Jól dolgoznak-e a rendőreink, ügyészeink ?

Sajnos a legtöbb betörési ügyben folytatott nyomozás az eredménytelenséget megállapító megszüntető határozattal zárul, ami az állampolgár szemében a rendőrségi inkompetencia írásos bizonyítéka. Most már nem csak a lakosságot fosztogatják, már vasúti síneket, villamosvezetékeket is elvisznek, a rendőrség pedig tehetetlen.

A rendőrök, ügyészek olyan közönnyel viseltetnek ezekben az ügyekben, mintha egy másik bolygón élnének, mintha holnapután nem törhetne be ugyanaz a betörő akár a rendőr/ügyész anyjához vagy magához a rendőrhöz/ügyészhez is.

Mintha a múlt században élnénk a rendőrség nyomozati módszereit illetően. A modern technológia által nyújtott kockázatelemzési és nyomozati módszereknek nyomát sem nagyon látom a rendőrségnél.

Mert ugyan mivel kellene foglalkoznia a magyar rendőrnek egy betörés után? Hinteni a fekete port a lakásokban a helyszínelőknek, úgy téve ezzel, mintha csinálnának valamit ?

Inkább azokkal az eszközökkel kellene foglalkozni, amivel minden betörőnek nagy valószínűséggel rendelkeznie kell: a betörők mobiltelefonjaival.

A legtöbb betörés ugyanis úgy néz ki, hogy az utcán van kint az egyik betörő, aki általában mobilon szól a betört házban „dolgozónak” ha valami gond van, például jön a biztonsági szolgálat, a rendőr, a tulajdonos, a szomszéd. Mindenesetre az elkövetőknél nagy valószínűséggel van mobiltelefon, adott a feladat, hogy megállapítsuk az elkövető mobilszámát, az elkövető személyét, tartózkodási helyét.

Megjegyzem, hogy néhány évvel ezelőtt a cigány sorozatgyilkosok személyét is a mobiltelefonjaik alapján azonosították és fogták el, így a nyomozati módszer nem ismeretlen.

A nyomozati módszer tehát jól ismert, olcsó is, nem értem miért tehetetlenkedik a rendőrség ?
Miért nem akar a rendőrség hatékonyan fellépni a vagyon elleni bűncselekmények elkövetői ellen ?
Nyomozati cselekményként néhány egyszerű kérdést kellene feltennie a rendőrségnek a T-Mobile, Telenor, Vodafone mobilszolgáltatók felé minden betörést követően, visszamenőlegesen az elmúlt 1 év összes magyarországi betörésére:

Meg kellene adni a mobilszolgáltatóknak a következő adatokat:

Betörés időpontja (minél pontosabban): ................................................
Betörés helyszíne: ..........................................................................

Ez egy elektronikus formanyomtatvány kitöltését igényli kb. 2 perc munkával, majd az Enter gomb lenyomását és az e-mail elküldését a mobilszolgáltatókhoz. Az eddigi költségünk tehát a rendőr 2 perc munkája, amíg az aktából beírja az elektronikus formanyomtatványba a fenti két adatot.

Az elektronikus formanyomtatvány a következő feladatokat kell adja a mobilszolgáltatók felé:

– Határozza meg, hogy a betörés időszakában mely telefonszámok tartózkodtak azon adótornyuk vételi körzetében, amely a megadott címet látja el szolgáltatással ! Ha tudják, úgy a telefonszámokat lokalizálják a megadott cím minél szűkebb körzetére !
– Különítse el azokat a telefonszámokat, amelyek a betörés időszakában 10 percnél rövidebb ideig voltak a vizsgált területen !
– Különítse el azokat a telefonszámokat, amelyek előfizetőinek számlázási címe a vizsgált területen van !
– Különítse el azokat a telefonszámokat, amelyek a betörést megelőző 30 napban legalább 180 órát az adott mobilállomás vételi körzetében voltak !

– Adja meg az elkülönítések után fennmaradó telefonszámokat az előfizető/vásárló adataival (név, lakcím, anyja neve, születési idő, esetleg cégjegyzékszám/adószám) !
– Adja meg, hogy ez elkülönítés után fennmaradó telefonszámok között volt-e forgalom a betörés napján !
– Adja meg, hogy az elkülönítés után fennmaradó telefonszámok között volt-e forgalom a betörést megelőző 30 napban és a betörés után !
– Adja meg minden egyes elkülönített szám esetében azt a két vételi körzetet, ahol az elmúlt 30 napban az adott telefonszám a legtöbb időt töltötte ! Ha tudják, adják meg ezt pontos címmel !

A fenti kérdések tökéletesen átalakíthatóak számítógépes programokká a mobilszolgáltatók rendszereiben, a mobilszolgáltatók megfelelő szoftverekkel pontos választ tudnak adni a rendőrség kérdéseire.

A gyakorlatban ennek igazából úgy kellene működnie, hogy a rendőr kitölti az elektronikus formanyomtatványt, e-mailben elküldi a mobilszolgáltatóknak. A mobilszolgáltatók szoftverei elvégzik a program szerint előírt keresést, majd a kért adatokat néhány órán belül e-mailben visszaküldik a rendőrnek.

A mobilszolgáltató programja meghatározza azokat a mobilszámokat, amelyek a betörés időpontjában az elkövetési hely vételi körzetében voltak. Ezek között lehetnek az elkövetők.

Kiszűrjük azokat a mobilszámokat, amelyek a betörést megelőző hónapban legalább 180 órát az adott mobilállomás vételi körzetében voltak. Ezek az emberek valószínűleg ott laknak vagy dolgoznak és átlag napi 6 órát otthon is voltak vagy dolgoztak ott az elmúlt hónapban. Ezeket az embereket fölösleges gyanúsítani. Lehet, hogy ilyen ott lakó/dolgozó személy volt az elkövető, de az alapos gyanú alapfeltétele hiányzik.

A fennmaradt mobilszámok közül kiszűrjük azokat, akik az elmúlt hónapban nem voltak ugyan 180 órát az adott mobilállomás körzetében, de az előfizető lakcíme az adott mobilállomás vételi körzetében van. Ezek az emberek is valószínűleg ott laknak, csak bármilyen okból (munka, iskola, stb.) keveset tartózkodnak lakóhelyükön. Ezeket az embereket fölösleges gyanúsítani. Lehet, hogy ilyen ott lakó személy volt az elkövető, de az alapos gyanú alapfeltétele hiányzik.

A fennmaradt mobilszámok közül kiszűrjük azokat, akik 10 percnél rövidebb időt töltöttek a betörés valószínű időpontjában az adott mobilállomás vételi körzetében. Ezek az emberek vélhetően csak átutaztak az adott mobilállomás vételi körzetén, az ott töltött rövid idő nem valószínűsíti bűncselekmény elkövetését.

Minden egyéb fennmaradó mobilszám gyanús, nagy valószínűséggel közöttük lehetnek az elkövető(k) száma(i). Ezek a mobilszámok olyan emberekhez tartoznak, akik nem laknak/dolgoznak az adott területen, ott csak ritkán fordulnak elő és érdekes módon ritka ott tartózkodásukkor éppen történik egy betörés.

Ezt követően a mobilszolgáltató listázza azt is, hogy a gyanús mobilszámok között az elkövetést megelőző 30 napban és a betörés után volt-e forgalom (beszéd, SMS, stb.) Ha volt forgalom a gyanús számok között, akkor igen alapos a gyanú, hogy az elkövetők csoportjáról van szó, akik között a bűncselekmény előtt, esetleg annak ideje alatt vagy utána volt információcsere, tehát ismerik egymást.

A mobilszolgáltató külön listázza azokat a gyanús mobilszámok közül, akik ráadásul a valószínűsíthető elkövetési napon, a megadott elkövetési időben is kommunikáltak egymással. Ezek a személyek szinte bizonyosan az elkövetők lesznek.

Ha a gyanúsítható személyek közül aztán valamelyik esetleg még a bűnügyi nyilvántartásban is szerepel, netán hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése miatt, akkor a találati valószínűség gyakorlatilag 100 %.

Ha a mobilszolgáltató megadja a valószínűsíthető elkövető telefonszámának 2 leggyakoribb előfordulási helyét, úgy az elkövető lakása és esetleges munkahelye is ismertté válik a rendőrség előtt.

Ezeket a gyanúsítottakat kellene a rendőröknek felkeresnie, lakásukon azonnali házkutatást tartani, majd a házkutatás alapján esetlegesen előzetes letartóztatást foganatosítani. Nem hinném, hogy túl sok lenne a tévedés az ilyen nyomozati módszerekkel kiválasztott személyek esetén. Egyetlen betörési esemény esetén persze lenne még esély tévedésre, de például egy családi házas, kis forgalmú, nem ott lakók által nem nagyon látogatott övezetben már egyetlen eseménynél is gyakorlatilag 100 %-os lehetne a találati arány. Nagy forgalmú, szórakozóhelyekkel terhelt övezetekben a módszeren valószínűleg sokat kellene még finomítani, de ez egyrészt programozói másrészt kriminológiai szakfeladat.

Ha a rendőrség mondjuk 5000 betörési eseményt adna le a mobilszolgáltatóknak és érdekes módon akár 50 bűncselekmény esetén is mindig ugyanazt az 1-2-3-4 gyanús mobilszámot „dobná ki” a szoftver, akkor itt már szinte teljes bizonyosságról beszélhetnénk.

A magam részéről az ország elmúlt 1 évben megvalósult összes betörését minél előbb felvitetném elektronikus adatlapra a rendőri állománnyal, megküldeném mind a 3 magyar mobilszolgáltatóknak, majd várnám a válaszukat.

Ahogyan pedig érkeznének a mobilszolgáltatóktól az adatok (telefonszám, név, cím, feltalálási hely), úgy kellene megkezdeni a házkutatásokat és az elfogásokat.

Remélem történik már végre valami, mert elképesztő az, hogy közlekedési táblákat, aknafedlapokat, vasúti-, telefon-, és elektromos vezetékeket lopnak el egyre növekvő mennyiségben, ráadásul szinte már minden ember elszenvedte a lakásbetöréssel, gépkocsilopással járó károkat.

Ez tarthatatlan, itt az ideje végre a cselekvésnek, elegem van már a teljes tehetetlenséget beismerő rendőrségi nyomozást megszüntető határozatokból.

Olyat sem szeretnék hallani, hogy nincs pénz, nem engedik meg a jogszabályok. Pénzbe ugyanis gyakorlatilag nem kerül és jogszabályt alkotni is ingyen van.

Annyit biztosan elérhetünk, hogy az elmúlt 1 év magyar betörőinek, tolvajainak telefonszámait, neveit vagy a velük kapcsolatba hozhatók neveit, megtalálási helyeit megtudjuk. Aki ebből nem tudja elfogni legalább az elmúlt 1 év magyar betörőinek, tolvajainak 80 %-át, az menjen inkább utcaseprőnek.

Aztán ha ismertté válik ez a nyomozati módszer és az elkövetők nem mernek majd mobiltelefont vinni magukkal a betörésekre, annyival is nehezebb lesz a betörők dolga. Most ugyanis a könnyű kommunikáció a betörők menekülését könnyíti, az elfogásukat nehezíti.

Bízom benne, hogy Pintér Sándor miniszter úr és Polt Péter Legfőbb Ügyész úr is haladéktalanul megkezdi a megfelelő rendőrségi utasítás és esetleg a szükséges jogszabályok megalkotását és erre az ezt a cikket olvasó rendőrtisztek, rendőri vezetők és ügyészek is felhívják a figyelmüket.

Dr. Telek Zoltán
ügyvéd