Koszovó győzött!

Belgrád erős diplomáciai nyomásával dacolva a montenegrói kormány csütörtökön úgy döntött, hogy elismeri a Szerbiából egyoldalúan kivált, albán többségű Koszovó függetlenségét.

2008. október 9., 20:44

A montenegrói kormánydöntés minden bizonnyal feszültséget kelt a hagyományosan szövetségeseknek számító két balkáni ország között, amely 2006-ig közös államban élt.

Milan Rocen montenegrói külügyminiszter csütörtök este elmondta: a podgoricai kormány egyhangúlag hozta meg a Koszovó elismerésére és a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó döntését. A kabinetet az sem tántorította el a döntéstől, hogy a (Belgrád-barát) montenegrói ellenzék a kormányülés szünetében figyelmeztette Milo Djukanovic miniszterelnököt: egy ilyen döntést soha nem fognak elismerni.

Podgorica egy nappal az után ismerte el Koszovó függetlenségét, hogy az ENSZ Közgyűlése Szerbia kérését támogatva úgy határozott: kikéri a hágai Nemzetközi Bíróság (az ENSZ egyik fő szerve) véleményét Koszovó elszakadásáról, amit Belgrád nagy diplomáciai győzelemként értékelt.

Szerbia az elmúlt napokban erős nyomást gyakorolt Montenegróra azért, hogy ne ismerje el Koszovó február 17-én kikiáltott függetlenségét. Vuk Jeremic szerb külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy Podgorica ezzel egyenesen "tőrt döfne Szerbia hátába".

Koszovó függetlenségének elismeréséről vitázott csütörtöki rendkívüli ülésén a Szerbiával szintén szoros kapcsolatokat ápoló, NATO- és EU-tagságra törekvő Macedónia parlamentje is, ám estig nem született döntés. A legnagyobb kormánypárt támogatja három másik pártnak a függetlenség elismerését célzó javaslatát, amelyen az ellenzék vezető pártja, a szociáldemokraták sem változtatnának érdemben, bár az elismerés feltételéül szabnák, hogy Koszovó Macedónia néven ismerje el országukat, illetve fejezzék be a macedón-koszovói határ vitatott szakaszának kijelölését.

Az MTI azt írja: Szerbiához hasonlóan Montenegró és Macedónia is szláv többségű és alapvetően ortodox hitű, s az egykori titói Jugoszlávia két olyan volt tagköztársasága, amelyekkel Szerbia nem került szembe a délszláv háborúk során.