Kémek és ufók
A nagyhatalmak titkosszolgálatai a hidegháború négy évtizedén át szorgosan gyűjtötték az ufók felbukkanásáról szóló híreket, fényképfelvételeket, sőt maguk is kutattak a titokzatos égi jelenségek, távolról érkezett lények után. A közelmúltban aztán bedobták a törülközőt: állítólag minden erre vonatkozó adatot nyilvánosságra hoztak. KULCSÁR ISTVÁN írása.
Bevezetőül szögezzük le: ufók igenis léteznek. A hárombetűs angol rövidítés (UFO) ugyanis nem más naprendszerekből érkező űrhajókat, „zöld emberkéket” jelent, hanem egyszerűen „azonosítatlan repülő tárgyakat”. Márpedig ilyeneket a fantáziálástól idegenkedő, megbízható személyek is láttak és látnak mind a mai napig, köztük például Carter és Reagan amerikai elnökök vagy brit, orosz pilóták, űrhajósok tucatjai. Többségükre a tudomány képes volt hiteles magyarázatot adni (léggömbök, meteorológiai jelenségek), egyeseket viszont nem sikerült azonosítani, jó néhányról pedig a szakértők máig vitatkoznak.
Az utóbbi kategóriába tartozik például a szibériai Podkamennaja Tunguszka folyó közelében 1908-ban becsapódott „valami”, amely akkora robbanással járt, hogy azt még a helyszíntől hatalmas távolságban is hallották, és amely több száz kilométer hosszan tarolta le a tajgát. A különös jelenség maradványait akkor és azóta is több expedíció kutatta, de hogy valójában mi csapódott be, abban a tudósok nem tudtak megegyezni.
A többség gigantikus meteoritnak vélte, aztán az ötvenes években megjelent egy olyan teória, miszerint idegen égitestről érkezett, atommeghajtású űrhajó vágódhatott itt a földbe. Ezt az elméletet alátámasztandó, felbukkanásától kezdve rengeteg találgatás, cikk jelent meg a szovjet – igaz, nem a tudományos – sajtóban, ami azt is mutatja, hogy az ufó- (oroszul: NLO) téma taglalását a cenzúra nem tiltotta.
A világűr távoli zugaiból, netán egy ellenséges országból érkező, bennünket figyelő titokzatos szerkezetekről, a Földön nyomot hagyó vagy éppen szerencsétlenül járt űrhajókról és űrhajósokról szóló hírek alapvetően csak a hidegháború kezdetével robbantak be a köztudatba. A nagyhatalmak attól tartottak ugyanis, hogy országuk egén ellenséges harci eszközök tűntek fel, vagy olyan eszközök, amelyeket a másik fél pánikkeltésre akar felhasználni. Ekkor a titkosszolgálatok ráharaptak az ufókra. Egyébként – főként az amerikaiak – azt sem zárták ki (áttételesen erről tanúskodik számos sci-fi játékfilmjük), hogy valóban idegen bolygók lakói akarják megtámadni a Földet, és ennek felderítése, elhárítása a titkosszolgálatok és a fegyveres erők feladata.
Hogy mennyire a hidegháborús közhangulat terméke volt az ufóláz, azt jól mutatja megjelenésének időpontja is. 1947. június 24-én egy Kenneth Arnold nevű amerikai amatőr pilóta pillantott meg kilenc, 1000 mérföld/óra sebességgel repülő „csészealjat” a Washington állambeli Mt. Rainer légterében. Alig nyolc nappal később az új-mexikói Roswell légibázis jelentette, hogy egy azonosítatlan repülő tárgy csapódott be a támaszpont területén, és abban négy földönkívüli holttestére bukkantak.
A légierő hivatalos vizsgálata viszont megállapította, hogy a bázison meteorológiai léggömbök értek földet, és holttestekről szó sincs.
Az ufóhívők és a jelenség kutatói, az ufológusok azóta is állítják, hogy az úgynevezett 51-es körzetben igenis földönkívüliek tetemeit találták meg (erről valamiféle homályos fényképek is állnak rendelkezésre), de ezt, úgymond, az Egyesült Államok kormánya titkolja. Hasonlóan vélekedik az orosz közvélemény nem csekély része az 1969-ben Szverdlovszk megyében felfedezett jókora félgömbről, amelyben állítólag ugyancsak találtak, sőt utóbb fel is boncoltak valamiféle űrlényholttesteket. Erről is létezik filmfelvétel. (Kérdés: igazi-e?)
1948 januárjában kapott parancsot az amerikai légierő műszaki felderítő részlege annak kivizsgálására, hogy nem szovjet titkos fegyverek-e az USA légterében mind gyakrabban megfigyelt, azonosítatlan repülő tárgyak. Az eredmény negatívnak bizonyult. Ennek ellenére ezt a Blue Book kódnevű projektet harminc éven át életben tartották. A koreai háború idején az amerikai légierőt ismét utasították a jelenség kutatására, később a szenátus különbizottsága is nekifutott a témának.
1952-ben, amikor a washingtoni Fehér Ház fölött figyeltek meg titokzatos felvillanásokat, a CIA is bekapcsolódott az ufók elleni hajszába, de ugyancsak eredménytelenül.
(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
