Itt a Mueller-jegyzőkönyv, most már a szavazók mondhatják ki az ítéletet az amerikai elnök felett
Az ügy két éven át uralta az amerikai médiát. Demokrata és republikánus politikusok, titkosszolgálatok volt vezetői, Donald Trump kampányának egykori munkatársai, újságírók és politikai szakértők vették biztosra, hogy Robert Mueller talál valamit, ami majd az elnök bukásához vezethet. Az igazságügyi miniszter felmentő következtetéseinek megjelenése utáni reggelen a Trump–Putyin-konspirációról már megrajzolt kreatív címlapok mind mehettek a kukába. Március idusa az elnöknek nem véget, hanem váratlan győzelmet hozott, és ez kihathat a 2020-as kampányra is.
Az Axios adatai szerint 2017 májusa óta 533 ezer online cikk jelent meg az ügyről. 2018-ban a The Washington Post és a The New York Times szerkesztősége Pulitzer-díjat kapott a témáról szóló írásokért. A Mueller-jegyzőkönyv elkészülte után a republikánus oldalról számtalan kritika érte az amerikai médiát, mert két éven keresztül forrásokra és gyanúkra utalva állították, hogy Trump összejátszott az oroszokkal. A The Washington Post szabadkozó cikke szerint jogos volt a téma gyakori tárgyalása, mert az elnök úgy viselkedett, mintha bűnös lenne, és állandóan bírálta a nyomozást. Carl Bernstein, a Watergate-ügy riportere 2018 augusztusában a CNN-nek úgy nyilatkozott, hogy a Trump kampánya elleni nyomozás nagyobb botrány, mint a Watergate. Miután befejeződött a nyomozás, Bernstein minden idők egyik legjobb újságírói eredményének nevezte, ahogyan a témát feldolgozta a sajtó.
A történet a hírhedt Steele-dossziéval kezdődött, amelyet Hillary Clinton kampánystábja rendelt meg, és amelynek tartalmát a Buzzfeed nevű portál hozta nyilvánosságra annak ellenére, hogy nem volt hitelesítve. A dokumentumot a volt brit titkos ügynök, Christopher Steele állította össze, és olyan történeteket tartalmazott, amelyek nemcsak Trump kampányának és az oroszoknak az összejátszását tartalmazta, hanem olyan történeteket is, amelyek ha igazak lettek volna, zsarolhatóvá tették volna az elnököt. A Clinton-kampány állítása volt a Trump–Putyin-konspiráció, amelyet aztán átvett a Demokrata Párt és a még Barack Obama által kinevezett titkosszolgálati vezetők is. Maga Obama elnökségének utolsó hónapjában kijelentette, hogy az amerikai hírszerzés szerint 2016 nyarán demokrata párti szervereket törtek fel az oroszok, de egyéb beavatkozásra, például szavazógépek meghekkelésére nem találtak bizonyítékot. Mueller különleges ügyészi kinevezésének James Comey, a később Trump által menesztett FBI-igazgató volt a szellemi atyja. Végül Rod Rosenstein igazgatóhelyettes, aki egyébként szorgalmazta főnökének kirúgását, volt az, aki kinevezte Muellert, az FBI veteránját a nyomozás vezetésére.
Mueller és csapata harmincmillió dollárt költött a nyomozásra. Többek ellen vádat is emeltek a Trump-kampánystáb tagjai közül. A legnagyobb port Paul Manafort letartóztatása verte fel, az ukrajnai oligarchák közötti érdekeltségű üzletemberé, aki kevesebb mint két hónapig volt Trump kampánymenedzsere. Őt adócsalásért börtönbe is küldték. A kampányban részt vevők közül többek ellen azért emeltek vádat, mert hazudtak az FBI-nak. Így járt például George Papadopoulos, aki a vétségért 14 napot töltött börtönben. A példák jól illusztrálják, hogy Trump kampánya milyen szedett-vedett társaságból állt. Ennek egyik oka az volt, hogy a Republikánus Párt magja és veterán aktivistái nem voltak hajlandók beállni a győzelemre esélytelennek gondolt jelölt mögé. Bár Mueller befejezte a nyomozást, a képviselőházat uraló demokraták várhatóan még számtalan embert fognak meghallgatni a Trump adminisztrációjában szolgáló emberek közül. Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnöke azonban kijelentette, nem látja értelmét annak, hogy megpróbálkozzanak az elnök elleni alkotmányos vádemelési eljárással. Minden bizonnyal a szavazókra marad, hogy kimondják az ítéletet az elnök felett.
Trump a nyomozás lezárását követő héten diadalt ülhetett, és el is indította 2020-as kampányát Michigan államban. A nagygyűlésen a nyomozást ismételten boszorkányüldözésnek nevezte, és a hírszerzési bizottság demokrata vezetőjének lemondását követelte. A demokraták egyelőre a nyomozásról szóló jelentés teljes nyilvánosságra bocsátását kérik, az azonban valószínűleg nem fog lényegileg változtatni azon, amit már eddig is tudunk.
Sokan a kezdetektől fogva kétségbe vonták az oroszokkal való összeesküvés sztoriját. Bár Trump környezetéből többen is találkoztak orosz személyekkel, ez azonban korábbi kampányok és adminisztrációk embereivel is megtörtént már. A nyomozás azt már korábban feltárta, hogy oroszok valóban megpróbálták befolyásolni a választásokat, például álhírek terjesztésével. Az azonban elég bizonytalan, hogy a robotok által generált, Clintonról szóló negatív kommentek és kamuhírek szerepet játszottak-e abban, hogy a rozsdaállamok és Florida Trump oldalára billentették a szavazás mérlegét. A George Washington Egyetem alkotmányjogi professzora, Jonathan Turley a CBS amerikai televíziónak kifejtette, hogy számára mindig nevetségesnek tűnt a gondolat, hogy az orosz titkosszolgálat éppen Trumppal akart volna konspirálni. A professzor szerint
azzal, hogy az elnök állandóan megpróbálta leállítani a nyomozást, megkísérelte a lehetetlent, és majdnem megakadályozta az igazságszolgáltatást egy nem létező bűncselekmény felderítésében.
Az ügy nemcsak a szakértők és az amerikai média szerepéhez fűz kérdéseket, hanem az amerikai titkosszolgálatokra és különösen azok vezetésére is rossz fényt vet. A médiával kapcsolatban ugyanis mentségként fel lehet hozni a politikai motivációt vagy a nézők és olvasók kétségtelen érdeklődését, azonban a titkosszolgálatok elvileg függetlenek. James Clapper, aki 2010 és 2017 között a Védelmi Hírszerző Ügynökség, a DIA vezetője volt, Trumpot egyenesen az oroszok emberének nevezte. James Comey volt FBI-igazgató a nyomozás lezárása után úgy nyilatkozott: az, hogy Mueller két év alatt nem talált bizonyítékot, még nem jelent felmentést. John Brennan, aki 2013 és 2017 között a CIA igazgatója volt, többször is utalt arra, hogy Mueller fog valamit találni, és lesznek vádemelések a nyomozás végén. Mindezt az amerikai titkosszolgálat veteránjaként mondta, ráadásul akkor volt igazgató, amikor a feltételezett konspiráció történt. Brennan legutóbb úgy nyilatkozott: „Nem tudom, hogy rossz információkat kaptam-e, de mindenesetre többre gyanakodtam, mint ami valójában történt.”
A média az ügyben úgy működött, mint a fényszóró az éjszakában: egy-egy pontot megvilágított, gyakran bizonyos részleteken rajta tartotta a szinte vakító fényt, és emiatt semmi más nem látszott. Kiderült, hogy az igazság végig ott volt, csak senki nem látta. Muellert sok kommentátor és szakértő az integritás és hitelesség megtestesítőjének tartotta.
Most mások tartják annak.
