Kétszeresére nőtt a belső menekültek száma Afganisztánban
Az elmúlt három évben megduplázódott azoknak az afgánoknak a száma, akik, bár elmenekültek otthonaikból az erőszak elől, mégis ott rekedtek saját országukban a túlélésért küzdve – mutat rá az Amnesty International ma megjelent új jelentése.
A szervezet szerint az országban mostanra 1,2 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket. Ez a 2013-ban mért ötszázezer főhöz képest drasztikus növekedést jelent. Az afgánok már most a világ egyik legnagyobb menekültcsoportját alkotják: körülbelül 2,6 millió afgán állampolgár él az országhatáron kívül.
Az Amnesty International új jelentése: A gyermekeim meg fognak halni ezen a télen: Afganisztán megszegett ígérete – újból rávilágít az ország elfeledett áldozataira, akik ugyan elmenekültek az otthonaikból, de menekültek maradtak az ország határain belül.
Az Amnesty International kutatása szerint az egymást követő afgán kormányok által tett ígéretek ellenére a belső menekültek Afganisztánban továbbra sem jutnak hozzá a megfelelő védelemhez, élelmiszerekhez, vízhez, egészségügyi ellátáshoz, és nincs lehetőségük arra, hogy folytassák tanulmányaikat vagy dolgozzanak.
Annak ellenére hogy az afgán hatóságok ígéretet tettek arra, hogy javítani fognak a belső menekültek életkörülményein, az Amnesty International bizonyítékokat talált arra, hogy a kényszerkilakoltatás – mind a kormány, mind a nem állami szereplők részéről – mindennapos veszélyt jelent.
2015. június 18-án, a ramadán első napján egy csapat katonának tűnő felfegyverkezett férfi azzal fenyegetőzött, hogy buldózerekkel elbontják a Kabulban található Chaman-e-Babrak tábort. Egy idős férfi tiltakozott, és kérte a közelben lévő rendőröket, hogy állítsák le a kényszerkilakoltatást.
A fegyveres férfiak megverték, ez pedig tüntetéshez vezetett. A helybeliek azt mesélték, hogy válaszul a rendőrség és a fegyveres férfiak tüzet nyitottak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre, megöltek két embert és megsebesítettek tíz másikat. Az egyik sérült egy tizenkét éves fiú volt. Nem került sor semmilyen vizsgálatra és senki sem vontak felelősségre.
A legtöbb belső menekültekből álló közösség nem fér hozzá megfelelő egészségügyi ellátáshoz. A civilszervezetek vagy a kormány által működtetett mobil rendelők csak időnként elérhetők, vagyis a belső menekültek gyakran rákényszerülnek, hogy magán-egészségügyi ellátást vegyenek igénybe, amelyet azonban nem engedhetnek meg maguknak. „Ha betegek vagyunk, koldulnom kell, hogy pénzt szerezhessek a magánklinikára” – mondta egy ötvenéves asszony az Amnesty Internationalnek Herátban. „Nincs más választásunk.”
