Kápráztató vágy – Antwerpen, a gyémánt fővárosa

Néhány grammnyi tiszta gyémánt is kisebb vagyont ér, amit könnyű elrejteni, szállítani, ezért ez a legkönnyebben mobilizálható természetes értéktárgy. Így nem véletlen, hogy Európában a leginkább üldözött, gyakran menekülésre kényszerülő néphez, a zsidósághoz kötődik a gyémánt csiszolása és kereskedelme. Némiképp hasonló okokból Indiában a hagyományosan mindenfajta erőszakos tevékenységtől eltiltott dzsainista vallás híveihez kötődik a gyémánt feldolgozása és értékesítése.

Tengeri kikötője és vallási toleranciája miatt a gyémántkereskedelem már a 15. században megjelent Antwerpenben. A dél-afrikai mezők felfedezése előtt a gyémántot Indiából olasz és portugál kereskedők, köztük zsidók hozták a flamand kikötővárosba, ahol az utóbbiak hamarosan le is telepedtek. Ők működtették a híres gyémánttőzsdét, a kis csiszolóműhelyekben pedig a kelet-európai pogromok elől menekülő zsidók kaptak munkát. Az antwerpeni főpályaudvar környékén néhány utcában ma is az ortodox zsidóság dominál, bár sokan közülük már nem a gyémántüzletben dolgoznak. A hetvenes években aztán az Indiából érkező dzsainok is megjelentek a városban, és hamarosan komoly pozíciókat foglaltak el a csiszolásban és a kereskedelemben. A „gyémántnegyedben” így most egymás mellett sorakoznak a zsidó és az indiai tulajdonban levő boltok, kis műhelyek. Az olcsó munkaerő és a helyi szakértelem miatt a gyémántcsiszolás központja mára Indiába tevődött át, a drágakőként hasznosítható gyémántok több mint 90 százalékát az indiai Szúrat városában csiszolják. A kereskedelemben azonban Antwerpen megőrizte a vezető helyét, a csiszolt gyémántok csaknem fele itt cserél gazdát. Ebben a sok évszázados hagyományok mellett része van annak is, hogy a város Nyugat-Európa szívében fekszik, egy-két órás autó- vagy vonatútra Londontól, Párizstól, Amszterdamtól, a nyugatnémet és persze a belga nagyvárosoktól.

A karácsonyi időszakban az emberek érdeklődése megnő a drágakövek, így a tehetősebbek esetében a gyémánt iránt is. Nyilván ez is motiválta, hogy éppen most rendezték meg az antwerpeni MAS múzeumban a Kápráztató vágy című kiállítást, amely a katalógus szerint a gyémántokról és azok „érzelmi jelentéséről” szól. Igazi interaktív kiállítás, gyönyörű kövek mellett visszaemlékezéseket hallhatunk, filmrészleteket láthatunk, és ha sok időnk van rá, még a hamis és a valódi gyémánt közti különbségről is megtanulhatunk valamit. A gyémánt magába sűríti az emberi történelem jelentős részét, a brit királyi koronában levő Koh-i-Noortól a Kanye West nevű rapper fogába illesztett gyémántig ezerféle helyen, módon és célra használták fel.

Az antwerpeni gyémántkereskedelem első írásos dokumentuma jellegzetes módon máris a hamisításhoz kötődik. A várost uraló burgundi herceg 1447-ben rendeletben tiltotta meg, hogy Antwerpenben bárki hamis drágakövekkel kereskedjen. Akit mégis rajtakaptak a kövek hamisításán, kereskedésén, annak 25 aranyat kellett fizetnie, melynek egyharmada a herceget, egyharmada a várost és egyharmada a feljelentőt illette. Az ibériai üldözések elől Antwerpenbe menekülő zsidók gyorsan domináns szerepet szereztek maguknak a város gyémántkereskedelmében. Fénykorukban a zsidó főpapok díszes öltözetét esetenként tizenkét gyémánt is díszítette.

A Dél-Flandriát vallási szempontból meghatározó katolicizmus is kedvelte a gyémántok tiszta és szikrázó szépségét. A kiállításon egymás mellett sorakoznak a németalföldi aranykor, a 17. század arisztokratáinak és gazdag polgárainak gyémántjai gyűrű, nyakék, medál formájában. Egy gyönyörű ékszer a magyar, pontosabban az erdélyi történelmet idézi. Kiállították az amúgy a brüsszeli történeti múzeum tulajdonában levő, korábban szakmai vitát kiváltó úgynevezett Bethlen-násfa legszebb részét, egy gyémántokkal szegélyezett, ezüstből készült medált. Ezt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem adta eljegyzési ajándékul Brandenburgi Katalin hercegnőnek. A gyémántokon kívül rubin és borostyán is díszíti, és olyan szerelmi motívumok jelennek meg rajta, mint egy szív, egy pár kéz és néhány fehér galamb.

A 17. század nemcsak a polgárság felemelkedéséről, hanem a véres háborúkról is szólt. Sokan meghaltak, és a szeretteik halotti gyűrűkkel is megemlékeztek róluk. Ezeken kis gyémántkövecskékből mintáztak koponyát vagy koporsót, és olykor a halott egy hajszálát is bedolgozták a gyűrűbe. Bármilyen bizarr, a kiállítás rendezői azt is a tudtunkra adják, hogy a technika mai állása mellett halottaink hamvaiból is már előállítható mesterséges gyémánt, s így aztán már ebben a formában is magunkon viselhetjük azt, akit gyászolunk. A kiállítás azonban ezt csak elméleti lehetőségként említi, ilyen „gyémántot” nem láthattunk Antwerpenben.

Láthattuk viszont a város nagy festőjének, Peter Paul Rubensnek egy sajátos listáját. A mester nem sajnálta a gyémántokat az asszonyaitól. 1640-ben kelt végrendeletében hosszan felsorolja azokat a drágakövekkel díszített ékszereket, amelyeket Helena nevű második feleségének ajándékozott. Mindezt nyilván a házától nem messze működő kereskedőktől vásárolta.

A gyémántipar fejlődése és a középosztály anyagi megerősödése a 19. században szélesebb körben tette elérhetővé ezt a drágakövet. Ennek sajátos formája az úgynevezett „flamand szív”. A flamand szív ezüstből készül, egy vagy több, kisebb-nagyobb gyémánt díszíti, amelyből a középső Szűz Máriára emlékezteti a tulajdonosát. A flamand szívet az édesanyjuknak szokta adni a családjuk, rendszerint augusztus 15-én, Mária ünnepén. A flamand nyelvterületen túl idővel „liège-i szív” néven a francia részeken is divatba jött. Története jól illusztrálja, hogy a tömegtermelésnek köszönhetően a gyémánt és a középosztály miképp hódították meg kölcsönösen egymást a mai Belgium területén.

A látogatók a legtöbb időt mégis a koronás fők legendás ékszerei, illetve azok másolatai előtt töltik. Itt is visszaköszön a mi történelmünk. Az egyik legszebb portré Sisit, vagyis Erzsébet királynénkat ábrázolja, hajában huszonhét káprázó gyémántcsillaggal. A gyémántokkal díszített tiara nagyon népszerű volt a királyi családok asszonyai között. Több belga királyné is hordott ilyet, bár némelyiket nem otthon, Belgiumban, hanem párizsi ékszerészekkel csináltatták meg. Másolatban láthatjuk az orosz cári koronát, az eredetit Moszkvában őrzik, és a brit korona másolatát a világ talán leghíresebb gyémántjával, a Koh-i-Noorral.

Külön tárló emlékezik meg azokról a színésznőkről, sztárokról, akik imádták a gyémántokat, és ezért kiérdemelték a Diamond Diva, gyémántdíva címet. Ilyen volt Gábor Zsazsa, Elisabeth Taylor, Marilyn Monroe, az élők közül pedig Madonna. De nem csak az idősebbek vonzódnak a gyémánthoz. A mindössze huszonkét éves Gigi Hadid amerikai modell is nagy gyémántrajongó hírében áll.

Az antwerpeni kiállítás valóban a gyémánt káprázatáról szól, és ezért nem foglalkozik az úgynevezett véres gyémántokkal. Egész afrikai országokat döntöttek polgárháborúba a gyémántot elfogott rabszolgákkal kitermelő, illegálisan értékesítő és az így szerzett pénzen felfegyverkező milíciák, lázadó hadseregek. A törvénytelenül kitermelt gyémántokat ma már igyekeznek kiszűrni a kereskedelemből. De mivel rendkívül értékes, ugyanakkor nagyon kis helyen elfér, a bűn ugyanúgy és elválaszthatatlanul hozzá tartozik, mint a szépség és a csillogás.