Krízisben a baloldal, de mégis kormányozni akarnak

Az ilyen teljesítményt itt megjutalmazzák a választók, annál is inkább, mivel a másik oldalon, a szociáldemokraták soraiban nem akadt, aki a győzelem esélyével ringbe szállhatott volna népszerű Anders Borg pénzügyminiszterrel. Vagy pedig aki meggyőzőbbnek és megbízhatóbbnak mutatkozott volna a lassú-víz-partot-mos miniszterelnöknél, Reinfedtnél. A svéd szociáldemokrata párt 130 éve alatt soha nem szerepelt olyan rosszul, mint a szeptemberi választásokon. A megszerzett 30,66 % ugyan jobb eredmény, mint a többi hét párté, ám a jóléti állam egykori megteremtőinek politikai örökösei számára, korábbi saját eredményeihez képest nem más, mint kudarc. Ennek okai néhány, egymást erősítő körülményben kereshetők: elsősorban a párt frontpolitikusainak emberi- és vezetői minőségében, képességeiben, vízióiban – illetve ezek hiányában.

A svéd szocdemek szeptemberben megmérettek és könnyűnek találtattak. A 30,66% ugyan jobb eredmény, mint a másik hét párté, de kevés a kormányzáshoz, még a

vörös-zöld támogatássalis. Politikusaikat, élükön Mona Sahlin pártelnökkel, a választók közül sem látták elegen alkalmasnak arra, hogy a kékeknél sikeresebben navigálják a gazdaságot s irányítsák a társadalmat a következő négy évben.

Pedig a szociáldemokraták – a nép száján: sossarna – sikertörténete példátlan a '30-as évek óta. Néhány rövidebb időszak kivételével, szinte egyfolytában ők uralták a svéd politikai arénát. S biztosan számíthattak azoknak a voksára, akik velük együtt építették fel az un. svéd szociális társadalmat. A jórészt állami alkalmazottakból és munkásokból álló réteg generációkon át hűségesen szavazott rájuk. Hiszen az állami bevételek kiegyenlítő elosztására törekvő sosse politika, olyan szolidáris rendszert hozott létre, melynek csodájára járt a világ. A szocdem választók azt sem igazán bánták, hogy a jólét feltétele a magas személyi és fogyasztási adók, melyböl a szocdemek egyáltalán vagy alig engedtek. Szívják a fogukat, s Sahlin aranyköpéseivel 'vígasztalják' magukat: Vagány dolog adót fizetni!

A megváltozott idők azonban újfajta kihívásokat hoztak, s ezekre a baloldal nem mindig volt képes megfelelő vagy sikeres választ adni: évi százezres bevándorlás, gazdasági mélyrepülés, szélsőséges és etnikai villongások, természeti és más katasztrófák, világpiaci térvesztés, euorópai integráció...

Palmeváratlan és tragikus halála (86), s annak máig tisztázatlan körülményei is hozzájárultak ahhoz, hogy talajt vesztettek. S mindeddig nem találták meg azt a vezetőt, akiben a karizma, az alázat, a dinamika, a szellem, a retorikai készség és a világszemlélet hasonló ötvözetben megtalálható volna, s úgy hatna az emberekre – mint Palme esetében.

A

Palme, s az őt követő politikusok nevelte új nemzedékben Mona Sahlin egyike volt a három 'trónörökösnőnek' – akiket már a 80-as évek elején, huszonévesen kiszemeltek, hogy idővel egyikük esetleg Svédország első női miniszterelnöke legyen. Anna LindhUppsalában tanult államtudományokat, s külügyminiszterként jutott alig negyvenévesen a csúcsra, 2003-ban halálos támadás áldozata lett, akárcsak példaképe, Palme. Margot Wallströmdiploma nélkül, ám kiváló szociális- és hálózatépítő képességének köszönhetően szintén negyvenesen lett eu-főbiztos, Barroso helyettese; ma ENSZ-követ.

A szocdemek harmadik üdvöskéje,

Mona Sahlin25 évesen került a parlamentbe. Végzettsége nem volt, de rengeteget dolgozott s várt a sorára. Kedvelték a párt moguljai, tudták: Mona gyors-eszű, empatikus politikusként, talpraesett szónokként, üdén szemtelen stílusával hamar népszerű lesz és sok voksot hoz majd a fiatalok, a nők, a bevándorlók köréből. Egyre magasabb pozíciókba került, rengeteg szervezési, debattőri tapasztalatot szerzett. A 90-es évek derekán Ingvar Carlsson pártelnök-miniszterelnök helyettese mindkét poszton.

Ám nem sokkal a '96-os választások előtt, a miniszterelnöki szék várományosaként, elkövetett néhány apró hibát. Az ilyenkor különösen érzékeny újságírók rájuk bukkantak és nyilvánosságra hozták őket. Néhány doboz Toblerone és pelenka lett Mona banánhéja... Hivatali kártyájával fizette ki őket. S pozíciójával fizetett értük. Hiába tette be a pénzt másnap, hiába magyarázkodott újságírók előtt...

Svédországban ennyi elég, hogy valai megbukjon a pályán, akár a célszalag előtt is – bármilyen lojális, kiváló vagy népszerű is. Sahlin évek elteltével kapott csak új esélyt, már

Göran Perssonkormányában. Hosszú időt kellett eltöltenie a hatalmat kedvelő kormányfő árnyékában, annak visszavonulása után léphetett előre Sahlin. 2007. tavaszán vörös rózsacsokorral (a szocdemek virágával) üdvözölték, mint frissen megválasztott pártelnököt.

Túl későn. Túl nehéz helyzetben. S Mona se volt már a régi. Lelassult, megfakult. Sokan nem is értették, miért vállalja a Persson s a 2006-os választási kudarc által szétzilált párt összerántását, s azt, hogy velük nekifusson a következő választási kampánynak 2010-ben. Hiszen az ellenfelek erősebbnek mutatkoztak, mint valaha. Mona azonban nem óhajtott semmit jobban, mint a revansot.

Bukásanem volt nagy meglepetés. Pártja legrövidebb időt kitöltött elnöke, s az egyetlen, aki nem jutott el a miniszterelnöki székig. Valószínű, hallunk még róla...

Utóirat

A svéd szociáldemokratáknál nem szokás ajánlkozni feladatra (Mona, vesztére, megtette...). S csak sokadszorra szokás igent mondani egy felkérésre. A választók most éppen azokat látnák legszívesebben a párt élén, akik pillanatnyilag határozott nemet mondanak:

Wallström, aki még mindig kedvenc és a párt belami-ja, Bodström ex-igazságügyminiszter. Önjelöltek persze tolonganak... Márciusban meglátjuk, ki lesz az a szürke sosse, akit a reménytelenül konzervatív szocdemek pajzsra emelnek... Hacsak nem bukkan fel közben egy új Palme.