Magányos hely lett a világ, Japánban már komplett családot is lehet kölcsönözni, kamulagzikat tartanak
Nisida Kazusige hatvan éves. Tokióban él, a felesége nemrég halt meg, lánya pedig egy vitát követően elhagyta a családi fészket. Nem sokáig bírta a magányt, hostess-klubokba kezdett el járni, de hiába a nők társasága, rossz érzése nem csillapodott, sőt, tetejében nagyon hülyén érezte magát, amiért ennyi pénzt kifizetett a „semmire”.
Nisidának vannak barátai, munkatársai, akikkel golfozni és italozni jár, de nem csak erre vágyott. Családot akart. A saját családját akarta újra. Egy este meglátta a japán televízióban a Family Romance nevű szolgáltatást, amely egyike a számtalan japán ügynökségnek, mely „helyettesítő családtag" kölcsönzésével foglalkozik. A reklámban egy idősebb nő ódákat zengett arról, milyen jól érezte magát kölcsönzött unokájával. Nisidanak nem kellett több, rögtön tárcsázta a számot.
Nisida és a családkölcsönzők történetét a The New Yorker írta meg hosszú cikkében. Ebből derül ki, hogy a férfi egy feleséget és lánygyermeket kölcsönzött magának azért, hogy vele vacsorázzanak. A cégnél azt is megadhatta, hány évesek legyenek és hogy nézzenek ki. Egy vacsora ára velük 95 ezer forintnak megfelelő japán jenbe került.
Az első, egyeztető találkozóra egy kávézóban került sor. Nisida szerint kölcsönzött lánya „sokkal szebb és stílusosabb” volt, mint sajátja, és nagyon örült, amikor meglátta kölcsönfelségét, aki egy átlagos, középkorú nő volt, pont mint megboldogult szerelme.
A történet ezen a ponton válik az eddiginél is bizarrabbá. A találkozó ugyanis arra szolgált, hogy a feleség megtudja, hogyan viselkedjenek a klienssel. Nisida nem volt rest, megmutatta, hogyan igazgatta haját a neje és hogyan bökte oldalba lánya, amikor vicceset mondott. A két nő így is tett, és Kazunak szólította a férfit, csak úgy, ahogyan valódi családja tette.
Nisida olyan elégedett volt a szolgáltatással, hogy még egyszer megrendelte. A kölcsöncsalád megérkezett a férfi lakásába, főzni kezdtek, beszélgettek, majd együtt tévéztek. Ezt még több ilyen este követte. Nisida úgy döntött, elküldi lakáskulcsát a cégnek, hogy egyszer arra érhessen haza, hogy kölcsön családja fogadja.
Annak ellenére, hogy továbbra is felesége és lánya nevén szólítja a két nőt, Nisida szerint idővel mindnyájan abbahagyták a színészkedést és egy újfajta családdá alakultak. Igaz, pénzért. A férfi szerint nagyon sok jó tanácsot kapott kölcsönlányától a valódi lányát illetően, rávilágított olyan dolgokra, amik Nisidának eszébe se jutottak és rájött, a békülést neki kell majd kezdeményeznie. Így is tett, és ma már úgy tűnik, rendeződhet a viszonyuk.
A The New Yorker riportere beszélt a Family Romance alapítójával, Isii Juicsivel is, aki elmondta, sokat dolgoznak azon, hogy a megfelelő személyeket kölcsönözzék ki klienseiknek. Ishii szerint céljuk, hogy egyszer létrejöjjön egy olyan társadalom, ahol nincs szükség a szolgáltatásikra. De most még van.
Ishii egy tengerparti városban nőtt fel ahol édesapja gyümölcskereskedőként, édesanyja pedig úszóoktatóként dolgozott. Már általános iskolában rájött arra, milyen könnyen be tudja csapni az embereket. Osztálytársai szerettek köré gyűlni, mikor telefonbetyárkodott, ámultak, hogyan tud felnőtt hangon megszólalni és röhögés nélkül kamu történeteket előadni. Húszévesen modellként és színészként dolgozott, emellett pedig idősekre vigyázott és mint mondja, sokszor kérték szolgáltatásait. Tulajdonképpen ő is egyfajta kölcsönunokaként tevékenykedett.
Az ügynökség ötlete 11 éve fogalmazódott meg benne, amikor egy egyedülálló anya ismerőse panaszkodott neki, hogy nem veszik fel lányát egy óvodába, mert előnyben részesítik a kétszülős felállású családból származó gyerekeket. Ishii felajánlotta, hogy eljátssza a kislány apukáját az óvodai felvételin. Bár az adott szituáció nem sikerült jól, a kislánynak idegen volt Ishii, ez adta az ötletet, hogy körbenézzen, léteznek-e olyan szolgáltatások, amik rokonokat kölcsönönöznek. Így történt, hogy először ő maga is kölcsön rokon volt, majd később megnyitotta saját ügynökségét.
Ishii 2009 óta 100 nő férjét alakította már. Ugyanis hiába van saját cége, ő maga is beáll dolgozni. – Jelenleg is 60 férjet játszom, de le kell faragnom belőle. Nem bírom a terhelést, olyan mintha 60 család terhe nyomná a vállamat – mondta.
Ishii szerint a munka másik veszélye, hogy a kliens túlzottan ragaszkodni kezd. Az esetek 40-50 százalékában előfordul, hogy a nők megkérik a kezét. Mindez ritkábban fordul elő kölcsönfeleség esetén, akik biztonsági okokból csak ritkán látogatnak el (és csak ha ők maguk döntenek úgy) az ügyfél lakására. Nisidánál például azért tettek kivételt a nők, mert ketten voltak. A kölcsön feleség egyedül nem ment volna fel a lakására. A cég szabályzata szerint a kliens a kézfogásnál több fizikai kontaktust nem várhat el a szolgáltatástól.
A The New Yorker riportere több olyan kölcsön rokonnal is találkozott, akik elmondták, nem csak a magányos emberek bérlik fel őket. Előfordul, hogy egy férj azért bérel kölcsön feleséget, hogy vele jelenjen meg társadalmi eseményeken, mert saját felesége túlsúlyos lett. Olyan is megesett, hogy egy várandós nő azért bérelt magának anyát, hogy az győzze meg barátját, ismerje el gyermekét. Egyedülálló nők, akiket családjuk azért vegzál, mert nincs barátjuk, előszeretettel kölcsönöznek maguknak kamu vőlegényt. És sajnos, az is előfordul, hogy anyák azért bérelnek kamuférjet maguknak, mert gyerekeiket cikizik az iskolában, amiért nincs apukájuk.
Ishii azt mondja, bár ritkán, de előfordul hogy komplett kamulagzikat is rendez azoknak a nőknek, akiknek ciki a kollégáik és családjuk előtt, hogy egyedülállóak. Ez körülbelül 47 000 dollárnak megfelelő összegbe (több mint 12 millió forintba) kerül.
A The New Yorker újságírója megkérdezett egy pszichiátert is, aki úgy véli, hogy Japánban, ahol a pszichoterápiát vagy bármiféle lelki segítségkérést még mindig stigma övez, a kölcsönrokonok egyfajta csoportterápiaként is működhetnek, mivel a pszichodrámán keresztül felszínre hozhatnak és megoldhatnak addig rejtve maradt konfliktusokat.
