Magyarország az unió pária szerepkörébe manőverezte magát
Die Weltben megjelent esszé szomorúnak tartja, hogy a németeknek fogalmuk sincs Európáról, más országok mentalitásáról, ami persze traumatikus tapasztalatokból is fakad.
Az elemzés a csehek és a magyarok példáján igyekszik bizonyítani az állítást. Rólunk azt írja a cikk: akár tetszik, akár nem, Magyarországon még mindig szilárdan ül a nyeregben egy olyan kormány, amely nem csupán retorikailag akarja újra vonni a nemzeti-történelmi kereteket. Hogy e tevékenysége sikeres, az azért van, mert az ország sohasem tudta kiheverni, vagy feldolgozni a trianoni traumát. Budapesten és vidéken is izzik az örökös sértettség, amely nyilvánvalóan egyengeti az utat a bezárkózáshoz. Hogy az ország az elmúlt dicsőséghez és a ködös távolba vesző nemzeti nagysághoz nyúlik vissza, hogy megdicsőül a több mint ezer éve halott István király, és hogy durván kiaknázzák a dühödten hadra fogható kereszténységet, nos, mindez nem leplezheti, hogy igazából itt a félelem és bizonytalanság húzódik meg, illetve hogy a hencegő öntudat valójában gyenge és még mindig sérült. Ez is az oka annak, hogy Magyarország szinte a maga a akaratából nagyjából az unió pária szerepkörébe manőverezte magát, miközben nem érzi magát rosszul ezen a poszton, hiszen azt a kiválasztottság állapotaként értelmezheti. A németeknek nem kell tudomásul venniük azt az irigységet, ami ezekből a sérülésekből bugyog fel. De meg kell érteniük, hogy létezik. Még sokáig. Kelet- és Közép-Európában. A kontinens nyugati részén is? Európa nem egységes.
