Különleges küldetések

A második világháború nagy csatáit nyelvészek, kódfejtők, matematikusok és detektívregény-írók nyerték meg, mielőtt a bombázók sűrű raja porrá zúzta fél Európát, s a tankok légiójával a gyalogság is partra szállt. Az ellenség félrevezetésének minden fortélyát a hátországban dolgozták ki. A megszállt Franciaországba ledobott diverzánsoknak fokhagymatablettákat adtak, hogy igazán franciás legyen a leheletük. A dezinformáció az első sorban küzdött.

Egyre több forrás szól arról – ezt legutóbb a The New Yorker hetilapban olvastam –, hogy a kontinens inváziójáról egy halott tengerész aktatáskájának a spanyol Huelvánál kifogott és hitelesnek álcázott iratai a német csapatokat ott összpontosították, ahol nem volt partraszállás. Az invázió időpontját viszont elárulták. Feltételezték, hogy az igazat amúgy sem hiszik el.

Churchillt íróként tüntették ki Nobel-díjjal. Írói fantáziáját Graham Greene vagy Sommerset Maugham az elhárítás szolgálatába állította. Az angol titkosszolgálat vezető stratégái szabad óráikban detektívregényeket írtak. A megtévesztés szellemes fordulatait regényekből vették, tudván, hogy a regény az élet mestere. A sztori: elemzés, szálak összefonása, értékelés, helyzetjelentés. A szövegen kívül nincs semmi, tanította a filozófus Derrida. Csak a szövegekből lehet valami.

A partra mosott aktatáska a Scotland Yard egyik vezetőjének regényéből jutott el az admiralitás kémelhárításánál dolgozó Ian Fleminghez, James Bond megalkotójához, aki néhány hivatásos különchöz továbbította a történetet. Így születnek a népmesék és a kémkedési tervek. Az egyik különc végrehajtót ugyan Sevilla börtönéből kellett elébb megszöktetni: női ruhában, magas sarkú cipőben és kirúzsozva fogták el a hatóságok.

A regényekből olykor megtévesztő valóság lett, a valóságból meg előbb-utóbb regényes életrajz. Francis Shelton alakja jól beleillett az angol különcök sorába, már akkor is, amikor még csak a második világháború előtti Magyarországon láncolta magát a csellójához egy életre.

A zenerajongó Shelton (Schönberger Ferenc) beleszeretett Angliába. A csellója hozzásegítette, hogy fiatalon egy teheráni zenekarhoz szerződhetett, s már egy éjszakai mulatóban játszott a megélhetésért, amikor kitört a második világháború. Aztán besétált az angol követségre, ahol már hallottak arról, hogy itt egy különc zenész, aki szereti az angolokat.

Teheránban hírlevelet szerkesztett a követségnek, míg egyszer csak kiderült az egyik „angolról”, hogy nem más, mint Pálóczi-Horváth György, a snájdig Bobby. A pesti társasági élet Bobby kalandjaitól és titokban vívott párbajaitól volt hangos. Az úri nép megszerette ezt a „vivőrt”, aki a Nyugat hasábjain is elismert regényírónak indult. Feltűnő krakéler: ideális alanya volt az angol titkosszolgálatnak. Beszervezték.

Bobby főnöke az az angol tiszt volt, aki Teleki Pál öngyilkosságáig Budapesten működtetett egy brit hírszolgálatot. Bobbyt ő menekítette ki Jugoszlávián keresztül Törökországba, ahol az úgynevezett „kiugrási” tárgyalásokon már Angliát képviselte a magyar küldöttséggel szemben.

Bobbynak Teheránban akadt meg a szeme a fiatal csellistán – aki most töltötte be kilencvenhetedik esztendejét –, s beszervezte, apróbb feladatokra, hírszerkesztésre, kisebb szolgálatokra.

A történet fordulatai regénybe illőek, az is lehet, hogy egy regényből származtak. Bobby Isztambulba érkezvén egy török öszszekötővel küldött Budapestre üzenetet Kovács Imre falukutatónak egy névsorral, hogy kiket kellene beszervezni az antifasiszta ellenállásba. A törököt elfogták, a terv meghiúsult, az elhárításnak teljes listája volt a szóba jöhető jelöltekről.

Davidson a Balkánon ragadt. Az Albániát elözönlő olaszok elfogták, és több angol társával gyűjtőtáborba zárták.

Európából hatalmas német erőd lett. Afrikában azonban az olaszokat megállította az angol hadsereg, és számos hadifoglyot ejtett Graziani tábornoknak a Tunéziából Egyiptom felé nyomuló páncélosseregéből. A foglyok között volt Aosta hercege, az olasz király unokatestvére. Hoszszas diplomáciai tárgyalás után eldöntetett a fogolycsere: Davidson és társainak kicserélése a hercegért. Az Albániából Itáliába szállított foglyokat Spanyolországba vitték, onnan Portugáliába, innen pedig a déli sziklán épített Gibraltár erődjébe, ahonnan repülőgép szállította őket Angliába.