Magunk festettük a falra az ördögöt

A közmegegyezés állóvizébe dobott követ a francia tüdőgyógyászat legnagyobb tekintélye, aki történetesen épp a Dohányzásellenes Világnapon nyilatkozott arról, hogy a passzív dohányzás egészségkárosító hatása tudományosan semmivel nem bizonyítható. A tabudöntögető állásfoglalás bombaként hatott Franciaországban, ahol e témában már rég elült a szenvedélyes vita, mióta 2008. január elsején hatályba lépett a nyilvános helyeken való dohányzás tilalma.

2010. július 6., 11:21

Philippe Even professzor, aki sokáig vezette Franciaország egyik legrangosabb orvosi fakultását, de ma már nyugdíjban van, első ízben adott hangot ellenvéleményének a nyilvánosság előtt. A Le Parisien hasábjain megjelent interjúban kategorikusan leszögezte, hogy szemben az aktív dohányzás valóban súlyos következményeivel, a dohányfüst passzív belélegzésének tulajdonítható kóros elváltozásokat tudományos vizsgálatok nem támasztják alá. „Olyan félelmet keltettünk, aminek semmi alapja nincsen, minden ezzel kapcsolatos állítás légből kapott” – szögezte le Even.

A nagynevű Insitut Necker elnöke szerint a témában mindösszesen száz kutatás eredményei ismertek. „Az első meglepetés: a vizsgálatok 40 %-a a passzív dohányzás egészségkárosító hatásának teljes hiányáról tanúskodik. A fennmaradó 60% a rákbetegség kockázatának 0,02 százalékos növekedését méri a legoptimistább esetben, a legpesszimistább eredmény 0,15%, szemben az aktív dohányzás 10-20%-os veszélyeivel. Ez tehát szánalmas mérték. Világosan fogalmazva: a káros hatás vagy egyáltalán nem létezik, vagy végtelenül kicsi.”

A riporter felvetette, hogy a dohányzásellenes társaságok évi 3000-6000 elhalálozást írnak Franciaországban a passzív dohányzás számlájára, és számos specialista szerint a nem dohányosok által beszívott cigarettafüst is szerepet játszik a szív- és érrendszeri, valamint egyéb asztmatikus krízisek előidézésében.

A professzor álláspontja szerint ennek tudományos alapja nincs. „Vegyük például a szív – és érrendszeri megbetegedéseket, ezeknek négy fő oka van: a vészes elhízás, a koleszterin, a magas vérnyomás és a cukorbetegség. A passzív dohányzás súlyosbító szerepének tisztázásához olyan személyeket kellene vizsgálnunk, akik e négy betegség egyikével sem rendelkeznek, ilyen tanulmány azonban sosem készült. A krónikus bronchitisz esetében kijelenthetjük, hogy az aktív dohányzás szerepe vitathatatlan, a passzív dohányzás szerepe azonban még bizonyításra vár. Az asztma esetében valóban súlyosbító tényező, de nem nagyobb a pollenénél!”

- A dohányzás nyilvános helyeken való betiltásának célja a nemdohányzók védelme volt. Ez tehát alaptalan? – tette fel a kérdést a Le Parisien munkatársa.

„Abszolút az – hangzik Even professzor válasza. A pszichózis a rákbetegségeket kutató nemzetközi ügynökség, az AIRE egyik jelentésének publikálásával kezdődött (ez az intézmény az Egészségügyi Világszervezethez tartozik), a 2002-ben közzétett jelentés érvelése szerint már bizonyított tény, hogy a passzív dohányzás súlyosan károsítja az egészséget, de ez a jelentés az állítás mellé bizonyítékokat nem hozott fel. Hol vannak az adatok? Milyen módszert alkalmaztak az állítás alátámasztására? Ez minden, csak nem tudományos hozzáállás. A félelem összes elemét a semmiből rakták össze. „

- De mi érdekük fűződik a dohányzásellenes társaságoknak , hogy egy nem létező veszélyre hivatkozzanak? - érdeklődik a riporter.

„Miután a dohányzásellenes kampányok, sőt a cigarettaár emelése is hatástalannak bizonyultak, új eszközt kellett találni a dohányzók számának csökkentésére. A passzív dohányzás ártalmainak meglobogtatásával félelmetes hatékonyságú fegyvert találtak: a társadalmi nyomást. A nemdohányzók teljes jóhiszeműséggel azt hiszik, hogy veszélyeztetik az egészségüket, s ezért szembefordulnak a dohányosokkal. A passzív dohányzás ezáltal egy csapásra közegészségügyi problémává lépett elő.”

Ugyanezt erősíti meg Robert Molimard dohányzáskutató, aki szerint a dohányzásellenes küzdelem az utóbbi években a dohányosok elleni harccá alakult át. Bernard Debré, orvos és az UMP kormánypárt képviselője (Even professzor közeli barátja) árnyaltabban fogalmaz: „Úgy tűnik, a kétely önmagában elég a tiltás igazolásához.”

Philippe Even, aki tagja volt az 1981-ben, még Mitterrand elnök által létrehozott első Dohányzásellenes Bizottságnak, egyetért azzal, hogy erőfeszítéseket kell tenni a káros szenvedély leküzdése érdekében, de egyúttal figyelmeztet is: ”Bár jó ügyről van szó, azt nem hiszem, hogy hazugság árán kellene a jó célt elérni. Már csak azért sem, mert a dolog nem is működik: a tiltó rendelet hatályba lépése óta a cigarettaforgalmazás volumene tovább nőtt.”

Az interjú végén az újságíró feltette a kézenfekvő kérdést: Miért nem szólalt meg korábban?

Even professzor válasza világos és őszinte: „Köztisztviselőként, Franciaország legnagyobb orvosi fakultásának doyenjeként kötelezőnek tekintettem a magam számára a mértéktartó magatartást. Ha eltértem volna a hivatalos állásponttól, vállalnom kellett volna a következményeket. Ma már nyugdíjas vagyok, szabad ember.”

Súlyosbodik a helyzet a parajdi sóbánya térségében, ahol csütörtök hajnalban újabb beszakadások történtek. A környék továbbra is veszélyzónának számít, miközben a szennyezés már messze túljutott a helyi határokon.