Keserű pohár

Sok jó szándékú, okos ember négy év alatt hányta a borsót a falra, a minősítő jelzőkből kifogytak, kicsorbult élű jogos és jobbító érveik hevertek és hevernek máig is a parlamentben és az országban szanaszét. De minekünk, turániaknak sokadszor is Mohács kell. Az igazság órája, amit vártunk múlt vasárnap, nélkülünk múlt el, és ezután még durvább idők jönnek. A hétköznapi erkölcsöket kiiktató, a közéletet és az állami intézményeket megszálló, a minden gazdasági, társadalmi kontrollt kiiktató, kompromisszumokra képtelen hatalom a gondosan megkoreografált voksolási színjáték után féktelen jókedvvel járja tovább ördögi táncát. A tűz körül mulatókat bámuló tömeg egykedvűen szótlan, és nincs, aki megállítsa a tobzódást. A vesztes bámészkodóknak pezsgő helyett maradt a leserű pohár.

Sokan tudjuk, érezzük: nincs rendben az ország. A társadalom egyre soványabb és sápadtabb arcán már jó ideje ott vannak a betegség jelei. A gennyes kiütések talán csak pubertáskori pattanások, de lehetnek komolyabb fertőzés jelei is, netán egy halálos kór kezdetének a stigmái. Orbán doktor pedig rezsicsökkentésből, közmunkából, „Jobban teljesítünk” fantázianevű csodaszerből és egyéb, semmire se jó, saját készítésű zagyvalékaiból mixelt púderral próbál gyógyítani. De inkább mérgez.

A lappangási idő pedig egyre fogy.

Gerencsér Emil
Budapest