolunk.
– Néhány hónapja van itt – most milyen a légkör?
– Rendkívül izgalmas számomra, hogy ismét Magyarországra jöhettem, és ezzel közelebb kerülök a gyökereimhez. Jelenleg még abban a szakaszban vagyok, amelyet a „gyűjtögető” jelzővel illetnék. Az a dolgom, hogy megismerjem minden oldal álláspontját. Feltűnő, hogy olykor mennyire különböző frontok állnak egymással szemben, és a viták élességét alkalmanként szokni kell. De végeredményben ez a magyarok dolga. Az információszerzésben egyelőre a médiára támaszkodom, majd az ott kapott információk hátterét tárom fel.
– A német médiában eléggé egyöntetű a magyar kormány bírálata…
– Ez igaz, ha nem is mindig megalapozott, a tényeket gyakran nem megfelelően mutatják. Ennek biztosan az is oka, hogy kevés német újságíró ismeri a nyelvet és a média nagy részben a hírügynökségi jelentésekből él. Amikor pl. arról számoltak be, hogy a decemberi parlamenti tüntetés az ellenzék közös akciója volt, ez nem volt helytálló. Személyesen ott voltam és láttam, hogy a demonstráció az LMP rendezvénye volt, amelyhez később csatlakoztak a szocialisták, így nem beszélhetünk koncentrált rendezvényről. Elmentem a kormány melletti tüntetésre is. Számszerűen ott többen voltak, mint a Parlament előtti tüntetésnél. A rendezvény békés volt, mindenféle korosztályból láttam ott embereket, köztük sok középkorút és idősebbeket. A német médiában azonban nem így számoltak be erről. Számomra ezért fontos a személyes tapasztalat, a tények és az értékelés világos elválasztása.
– Gondolom, találkozott már az itteni német cégek vezetőivel. Ők is nyilvánosan bírálták itteni helyzetüket...
– Nagyon szilárdak a német gazdaság és Magyarország közötti kapcsolatok. A gazdaság általában közvetlenül fogalmazza meg érdekeit; ez első sorban a nagyvállalatokra vonatkozik. Alkalomadtán a nagykövetség is támogatást nyújt a cégeknek. Brennauer úr, a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamera ügyvezetője a minap a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak fejtette ki, hogy egyes cégeik nagyon elbizonytalanodtak, a törvényi keretek alakulását nem lehet megfelelően számításba venni és sokan ezért veszélyben látják a jogbiztonságot. Emiatt előfordulhat, hogy cégek esetleg elhalasztanak új beruházásokat.
Szeretném hangsúlyozni: a beruházóknak igen fontos, hogy az üzleti feltételek stabilak és kiszámíthatóak legyenek. Ez a múltban nem mindig volt így. Egy példa erre a különadók témája – bízom benne, hogy azokat, amint ígérték, az év végével kivezetik. De Magyarország sokat is tud nyújtani: kitűnő, képzett a munkaerő, jó az infrastruktúra, magas színvonalú a tudomány. Németország nem véletlenül lett az ország legnagyobb kereskedelmi partnere. Azon fogok dolgozni, hogy ez így maradjon, sőt, hogy tovább fejlődjön az együttműködés.
–Az jó is lenne. Ám ha a német beruházó a honi médiát olvassa, nézi, hallja, a gazdasági, politikai viharokról, az államcsőd veszélyéről – miért jönne ide?…
– A befektetőnek mérlegelnie kell, hogy bizonyos problémás tényezők külső vagy belső eredetűek. Az utóbbihoz tartoznak a különadók vagy más, egyes vállalatok ellen hozott intézkedések. Ezeknek a politikai keretfeltételeknek nagy befolyása van a vállalatok gazdasági döntéseire. A Német-Magyar Kamara egyébként tanulmányt készített a befektetési feltételekről, ahhoz más külföldi kamarák is csatlakoztak. Ez a tanulmány fontos információkkal szolgálhatna a magyar kormány számára is.
– Szájer József, a Fidesz egyik vezető politikusa, nemrég a Die Weltnek azt mondta: a közelmúlt történései maradandó károkat okoztak Magyarország és az EU többi tagállama közötti kapcsolatoknak. S a magyarok szerinte „különösen csalódtak Németországban, amelynek jobban meg kellene értenie bennünket.” Nem értenek tehát minket?
– Alapvetően tudni kell szétválasztani: Magyarország Magyarország marad, függetlenül attól, ki kormányozza. Ezt a véleményt képviselem, és ez a véleményem a médiát illetően is: ha bírálnak, ne az egyes országokat állítsák karanténba, mert ez csak szükségtelenül felkavarja a kedélyeket. Mi, nagykövetségként, keveset tudunk ez ellen tenni, mert a friss hírekért folytatott versenyfutás egyértelműen a média javára dől el. A mi feladatunk az, hogy a helyzetet gondosan vizsgáljuk, elemezzük.
– De hiszen éppen Orbán Viktor hangoztatja mindig: meg kell védenie Magyarországot a külföldi bírálatoktól…
– Nem tisztem a vendéglátó ország miniszterelnöke kijelentéseit értelmezni.
– A korábbi, nyílt bírálatok helyett Berlin ezek szerint a csendes diplomáciát választja?
– Nem szükségszerűen. Nemrég járt itt Markus Löning, kormányunk emberjogi megbízottja. Amint a magyar sajtónak elmondotta, tárgyaló-partnerei megértették a kritikákat, és készek a párbeszédre. Löning azt is mondta, hogy sokan aggódnak, mert az elmúlt két évben, háttérbeszélgetéseken, már többen jelezték kételyeiket a kormánynak, de mégsem történt semmi. Összességében az aggodalmak olyan törvényekre és személyi döntésekre vonatkoznak, amelyek aggodalomra adnak okot az igazságszolgáltatás és a sajtó függetlenségével kapcsolatban, aggodalomra afelett, hogy a kormány hatalmát a mostani kormányzati cikluson túl is rögzíteni akarja.
Egyébként ezeket a kérdéseket most igen behatóan vizsgálják az illetékes fórumokon, Brüsszelben, Strassburgban, s az Európa Tanácsot is bevonják a munkába. Mi azt az álláspontot képviseljük, hogy ez a helyes út. Magyarország bemutatja saját szempontjait, és meglátjuk, hogyan értékelik ott a választ.
– Aktívabbak lesznek, ha a magyar kormány nem teljesítené a Brüsszelben és Strassburgban tett ígéreteket?
A folyamat még nem zárult le, várjuk meg az eredményt. Nagyon oda fogunk figyelni, s ha úgy látjuk, további módosításokra lenne még szükség, azt baráti hangon megbeszéljük egymással. Magyar részről eddig is megfelelő módon értelmezték a jelzéseket. Bízom benne, hogy minden vitás kérdés rendeződik, hiszen a kétharmados többség gyors megoldásokra ad lehetőséget. Az annál is fontosabb, hiszen Európának is meg kell oldania más aktuális problémákat.
