Kurd kegyek – Őrült küzdelem a török hatalomért
Szokásos esti teázásomra indulok Isztambul egyik kurd negyedében, a kellemes júniusi éjszakában. Az utca tele van a kurd Népek Demokratikus Pártja (HDP) falragaszaival és zászlóival. A párt egyik idei kampánydala üvölt egy kocsiból, a házak közötti kifeszített köteleken hol ruha szárad, hol a párt elnökének, Selahattin Demirtasnak az arcképe lóg. Az utca végén hatalmas, új építésű mecset áll. Jobbra fordulok, s teljesen megváltozik a kép. Erdogan plakátjai, az AKP zászlai tömérdek mennyiségben, pedig még mindig ugyanabban a kurd negyedben járok.
A teázóban nem tudok leülni. Egy törzsvendég közli velem, hogy ő az ellenzéki balközép Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltjére, Muharrem Incére fog szavazni idén. Mire kijön a teám, már mindegyik vendég pártpreferenciáját megismerem.
A társaság fele Demirtasra esküszik, utánuk a legtöbben Incét szeretnék köztársasági elnökként látni. Ketten kicsit szégyenkezve, de beismerik, hogy Erdogan a jelöltjük.
Egy korombeli srác a nacionalista Meral Aksenerre adja majd voksát, mert szerinte itt az ideje, hogy Törökországnak női köztársasági elnöke legyen. Egy szakállas papa azt mondja, még nem döntötte el, hogy a kurd iszlamista Populista Pártnak (HP) vagy a kurdoknak anyanyelvi oktatást ígérő, szintén iszlamista Boldogság Pártnak (SP) adja-e inkább szavazatát.
Az érdekes az, hogy rajtam kívül mindenki kurd a teázóban. A török politika valamennyi pártja keményen dolgozik a szavazatukért. A legnagyobb ellenzéki pártnak, a CHP-nek harminc százalék körüli a támogatottsága. A szervezet az úgynevezett „fehér törökök”, a városi haladó, világi, nyugatias, republikánus réteg pártja. Leginkább az ország nyugati felében erősek, tagjai az iszlám helyett a nyugati életmódot részesítik előnyben. Másik nagy bázisuk a Kelet-Anatóliában élő alevi vallási kisebbség, nem keverendők össze a Szíriában található alavitákkal. A szervezet jelenlegi elnöke, Kemal Kilicdaroglu is közülük való. Ő az utóbbi években erősen dolgozott azon, hogy a párton belüli legfontosabb pozíciók nagy részét hittársai kapják, ezzel viszont a szunnita török muszlimok körében vesztett népszerűségéből. Ahhoz, hogy saját oldalukra fordítsák az AKP-ből kiábrándult konzervatívokat, változtatniuk kellett eddigi politikájukon. Így köztársasági elnöknek Muharrem Incét jelölték, aki a korábbi szekuláris politikusokhoz egyáltalán nem hasonlítható, mélyen vallásos, rendszeresen imádkozik, böjtöl a ramadán alatt, és a mekkai zarándoklatot is teljesítette. A pártot alapító Kemal Atatürk soha nem gondolt arra, hogy zarándoklatra menjen, halálát májnagyobbodás okozta, amelyben az alkohol is nagy szerepet játszott, ráadásul az országban mecsetek százait záratta be.
A jelenlegi vezetésből kiábrándult konzervatívok voksa nem elég ahhoz, hogy vasárnap Ince nyerjen, neki a kurdokra is szüksége van.
Kampányútján több kurd nagyvárost is felkeresett, annak ellenére hogy a CHP arrafelé nem tartozott eddig a legnépszerűbb pártok közé. Most viszont mindenhol hatalmas tömegek várták. Diyarbakirban, az ország legnagyobb kurd városában tartott nagygyűlésén még azt is megígérte, ha hatalomra jut, akkor a kurdok régi álmát, az anyanyelven való oktatást is valóra váltja. De ennél is továbbment. Felesége meglátogatta Basak Demirtast, a HDP elnökjelöltjének és korábbi társelnökének, az éppen börtönben ülő Selahattin Demirtasnak a feleségét. A látogatás meglepő lépés volt, hiszen Demirtas terrorizmus támogatása miatt ül éppen, de az biztos, hogy elég sok kurdot győzött meg arról, hogy Ince mellett voksoljon a hétvégén.
Persze nem csak a világiak próbálkoznak ezzel a taktikával. A parlamenti választáson a Nemzeti Szövetség néven induló koalíció három pártot egyesít, a CHP-t, az iszlamista SP-t és a Munkások Pártját (IP). Az IP-t tavaly alapította Meral Aksener, miután kilépett a nacionalista MHP-ből, mivel az egyre jobban beállt Erdogan mögé. Aksener a pártját jobboldalinak titulálja ugyan, de kampánykörútja során elég sok kurd várost keresett fel, ahol meglepően nagy érdeklődéssel fogadták. Diyarbakirban arról beszélt, hogy apai ágon a felmenői között nagy valószínűséggel voltak kurdok is. A kurdok egy jelentős része egyébként liberális nézeteket vall, s közülük némelyek azért támogatják Aksenert, mert női köztársasági elnököt szeretnének még akkor is, ha az illető egyébként nacionalista török.
A koalíció harmadik tagjának, az SP-nek nincs ugyan nagy támogatottsága, de egyértelmű, hogy ők is várnak szavazatokat az ország legnagyobb kisebbségétől. Elsősorban a vallásosabbakra számítanak, akik az AKP-ből kiábrándultak, baloldalra vagy nacionalistákra pedig nem hajlandók szavazni. A párt elnöke, Temel Karamollaoglu az utóbbi hetekben Incéhez hasonlóan elővette az anyanyelvi oktatás kártyáját. Igazán merész lépés, hiszen a törökök jelentős részének szemében a kurdok anyanyelven való oktatáshoz való joga egyenértékű a terrorizmussal.
A kurdoknak mellesleg saját pártjuk is van a parlamentben, a korábban említett HDP. A szavazópolgárok körülbelül tíz százaléka támogatja őket. A 2012-ben alapított párt 2015-ben jutott először be a parlamentbe. A 2016-os katonai puccs utáni politikai tisztogatásokat azonban ők sem úszták meg letartóztatások nélkül. Két akkori társelnöküket, Demirtast és Figen Yüksekdagt is bezárták, jó pár, másik pártban fontos pozíciót betöltő politikussal együtt. Ez majdem a HDP vesztét jelentette. Demirtas karizmatikus vezető, egyszerű vidéki családból jött. Heten vannak testvérek. Az ankarai egyetemen végzett jogot, és először emberi jogi szervezeteknél dolgozott. Onnan került a politikai életbe. Mindemellett kurd népi hangszereken játszik és énekel, a párt nem egy kampánydalát maga szerezte. Mióta börtönben van, írt egy regényt, legutóbb pedig a közösségi médiát robbantotta fel egy videóval. Telefonnal vették fel a börtönben, amint saját dalát adja elő. „Ne félj, még nem akasztottak fel” – szól a refrén.
A párt nélküle nem tud akkora tömegeket megmozdítani. Legutóbb éppen csak hogy bejutottak a parlamentbe. A számítások szerint legalább hetven, de inkább nyolcvan képviselői mandátummal több juthat az AKP-nak, ha a HDP nem éri el a bejutáshoz szükséges tíz százalékot vasárnap. Ezzel érdekes helyzet állt elő, hiszen most jó pár török is azt tervezi, hogy a HDP-re szavaz, hogy így bejuthassanak a parlamentbe. Ugyanakkor a kurdok jelentős része Incét szeretné a köztársasági elnöki székben látni. Az igazi kérdés az, ha esetleg Erdogan elbukná a választásokat, képes lesz-e lemondani a hatalomról tizenhat év után.
