Lengyel értelmiségiek felhívása a putyini imperializmus miatt

,,Nem halunk meg Gdańskért” – ez a kijelentés a nyugat-európai hatalmaknak a II. világháború 75 évvel ezelőtti kitörésekor képviselt álláspontját szimbolizálta. Franciaország és Nagy-Britannia megengedő hallgatásukkal az Anschluss, a Szudéták, végül Csehország elfoglalása után azt okozták, hogy mindezek semmilyen komolyabb következménnyel nem jártak Hitlerre és a Harmadik Birodalomra nézve. Még 1939. szeptember 1-jén, a német–szovjet-paktum megkötése után, amikor az első lövések elhangzottak, többek között Gdańskban, a nyugati hatalmak csupán az ún. „furcsa háború” megkezdéséről szóltak – írja a felhívás.

Varsó után a következő elfoglalt főváros Párizs volt, nem sokkal ezután már Londonra is bombák hullottak, s a nyugati világ csupán ekkor kiáltotta: „Stop! Soha többé háborút!”

Az európaiak ilyen egoista és rövidlátó politikájának az agresszorral szemben soha többé nem lenne szabad megismétlődnie. És mégis, a jelenlegi ukrajnai helyzet 1939-re emlékeztet: az agresszív Oroszország elfoglalta a Krímet, amely kisebb szomszédja területe volt – Ukrajnáé. Putyin elnök hadserege és különleges szolgálatai, gyakran orosz anyanyelvű ukrán állampolgároknak adva ki magukat folytatnak akciókat ennek az országnak a keleti részében, támogatják az ott a lakosságot terrorizáló bandákat, és nyíltan invázióval fenyegetnek.

Újdonság 1939-hez képest, hogy az utóbbi években az agresszornak saját érdekkörébe sikerült vonni sok európai politikust és üzletembert, akik naivan hittek „emberi arcában”. Az így felállt lobbi sok ország politikájára hatott. A keleti politikát a Russia first – sőt a Russia only jelszó alatt folytatták. Ez most romokban hever. Európának sürgősen szüksége van egy új, reális keleti politikára – szól a nyilatkozat.

Ezért hívjuk fel szomszédainkat, Európa állampolgárait és kormányait: minden európainak és minden államnak részt kell vennie a fenyegetett Ukrajna megsegítésében. Az ország keleti területeiről és a Krímből több százezer menekültnek van szüksége humanitárius segítségre, az ukrán gazdaságnak sürgősen szüksége van segítségre, új partnerekre és befektetőkre. Partnerségre és támogatásra van szüksége a csodás, élő kulturális szférának, a médiának és az állampolgári kezdeményezéseknek.

A felhívás követeli, hogy az Európai Unió határozottan és keményen álljon ki Ukrajna mellett, és befejezésül azt írja: „Senki sem tudhatja, ki fog kormányozni Oroszországban három év múlva. Nem tudjuk, mi fog történni azzal a jelenlegi hatalommal, amely kalandorpolitikát folytat, saját nemzetének érdekeivel ellentétben. Egyet azonban tudunk: az, aki a business as usual politikáját folytatja, további ukrán és orosz
életek ezreit kockáztatja, további százezrek menekülését, és a putyini imperializmus támadását következő országokra. Tegnap Gdańsk, ma Donyeck: nem engedhetjük meg, hogy Európa éveken keresztül nyílt, vérző sebbel éljen!”