Kijevi hisztéria

Amikor a Magyar Országgyűlés megszavazta az egyszerűsített honosításról szóló törvényt, várható volt, hogy Magyarország szomszédai közül nemcsak Szlovákia rosszallására kell számítani. Ismerve az ukrán valóságot, a kettős állampolgársággal kapcsolatos zavaros jogi viszonyokat, könnyen megjósolható lett volna: Ukrajnában sem lesz zökkenőmentes a könnyített honosítás gyakorlatba történő átültetése.

Nem tudni, milyen forrásból tájékozódtak a magyarországi lebonyolítók, de az világos, felkészületlenül érték őket az ukrán hatóságok reakciói. Csak az a baj, hogy az egésznek az ottani magyarok az elszenvedői. Az érintettekkel beszélgetve sokan tárják szét a kezüket: nem tudják, mitévők legyenek, számíthatnak-e az anyaország segítségére, megéri-e kockáztatni...

Aggodalmuk jogos. Miközben az ukrán állami szervek a legmagasabb szinteken mosolydiplomáciát folytatnak, a hétköznapokban folyik a „gyomrozás”, a megfélemlítés. Ráadásul az érdekmegállapodások övezte ukrán belpolitikában a kiszámíthatóság ismeretlen fogalom. Ez pedig előrevetíti, hogy a magyar kormányzat optimista kijelentései ellenére az elkövetkezőkben sem fog megnyugtatóan rendeződni a honosítási eljárás ügye Ukrajnában.

A feszültség már most is jól érzékelhető, s miután valódi párbeszéd nem folyik Kijev és Budapest között, félő, a helyzet csak romlani fog. A meghurcolt kárpátaljai magyarok védelmében a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) megírta ugyan nyílt levelét Viktor Janukovics államfőnek, és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes Budapesten bejelentett magyarázatkérésével erre ráerősített, de mindhiába. Kijev a magyar fél látványos, ám kevésbé hatékony felháborodását nemes egyszerűséggel letudta az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU) szóvivőjének kommentárjával, aki kijelentette: a hatóságok az érvényes törvények szellemében jártak el.

Mindeközben Viktor Janukovics államfő és közvetlen környezete úgy tesz, mint ha hozzájuk el sem jutottak volna ezek a hírek. A kezdeti vehemencia után az országos sajtó is takarékra tette magát. Miután Ukrajnában a vezető médiumok kivétel nélkül a hatalomhoz közeli oligarchák birtokában vannak, feltételezhető, hogy főnöki utasításra hallgatnak. Az ország vezetésének az adott szituációban így a legkényelmesebb. Nyíltan nem ítélhetik el Budapest gyakorlatát, mert akkor ugyanezt kellene tenni Moszkva és Bukarest vonatkozásában is.

Elviekben a mostani helyzet alkalmat is teremthetne Janukovicsnak arra, hogy újra napirendre tűzze a kettős állampolgárság ügyét. A 2004-es elnökválasztás kampányakor egyszer már meghirdette: győzelme esetén rendezi a kérdést. Ígéretével a hatalmas – kilencmilliósra becsült – orosz kisebbség szavazatait kívánta akkor megszerezni, ám elhatározását a „narancsos forradalom” elsodorta. Most viszont az állapotok nem kedveznek a kettős állampolgárságról szóló kártya újbóli előhúzásához. Nem szeretné kiváltani az Ukrajnában is feljövőben lévő radikálisan nemzeti érzelmű erők haragját.

Persze a nacionalista szervezetek képviselői egymást múlják felül Magyarország és az itt élő kisebbség becsmérlésében, valamint abban az ötletezésben, miként kellene büntetni a kettős állampolgárokat. A legdurvább elképzelések koncentrációs táborokat vizionálnak. Ugyanakkor több fontos mozzanatot is figyelmen kívül hagynak. Szándékosan. Az ukrán alkotmány és az idevágó jogszabályok ugyan nem ismerik el a kettős állampolgárságot, ám büntető szankciókat sem fogalmaznak meg, mint ahogyan azt sokan harsogják.
A hatályos jogrend ugyanis nem tiltja és nem is bünteti a kettős állampolgárságot, csupán nem tekinti legitimnek. Sokan ezt félremagyarázzák, holott a csaknem negyvennyolcmilliós posztszovjet államban eleddig egyetlen olyan esetről tudni, amikor valaki elvesztette ukrán állampolgárságát. Még évekkel ezelőtt történt, hogy egy Bukovinában élő román férfi felvette nemzetének állampolgárságát, s ez kitudódott. De nem fosztották meg eredeti állampolgárságától, mert ezt az eljárást egész egyszerűen nem ismeri a kijevi jogrend. Csupán „megkérték”, az egyikről mondjon le, s ő az ukrántól vált meg.

Ukrajna déli és keleti, azaz Oroszországgal határos vidékein tömegek – a legszerényebb becslések szerint is százezrek – rendelkeznek „ruszkij paszporttal”. A kijevi parlamentben pedig az orosz mellett az izraeli és a ciprusi úti okmány is meglehetősen nagy népszerűségnek örvend, egyfajta mentelmi jognak, kiskapunak is felfogható. Ráadásul azok között is szép számban lehetnek kettős állampolgárok, akik Nyugaton – elsősorban a közeli Lengyelország és Csehország, valamint távolabb Portugália, Spanyolország és Olaszország a legkedveltebb célpontok – kerestek és találtak állást, s csak a nagyobb ünnepekkor és a nyári szabadságolásokkor látják őket családtagjaik. Erről a tényről cinkosan hallgat mindenki. Könnyebb nekiesni a megosztottság miatt amúgy is védtelen kárpátaljai magyar közösségnek, mint a Kremlnek vagy azoknak, akik Európa-szerte dolgozva dollármilliókat forgatnak vissza a pangó ukrán gazdaságba.

Velük más-más okból kifolyólag jobb nem ujjat húzni, gondolhatják. Erőfitogtatás céljából megteszik a magyarok. Akiket a titkosszolgálat emberei megkerestek, azok a sztálini módszerek megelevenedéséről beszélnek. Állítólag voltak olyanok, akiket otthonról vagy munkahelyükről vittek be az SZBU ungvári központi irodájába, órákig benn tartották őket, szerették volna, ha beismerő vallomást tesznek. Zsarolták, fenyegették őket. Habár ezt határozottan cáfolja az SZBU szóvivője.

Ugyanakkor sikerült beszélnem egy egykori SZBU-tiszttel. Érthető okokból nevét nem vállalhatta, de annyit elárult, hogy sokszor egészen más utasításokat kaptak a vezérkartól, mint amit kifelé kommunikált a szolgálat, s nem gondolja, hogy ez nagyban változott volna. Hallott arról is, hogy állítólag ötezer dollárt követeltek az egyik megfélemlített személytől. Előfordulhat az ilyesmi, mondja, hiszen az ő idejében is sok magánakció történt a beosztottak részéről.

Ilyen állapotok közepette pedig nem csodálkozhatunk, ha sokan megijedtek. Úgy hírlik, többen is visszamondták igényüket az állampolgárságra, vagy legalábbis nem szülőföldjükön kívánják letenni az esküt. Azok után, ami azokkal történt, akikről azt feltételezik, hogy már megkaphatták az állampolgárságot, ezen különösebben nem lehet meglepődni. Bizony félnek a magyarok Kárpátalján...