Ki lesz Berlin első embere?

Évekig ugyanahhoz a pékhez jártunk a szociáldemokrata főpolgármesterrel. Ő is, én is testőr nélkül sétálhattunk a Ku’dammon vasárnapi zsömléért. Sőt még a szavazócédulámat is abban az iskolában adhattam le uniós állampolgárként, mint a Wowinak becézett politikus.

De ezzel vége is a közösködésnek részemről Klaus Wowereittal, aki nemrégiben élettársával a szomszéd kerületbe költözött. Negyedszázada berlini adófizetőként az a fő bajom a kormányzó főpolgármesterrel, hogy a település három légikikötőjéből csak egyet akar meghagyni.

A világvégi Schönefeld bővül a volt NDK tájain, kőhajításnyira a lengyel határtól, míg Tempelhofon, a nyugati városrészben már nem landolhatnak gépek.

A szintén west-berlini Flughafen Tegelre pedig várhatóan 2012-ben kerül lakat. Mint sokat röpködő újságíró és civil kikérem magamnak, hogy Közép-Európa legnagyobb metropolisa – miközben terrorveszélyt emlegetnek Oslótól Washingtonig – egy repteres, sebezhető (provinciális) fővárossá korcsosuljon.

Budapest testvérvárosának első embere öreg motoros a közigazgatásban. Az 58 esztendős, nyugat-berlini születésű politikus pár hónappal azután látta meg a napvilágot, hogy a metropolis szovjet megszállási övezetében népfelkelés tört ki. Négy testvérével egyedül nevelte anyjuk. A kis Klaus nyolcéves volt, amikor megépült a fal, s West-Berlinből szigetváros lett.

Wowereit 1972-ben csatlakozott a Willy Brandt kancellár vezette SPD-hez. (Nem mellesleg a bonni kormányfő korábban éppen a Spreenél volt az amerikai–brit–francia zóna főpolgármestere. Talán ezért vizionálják néhányan, hogy Klaus Wowereit egyszer majd átveheti a karmesteri pálcát Angela Merkeltől.) Jogi diplomát 1979-ben szerzett Wowi, s rögtön bekapcsolódott a Tempelhof kerületi önkormányzat munkájába. Három évtizede annak, hogy a belügyi szenátusnál kormánytanácsosi megbízást kapott. A már újraegyesített Berlin képviselőházának ’95-től tagja a politikus, és egy tucat esztendeje a szocdem frakció irányítója.

A homoszexualitását nyíltan vállaló Klaus Wowereit 2001 nyarán lett a kereszténydemokrata Eberhard Diepgen utódja a Rotes Rathausban. Ott, az Alexander Platz, a Brandenburgi kapu és a Czukor József vezette Magyar Nagykövetség háromszögében láthatóan jól érzi magát a sportot, a főzést, a táncot kedvelő férfi. Ha a szeptember 18-i voksviadalon az SPD besöpri a prognosztizált 30 százalékot, akkor Wowi maradhat a 3,5 milliós világváros első embere.

Igen ám, de a piros-vörös (SPD/Linke) berlini kabinet leváltására tesznek kísérletet a Zöldek. Jelöltjük, Renate Künast sem ma született bárány. Vérprofi politikusnő, aki a hetvenes évek végén, friss diplomásként az egyik nyugat-berlini börtön szociális munkásaként bizonyította, hogy a puhány értelmiségi létet nem neki találták ki. Joschka Fischer alkancellár-külügyminiszter oldalán a Schröder-kormány legfiatalabb tagja volt Künast. A mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi tárcát ésszel, szívvel, elánnal vezette a Grüne frontasszonya. Az előrejelzések szerint ökopártja a szavazatok 20-22 százalékával kalkulálhat.

Ez szép remény, ám az aktuális kisebbik koalíciós partner, a Linke is besöpör majd 12-14 százalékot az urnánál. Főpolgármester-jelöltjük a jelenlegi berlini gazdasági szenátor. Harald Wolfnak igazából kevés a sansza, hogy kitúrja népszerű főnökét a Vörös Tanácsháza szolid eleganciájú dolgozószobájából.

Frank Henkel (CDU) nevét alig ismerik többen a Spree-Havel metropolisban, mint mondjuk a Dunánál, Passautól Pestig. Merkel pártjának kandidánsa az esélytelenek nyugalmával várhatja a szavazóhelyiségek bezárását. Szeptember 18-án este aztán kiderül majd, hogy a közvélemény-kutatók által prognosztizált 20 százalék körüli kvóta mire elég. Ellenzéki szerepre mindenképpen – a liberálisok például csak álmodoznak erről. A jóformán ismeretlen, szimpatikus Christoph Meyer, az FDP főpolgármester-jelöltje issza meg annak a levét, hogy a német szabaddemokraták országos szinten 5 százalék alá küzdötték le magukat.

A fenti öt nagyobb párt mellett további tizenhét politikai tömörülésre is lehet majd szavazni Berlinben szeptember harmadik vasárnapján. Ki gyorsabb, modernebb közlekedést, ki a 30 km/órás (környezetbarát?) zónák bővítését ígéri. Van, aki újabb munkahelyekkel, az idegen ajkúak tempósabb integrálásával, az autógyújtogatók elfogásával kecsegtet, mások a németség kisebbségbe szorulásának rémével ijesztgetnek. Illegetik magukat a nácigyanús nemzeti demokraták (NPD) éppúgy, mint az állatvédők (Tierschutzpartei). Jó hír, hogy Európa szívében fekete bakancsos kétlábúból lényegesen kevesebb van, mint például kutyusból...

A németországi kalózok (Piratenpartei Deutschland) és az ötven éve épült berlini falat visszasíró kommunisták (DKP) is rajtvonalhoz állnak majd. A plakáterdő még tarkábbá varázsolja az NSZK fővárosát. Két héttel az urnacsata után ünnepli az EU legnépesebb állama az újraegyesítés 21. évfordulóját. Addigra talán a koalíciós tárgyalások is eredményhez vezetnek, s kiderül, hogy régi vagy új első embere lesz-e Berlinnek.