Itáliai longobárdok az UNESCO világörökségi listáján
Az UNESCO az Olaszországot végigszelő “ via Langobardorum” mentén található nyolc olyan helyet nyilvánított a világörökség részének, ahol longobárdok éltek és tárgyi emlékeik maradtak fenn.
Ez a kelet-germán nép a II. és a VI. század között vándorolt Itáliába, ahol először Közép-Olaszországban települt le. Nagy autonómiával rendelkező hercegségeket alkottak, amelyeket azonban összetartott az egyre inkább erősödő központi királyi hatalom. Az egymást követő királyok. - Alboino, Agilulfo, Rotari ... - uralkodása alatt az általuk elfoglalt területek is növekedtek.
Hírük barbár megszállókként” maradt fenn, de a történészek szerint erre nem szolgáltak rá.” Rugalmas nép” volt, amely jól megfért a többségben lévő frankokkal, és tudott alkalmazkodni a római püspök egyházi hegemóniájához. Itália ebben az időben szegény, stagnáló gazdasággal rendelkező terület volt és a longobárdok sokat tettek felvirágoztatásáért. Nagyon értettek a fémkohászathoz és az arany megmunkálásához. Ez utóbbiról tanúskodik például a stabiói pajzs”. A svájci Stabioban megtalált, aranylemezekből készült tárgy részei a firenzei Bargellóban láthatók, míg a pajzson szereplő lovas a berni múzeumban. Gyönyörű mestermunka.
A longobárdok jelentős tényezői lettek az akkor alakuló olasz identitásnak.
A világörökség listájára felkerült legészakibb város Cividale del Friuli. Itt található egy longobárd szentély érdekes domborművekkel, köztük egy trónon ülő Krisztussal, egy nemzeti múzeum, amely a helyi longobárd temető temetkezési kellékeit őrzi és egy monostor. Lombardiában három város is büszkélkedhet a most kapott titulussal. Ez nem csoda, hisz már a nevét is a “ barbároktól” kapta. Bresciában a Santa Giulia templom, a kolostor és a San Salvatore templom őrzi emléküket. Torbában egy erődítmény, Castelseprioban pedig a Santa Maria Foris Portas, amelyben a kereszténység első évszázadainak freskói láthatók.
Dél felé haladva a következő állomás Perugia a Campello del Clitunno szentéllyel, majd Spoleto a San Salvatore bazilikával. A két utolsó helyen, Campániában és Pugliában longobard emlékek maradtak fenn a Santa Sofia és a San Michele templomokban.
Érdekes viszont, hogy Páviában, amely a longobardok fővárosa volt, nem találtak a világörökség címre méltó emléket.
