Különös mese a királylányról
Volt egyszer, hol nem volt, élt valahol északon egy dundi királykisasszony, Victoria. Hiába volt ő az elsőszülött, hiába módosítottak a kedvéért még törvényeket is, hogy nagykorában királynő lehessen, nem volt boldog, mert dundi volt. Piciként nem okozott neki problémát, de kamaszként egyre nehezebben viselte, hogy mindig nagyméretű ruhákat kell vásárolnia, ha nem az udvari szabó készítette költeményeket viselte. Aztán egyszer csak eltűnt a világ szeme elől, és a lesifotósok – ha néha lencsevégre kaphatták – képei egy szomorú arcú, ijesztően sovány leányt mutattak. A királyi udvar hivatalosan is kénytelen volt beismerni, hogy a trónörökösnőt anorexiával kezelik egy amerikai szanatóriumban. A továbbiakról GARAM KATALIN tudósít.
Teltek-múltak az évek, az egyetemet, majd a királyképző iskola minden osztályát kijárva, a fiatal királykisasszony húgocskájának tanácsára elkezdett testépítésre járni, és lássanak csodát: a felkapott edzőteremnek volt egy ügyes tulajdonosa, maga is személyi edző, aki kézbe vette a hercegnőt, és pompás alakot formált neki. Sok-sok órát dolgoztak együtt keményen, és mint a mesében, a nép egyszerű fia és a király legnagyobbik leánya egymásba szerettek.
Hét évig kellett várniuk egymásra, mire a királyi atya úgy gondolta, tényleg komoly lehet a dolog, és ország-világ előtt hivatalosan bejelentették az eljegyzést. Modern idők járnak errefelé északon, a fiatalember a palota egyik szárnyában kapott egy egyszobás lakosztályt, ahol a hercegnő is lakott, bár egy másik szárnyban. Felfordult a világ az álmos kis svéd városkában, Ockelbóban, ahol a vőlegény, Daniel Westling felnőtt, s ahol a szülei – nyugdíjas szociális munkás papa és postás mama – ma is laknak. Az ország leghíresebb bódéja lett, ahol hokiedzésről hazafelé a fiú mindig virslit vett mustárral és kenyérrel, s ahová elvitte barátnőjét is, amikor el akartak tűnni a világ szeme elől.
Az ifjú pár arcképével díszített mosogatószivacs
Egy évig tartottak az esküvő előkészületei, nem utolsósorban azért, hogy a fiatal edzőből megfelelő férjet faragjanak. Danielnek fel kellett adnia állását az edzőteremben, ahol pedig szorgalmával és tehetségével már a társtulajdonosságig vitte. Neki is végig kellett járnia azt a kemény iskolát, amit jövendőbelijének mamája is elvégzett, a királyné sem lévén kékvérű ebben a családban.
Lassan közeledett az esküvő ideje, és sokan a meggazdagodásukat várták tőle. De számosan csalódtak is. A szállodások azt hitték, hogy már fél évvel előre minden zugot ki tudnak adni, de még két héttel ezelőtt is voltak szabad szobák Stockholmban. A szuveníripar is a forgalom fellendülésére számított, ám az ő adataikra még várni kell. Az azonban biztos, hogy szinte alig volt kirakat az elmúlt időszakban Stockholmban, amelyik ne a küszöbön álló királyi násszal próbált volna meg bármit is eladni, legyen az öltöny, étkészlet vagy bútor. Bögrék, kulcstartók, hamutálak, esküvői csokoládé, sütemény, és sorolhatnánk, mi mindent lehetett megvásárolni. Érdekes módon az ernyő volt a legjobban fogyó tárgy Stockholmban, s különösen szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik még időben az ifjú pár arcképével díszített mosogatószivacsot vásároltak. Nagy ritkasághoz jutottak, egy hét után ugyanis – az udvar erélyes fellépésére – bevonták a teljes készletet a piacról.
100 ezer méhecske
Szokás különleges alkalmakkor – házasság, születés, 50. születésnap – ajándékot adni az uralkodónak vagy valamelyik családtagjának. Victoria hercegnő küszöbön álló esküvőjére is már április 30-tól, a harmadik kihirdetéstől fogva fogadta az udvar az ajándékokat. A kormány és a parlament egy ezerdarabos porcelán étkészletet adott, amely tulajdonképpen a svéd nép kollektív ajándéka. De küldtek ajándékot egyletek, szervezetek és magánszemélyek is, például a méhészek szövetsége 100 ezer méhecskét. Emellett kaptak egy fűszerkertet is, nem is szólva az egy-egy országrész népi hímzéseivel díszített, számtalan asztalterítőről, kézzel szőtt törülközőkről, díszes lábasokról. Az esküvő után a fiatal pár a nászútról hazatérve dönt majd arról, hogy ezekből mit fognak közszemlére kitenni a királyi fegyvertár termeiben, ahol szeptember 30-tól lesznek megtekinthetők.
Az esküvő maga 20 millió koronába (több mint félmilliárd forintba) került. Ennek felét a parlament, illetve Stockholm városa állta. Jutott a pénzből virágdíszekre, a rendőri túlórákra, 17 zászlófelvonóra és a mintegy 300, külön erre a célra felvett városi takarító munkabérére, sőt az esküvő helyszínéül szolgáló Nagytemplom renoválására is. A királyi apa is ugyanennyit fizetett a ruhákra, a vendégek ellátására, a 400 személyes esküvői vacsorára, és nagyjából további 80 millió koronát költött a Stockholm melletti Haga-palota felújíttatására. Itt gyerekeskedett négy nővérével annak idején, és ez lesz Victoria és Daniel új otthona. (Ennek a parkjába szánták ajándékul a méheket.)
És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Hacsak...
Maga az esküvő a svéd királyi család formaságainak megfelelően zajlott le, de a fiatalok változtattak a kötött ceremónián. A királyi családban szokás a hercegnőket az oltárig vezetni, míg a svéd nép tradíciója, hogy a menyasszony és a vőlegény együtt lépked végig ezen az úton. XVI. Károly Gusztáv maga vezette fel lányát a Nagytemplomban, de csak középig. Daniel elébük ment, és onnan már együtt lépdeltek a fiatalok az oltár felé, így a hagyományoknak és az egyenjogúsági harcosoknak is igazuk lett.
Megindultak a viták, mi legyen Daniel az esküvő után. Az, hogy az ifjú férj a fele királyságot nem kapja meg, nyilvánvaló volt, de báró vagy gróf sem lehetett, mert ebben az országban már évtizedekkel ezelőtt eltörölték a nemesi címeket. Egyetlen megoldás maradt: a királyi család tagjaként a hercegség, a megszólítása pedig: királyi fenség. Ezt adományozta neki az esküvő napján apósa. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Hacsak...
A király nyugdíjba megy?
Az ország államformájáról folyó vitákat nemcsak a küszöbön álló esküvő hevítette fel, de már tavaly felvetődött, hogy mi legyen a királyság sorsa. Akkor töltötte be XVI. Károly Gusztáv a 65. évét, s ez itt, Svédországban a nyugdíj korhatára. Felvetődött, hogy el kellene mennie nyugdíjba, és átadni a trónt Victoriának. Vagy hogy ez kiváló alkalom volna a köztársasági államforma bevezetésére.
Az biztos, hogy a Szövetség a Köztársaságért nevű szervezet fantasztikus népszerűségnek örvend, vezetője minden tévécsatorna reggeli műsorának rendszeres szereplője, a tagok száma pedig az elmúlt 12 hónapban megkétszereződött. Háromezerről hatezerre nőtt.
