Lajos úr elbúcsúzott

Virágcsokor, rövid beszédek, szendvicstál, kávé, üdítő. És persze egy-egy pohár pezsgő. Mindezt ezúttal nem Lajos úr szolgálta fel, ezen a napon ő itt már „csak” vendég volt.

Magyar vendégei – ezres nagyságrendben – már régebben hallották tőle, mennyire várja ezt a napot. Hitték is, meg nem is. Herr Lajos, a veszprémi illetőségű, 1976 óta Ausztriában honos Kovács Lajos hozzátartozott ehhez a patinás kávéházhoz. Az intézmény, oly sokak törzskávéháza szinte elképzelhetetlen magas alakja, aranykeretes szemüvege mögül mosolygó tekintete nélkül. S akkor még nem szóltunk a tökéletes kiszolgálásról, amelyben Lajos úr vendégei, újak és régiek mindenkor részesültek. A törzsvendégek hiányolni fogják a meghitt, ám soha nem tolakodó beszélgetéseket, a lehetőséget, hogy ismerőseiknek – akik szintén be-betérnek ide – üzeneteket küldjenek.

Ha szívesen „traccsolt” is egy keveset, fél szeme mindig a „placcot” pásztázta, ki jön, hol mennének, melyik asztalnál fogyott el a péksütemény. Kettő kivételével valamennyi ausztriai munkásévét itt töltötte, ez volt a második munkahely, ahova az egyébként a vendéglátóiparban szakirányú képzettséggel rendelkező és Magyarországon gyakorlatot szerzett friss disszidens 1978-ban belépett.

A Pataky vendéglőben kezdett, Bécs belvárosában, miután későbbi felesége, egy ausztriai magyar lány (Balaton-parti ismeretség) „kiváltotta” a traiskircheni menekülttáborból. A magyar vendéglős elnézte csekélyke német tudását. Maradt volna, ám alig két és fél év múlva a tulajdonos meghalt, s az örökösök nem vitték tovább a vendéglőt. A Landtmann éppen felvételt hirdetett. Ő ugyan azt sem tudta, hol van ez a kávéház – nem volt még eléggé bécsi -, de jelentkezett. Ekkor már elég jól beszélt németül.

Felvették. Ennek harminckét éve (a főpincéri előléptetésig jó 15 év telt el) A bécsi kávéházi élet a háború utáni pangásból akkor kezdett kilábalni. A Landtmann, ez az 1873-ban (a Ring építése idején) megnyitott kávéház tulajdonosváltás után volt: a Querfeld család még toborozta a személyzetet, amely újféle elképzeléseinek a leginkább megfelelt. A névadó egyébként mindössze öt évig vezette a jó érzékkel, a környék jövendő felvirágzását megsejtve létesített kávéházat. Még két tulajdonos volt, – egyik sem változtatott a néven –, mielőtt a mai, a Querfeld család átvette az üzletet. Az új főnök, az idősebb Querfeld felismerte, a helyi adottságok lehetőségeit, az előnyt, amit a Burgtheater, az egyetem, a Városháza és az előtte lévő tér rendezvényeinek közelsége jelent: a kínálatot első perctől kezdve igyekezett az innen remélhető közönség igényeihez igazítani, s eközben amennyire lehetséges, megtartotta a hagyományos bécsi kávéház sajátosságait. Ezek közé tartozik a Herr Ober, az igazi főúr, olyan, mint Herr Lajos. Akinek volt módja részt venni a bensőséges búcsúztatáson, az tapasztalhatta: az igazán hűséges személyzet megbecsülése is hozzátartozhat a hagyományokhoz.

További cikkeket olvashat Ausztriáról a