Karácsonyi kihívás: a puding

A karácsonyi puding, másik nevén, szilvapuding – sok helyen gazdagon tartalmaz aszalt szilvát – a 19. században, a viktoriánius korban vált azzá, ahogy ma ismerjük. Hagyományosan karácsony előtt öt héttel, az Advent előtti vasárnapon, az ún. „Stir up Sunday” (felkavaró vasárnapon) készítik el, amikor a család minden tagja, beleértve a gyerekeket is, kever egyet a puding tésztáján szigorúan keletről nyugati irányban, miközben kíván magának valamit.

A sűrű tésztamassza friss és szárított gyümölcsökből, mogyoróból, mandulából és olykor marha- vagy birkafaggyúból áll, de ne ijedjenek meg a vegetáriánusok sem, mert a faggyút nyugodtan helyettesíthetik növényi zsiradékkal, hogy a tészta könnyebb legyen. A puding nagyon sötét, szinte fekete színű, amit bátran meg lehet locsolni konyakkal, barna sörrel vagy más alkohollal. A múltban egy „puding ruhában” főzték, de napjainkban már gőzfürdőt használnak erre a célra.

Szokás volt a süteménybe belesütni ezüst pénzérmét a gazdagságért, apró csontot a szerencséért, ezüst gyűszűt a takarékosságért, gyűrűt a házasság reményében vagy egy horgonyt a biztonságos hazatérésért. Felszeleteléskor, akinek a tányérjára került valamelyik amulett, megtarthatta magának. Napjainkban kapni apró zsetonokat és más kis tárgyakat kifejezetten erre a célra.

Felgőzölés után a pudingot több héten át hideg, száraz helyen kell tárolni. Tálalás előtt néhány órán keresztül újra gőzölni kell. Ahány ház, annyi szokás; így van ez a puding szervírozásával is. Van, ahol mirtuszlevéllel, fagyönggyel díszítik, van, ahol konyakkal öntik le és flambírozzák.

A puding felszolgálása ünnepélyes pillanat, amikor leoltják a villanyt és a háziasszony szertartásosan bevonul és hatalmas taps kíséretében az asztalra helyezi. A pudingot konyakkal vagy rummal kevert vajjal, tejszínhabbal, krémmel, öntettel vagy porcukorral megszórva fogyasztják. Egyes családok egy pudingot félretesznek a következő ünnepig, húsvétig vagy akár jövő karácsonyig, mert az igazi puding ilyen sokáig képes megőrizni az aromáját.

Íme, egy recept a sok közül:
Hozzávalók
10 dkg marhafaggyú
10 dkg barna cukor
10 dkg liszt
3 tojás
1,3 dl tej
1 narancs leve
1 citrom leve
1 evőkanál konyak
15 dkg szezámmag
30 dkg mazsola (fele sötét, fele aranyszínű)
10 dkg egész mandula
10 dkg aszalt cseresznye
5 dkg cukrozott narancshéj
5 dkg cukrozott citromhéj

Fűszerek
kevés reszelt citromhéj
1 csapott mokkáskanál őrölt fahéj
1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűbors
1 mokkáskanál só

Elkészítés
Aprítsuk fel a faggyút, a cseresznyét, a mandulát és a cukrozott héjakat. Forró vízben mossuk meg a mazsolát. Keverjük össze a gyümölcsöket, majd szórjuk bele a lisztet, cukrot, reszelt citromhéjat, szezámmagot és a fűszereket. Alapos összekeverés után, adjuk hozzá a tejet, a citrom és a narancs levét. A tojásokat keverjük ki a konyakkal és adjuk hozzá a masszánkhoz. Forraljunk vizet egy akkora edényben, amely nagyobb a pudingformánál. Zsírozzunk vagy vajazzunk ki egy pudingformát, azután töltsük bele a masszát, de úgy, hogy a massza ne érjen a forma pereméig, majd fedjük be zsírozott sütőfóliával vagy sütőpapírral és kössük le.

Ezután tegyük a formát a forrásban lévő vízbe és fedő alatt, közepes erősségű lángon gőzöljük négy órát. Emeljük ki a formát az edényből és hagyjuk kihűlni. Nem kell megijedni, a puding össze fog esni.

Kihűlés után bugyoláljuk be a pudingot borpárlatba áztatott konyharuhába, majd csomagoljuk fóliába az egészet. A becsomagolt formát tegyük hűtőbe és hagyjuk ott állni négy héten keresztül. Karácsonykor, tálalás előtt újra kell gőzölni a pudingot három órán keresztül. Ízlés szerint tálaljuk.

Az sem tragédia, ha nincs időnk négy hetet várni a kóstolásig, és ne felejtsük el: a puding próbája az evés!