Kettévált Európa

– Jarosław Kaczyński közölte: a pesti gyors Varsó felé tart. Befuthat önökhöz Orbán Viktor szerelvénye?

– A mi kormányunknak még annyi idő sem kellett, mint a Fidesznek: néhány hét alatt megszavazták a médiatörvényt, villámsebesen elfogadták az alkotmánybíróságról szóló, igencsak vitatható rendelkezést is. Ez előírja: az újonnan megválasztott öt bíró közül legalább háromnak részt kell vennie a döntésekben. Csakhogy az újak beiktatását az alkotmánybíróság nem ismeri el, ők tehát nem vesznek részt a tárgyalásokon. Ezzel ellehetetlenül az intézmény működése. A rendészeti törvényt is módosították Kaczyńskiék, lehetővé tették például az engedély nélküli bírósági lehallgatást. Nagyon úgy fest: valóban közeledik a pesti gyors. A lengyel–szlovák határra már biztosan megérkezett.

– Gondolom, Jarosław Kaczyński és Orbán Viktor ottani négyszemközti találkozójára utal.

– Igen. Ami tudható: a pártvezetők mintegy hat órán át beszélgettek tanúk és jegyzetelők nélkül. Volt diplomataként pontosan tudom: az ilyen találkozókon nagyon fontos dolgokról eshet szó. A menekültkérdés mellett ilyen a Budapest–Varsó-tengely kialakítása. Egyértelmű: a magyar politikai modell Kaczyński számára alap.

– Pedig a választási győzelem előtt hónapokig fagyos volt a viszony a Kaczyński-féle PiS és a Fidesz között. Állítólag azért, mert a lengyel pártnak visszatetsző volt Orbán oroszbarát külpolitikája.

– De a két párt alapértékei ettől még azonosak. Tény: Lengyelországban nem várható oroszbarát külpolitikai fordulat. Nálunk a keleti nyitásról sem esik szó, legfeljebb egyedi kezdeményezések vannak kínai üzleti partnerekkel. Mindezt jól mutatja az is, hogy nyáron NATO-csúcs lesz Varsóban, és az eseményre a hírek szerint amerikai katonák közreműködését kéri majd a kormány.

– Az illiberális demokráciát már 2005-ben építeni kezdte a PiS, a Jog és Igazságosság párt. Csakhogy Jarosław Kaczyński két év múlva megbukott. Az őt követő Donald Tusk a lengyel rendszerváltás óta az első miniszterelnök volt, akit újraválasztottak. Ilyen előzmények után meglepő a PiS ismételt győzelme, nem?

– 2005-ben Lech Kaczyński kikiáltotta a negyedik köztársaságot, valóban a mostanihoz hasonló antidemokratikus intézkedésekkel és centralizálási törekvésekkel. De az a kormány 2005-től 2007-ig volt hatalmon, még a pénzügyi világválság előtt. Donald Tusk nehezebb helyzetben volt, neki a krízis utóhatásait is kezelnie kellett. Eközben Európát az elmúlt egy-két évben újabb válságok érték, gazdaságilag és biztonsági szempontból is. A migránskérdés, illetve a terrorveszély miatt az egész kontinensen erősödnek a populista hangok. A Jog és Igazságosság Pártja is kihasználta a feszült helyzetet: a választási kampányban új korszaknyitásról beszéltek, s ezzel maguk mellé tudták állítani a szavazók nagy részét.

– De a Kaczyński-féle populizmusra akkor is nemet mondtak már egyszer a lengyelek.

– Ez igaz, ugyanakkor a miniszterelnökünket Beata Szydłónak hívják. A választási kampányt is ő vezette. Nem tudhatták a szavazók, hogy a kormányt a háttérből valójában Jarosław Kaczyński irányítja majd. Ahogy az is sokkolta a lengyel közvéleményt: az ígért korszakváltás helyett valójában rendszerváltást akar a „háttérbeli vezető”. Bizonyára még a PiS-szavazók jelentős része sem erre számított.

– Lengyelországban a médiatörvény elfogadása után több városban is ezrek vonultak az utcákra. Megalakult a magyar Millához hasonló szerveződés, a Bizottság a demokrácia védelmében. Magyarországról nézve önöknél mintha erőteljesebb lenne a civil ellenállás.

– Éltem Magyarországon, van összehasonlítási alapom. Magyarországon a legnagyobb párt az apátia. Nem így Lengyelországban: nálunk a legfontosabb alapérték a szabadság. Fontos különbség az is, hogy a mi országunk nem fővárosközpontú, Varsó mellett több nagyvárosban is jól szervezettek az értelmiségikörök. Az sem mindegy, hogy a PiS-nek nincs kétharmados többsége, és erős az ellenzékünk is. Ha kitart a mostani civil és ellenzéki lendület, forró tavasz lehet Lengyelországban.

– Nem csak lengyel politikusok követik a magyar modellt, nemzetközi elemzők arról beszélnek: egész Európa orbanizálódik.

– Sajnos tényleg meghatározóvá vált a magyar miniszterelnök által képviselt ideológia, különösen a menekültkérdésben. Németországban szinte biztosan meghosszabbítják a szeptemberben ideiglenesen bevezetett határellenőrzést. Ausztria is felfüggesztheti a schengeni egyezményt. Orbán pedig az úttörő európai politikus szerepében tetszeleg, mivel elsőként emelt falat.

– Csakhogy az Európai Unió Lengyelországnak nem engedheti meg, hogy átvegye a magyar modellt. Az EU-ban már most napirendre került a „lengyel kérdés”. Hiszen Lengyelország jóval nagyobb és stratégiailag is fontosabb Magyarországnál.

– De nem tudni, milyen döntést hoz az Európai Bizottság Lengyelországgal kapcsolatban. Még csak a közelmúltban kezdték a vizsgálatot, amely egy-két évig is eltarthat. A Velencei Bizottság jelentése azonban már most márciusban várható. Minden bizonnyal alkotmányjogi aggályok is felvetődhetnek. Másrészről nem hiszem, hogy a súlyos európai válságok közepén a lengyel illiberális fordulat prioritás lenne. Az EU-nak előbb saját magát kellene rendeznie.

– De milyenné változhat az Európai Unió? Egyre több nemzetközi elemzőtől halljuk: Európa jövője egy, a nyugati tagállamokból álló „mini-Schengen”. És a nyugat-európai politikai vezetők is mondják már: talán hibát követtek el a keleti bővítéssel.

– A görög válság idején már kialakult a töréspont az unió déli és északi államai között. Most a Varsó–Budapest-tengely tovább erodálja a még meglévő integrációt. Hosszú idő után ismét keleti és nyugati oldalra szakadt Európa. Márpedig tragikus következménye lesz, ha az Európai Unióból kihal a szolidaritás. Tönkretehetünk mindent, amit eddig elértünk: nem kis-Schengen lesz, hanem sok szuverén, egymástól elkülönülő nemzeti ország. Mint régen. Ez természetesen Putyinnak és a többi Európa-ellenes politikusnak kedvez.