Kormányátalakítással indul az ősz
Eseménydús nyár vége volt Ausztriában ez az idei: váratlanul lemondott minden tisztségéről Michael Spindelegger, a Néppárt elnöke, s ezzel nemcsak a koalíció kisebbik pártja maradt vezér nélkül, hanem a kormány is elvesztette alelnökét és pénzügyminiszterét. Mire beköszöntött az ősz, minden helyreállt. A Néppárt új vezére, a kormány alelnöke Reinhold Mitterlehner lett – mellesleg már az előd távozásának estéjén – aki napokon belül kinevezte új pénzügyminiszterét.
Mitterlehner neve jól ismert az osztrák belpolitikát figyelők körében, s nemcsak azért, mert ő a jelenlegi kormány gazdasági minisztere. A nagyhatalmú Gazdasági Kamara vezetőjeként került be a kormányba 2008-ban. Neve már akkor is a potenciális vezér-jelöltek között szerepelt, amikor 2011 tavaszán Josef Pröll, a Néppárt nagyreményű elnöke egészségi állapota miatt távozott. Akkor a könnyebben kezelhetőnek tartott Michael Spindelegger külügyminiszter lett a befutó, s a háttérben ugyanolyan párton belüli csatározások álltak, mint amilyeneket a kevéssé harcos természetű Spindelegger most megunt. Igaz, a meglehetősen színtelen politikus alig több mint három év alatt nem tudta megakadályozni a Néppárt hanyatlását, de ennél is rosszabb teljesítményt nyújtott a tavaly év vége óta átvett pénzügyminiszter élén. Az adópolitika reformjának kerékkötőjeként pártján belül olyan támadások érték, hogy jobbnak látta beismerni a kudarcot és távozni.
Reinhold Mitterlehner tanult az esetből és köszönte nem kérte a pénzügyminisztériumot – inkább megtartja a gazdasági tárcát, ahol már nem kell időt vesztegetnie a betanulásra. Nem sokat várt a pénzügyminiszteri kinevezéssel, választása Hans Jörg Schellingre esett. E jelölés nem igazi kockázat részéről, mert ugyan a 60 éves – szintén gazdasági kamarai múltú, de inkább vállalati menedzserként ismert – szakember még csak közelében sem volt eddig a kormánynak, hozzáértését, szívósságát, remek tárgyalókészségét még ellenfelei is elismerik. Persze nem elhanyagolható, hogy utóbbiak között ott van Erwin Pröll a Néppárt mindmáig erős emberének számító alsó-ausztriai tartományfőnök, aki már Mitterlehnertől sem volt elragadtatva. A bonyolult belső viszonyok nehezen érthetőek a kívülállók számára, tény azonban, hogy a kamarai indíttatású és a munkavállalói szervezetből kiemelkedett politikusok között csillapíthatatlan a hatalmi harc. Pröll ez utóbbiakat pártfogolja, jobban szerette volna tehát, ha innen választ az ugyancsak a másik oldalhoz tartozó Mitterlehner pénzügyminisztert.
Nem ez történt. Hans Jörg Schelling 2004 óta a Gazdasági Kamara alelnöke volt, legutóbb pedig a Társadalombiztosítási Főszövetséget irányította. Nem is akárhogyan – bár a két kormánypárt legnagyobb örömére a pénztár-struktúra változtatásába nem vágott bele, irányításával és persze költségvetési pénzeknek köszönhetően a mínuszból kihozta a társadalombiztosítást. Másrészt szerepe volt az országos egészségügyi reformban. Ellentéte az alsó-ausztriai tartományfőnökkel nemcsak kamarai múltjából adódik: Pröll rosszul tűrte, hogy Schelling bírálja a tartomány kórházi politikáját.
Milliomos miniszter
Az eredetileg vorarlbergi születésű, ám hosszú ideje St. Pöltenben honos Schelling nem a miniszteri fizetésért vállalja a posztot, ugyanis euró milliomos. Pályafutását eredetileg a Kika/Leiner lakberendezési áruházlánc ügyvezetőjeként kezdte, majd 1992 és 2005 között ugyanezt a posztot a Lutz hálózatnál töltötte be. mielőtt önálló tanácsadóként kezdett dolgozni. A Lutz 92-ben még jelentéktelen áruházacska volt, Schelling közreműködésével azonban tíz év alatt az élre tört és 2009-ben a jó szimatú gazdasági szakember már milliós áron adhatta el részvényeit.
Az új pénzügyminiszterre vár egy-két nem egyszerű feladat. Elsősorban az adópolitikával kell dűlőre jutnia, mégpedig azt a bűvészmutatványt megkísérelni, hogy a költségvetési deficit és az adósság növelése nélkül csökkentsék a munkára kivetett adót. Az SPÖ ezt a vagyonosok megadóztatásával képzelte el – amit az előző pénzügyminiszter Spindelegger élből elutasított. Kérdés, Schelling hogyan viszonyul a néppárti klientúra ilyen megsarcolásához (Mitterlehner a hírek szerint rugalmasabb álláspontot is el tud képzelni elődjénél). Vagy van-e más ötlete a szükséges pénz előteremtésére.
A másik kihívás, hogy valamit kezdeni kell a bankokkal is: a Hypo Alpen Adria bank csődje már eddig is a költségvetésnek több mint négy milliárd eurójába került. És itt a következő gond, a részben állami tulajdonú ÖVAG (Volksbank), amely hamarosan ugyancsak tisztes pénzinjekcióra szorulhat.
Reformokra van szükség, ám ezeket úgy kell kitalálni és keresztülvinni, hogy ne feszítse túl a húrt a Néppárttal szövetséges erőknél, a tartományoknál és a koalíciós partner SPÖ-nél. Mindegyiknek hosszú kívánságlistája van. Nagy a nyomás a néppárti vezetésű tartományok részéről. Schellingről az a hír járja, hogy erős az érdekérvényesítési képessége: a bizonyításra most lesz elég alkalma.
