Isten hozott Orbán világában!

Szelestey Lajos sajtószemléje

Der Spiegel

Orbán Viktor, aki egykor radikálisan liberális volt, manapság gyújtó hatású beszédeket tart a bevándorlás ellen, és a magyar katonai államcsínykísérleteket méltatja. Orbán ideje péntek reggelenként jön el a Magyar Rádióban: a kormányfő ilyenkor 25 percen át zavartalanul fejtegetheti, mit gondol a dolgokról. Ezekben a nyilatkozatokban hónapok óta szinte csak a menekültekről és a bevándorlókról esik szó. A politikus esküszik, hogy a külföldiek veszélyt jelentenek országa és Európa számára. A kontinensnek vége, ha nem zárja be a határait és nem ragaszkodik keresztény gyökereihez, Magyarországnak pedig magyarnak kell maradnia. Mostanában Orbán olyan beszédekkel véteti magát észre, amelyek hol félelmet keltenek, hol zavarosak, gyakran pedig kínosak. Lásd: amikor a katonai diktátorokat dicsérte vagy amikor a melegközösséget figyelmeztette, hogy az csak ne ugráljon. Legutóbb pedig a pornográfiához hasonlította az általa megindított megújulási folyamatot. Isten hozott Orbán világában! Igényt tart arra, hogy politikailag inkorrekt legyen egy általa istentelennek tartott Európában, amelyet szerinte a balliberálisok uralnak. Szóvivői nem győzik helyreigazítani a szavait. A plakátkampány viszont nem idegenellenes uszítás: csupán Európát igyekszik afelé terelni, hogy Afrikában, a Közel-Keleten és Ázsiában kell megoldani a menekültproblémát. A politikus nagy utat tett meg 1989 óta. Számára manapság a legfontosabb szavak: rend, hagyomány, család, házasság, a munka és közösségtudat. Egyre többen szégyenkeznek Magyarországon Orbán Viktor miatt.

Kurier

Az osztrák lap úgy kommentálja a brüsszeli EU-csúcs kimenetelét a menekültek ügyében, hogy az unióban ismét az ököljog uralkodik; győzedelmeskedik Orbán gulyáspopulizmusa. Márpedig ez vereség az emberség, a humanizmus számára. A magyar politikus hétfő este a feltűnést kerülve díszvendégként ott ült a schönbrunni kastély télikertjében, az első sorban, hogy megünnepelje Schüssel volt kancellár 70. születésnapját. Utána, már Budapesten, olajat öntött a tűzre: közölte, hogy Magyarország nem enged és nem fogad vissza menekülteket. Azóta Brüsszel nyomására már valamelyest visszatáncolt, de a politikus gulyáspopulizmusa lassan az egész közösségben szalonképessé válik. A menekültek igazságos elosztása helyett az állítólag szolidáris békeunióban az erősebb ököljoga vette át az irányítást. Azzal fenyeget, hogy évtizedekre visszaveti az EU-t – ha ugyan nem szakítja szét. Egyre nagyobb a migrációs nyomás, de a határok lezárása nem jelenthet tartós megoldást. Meg kell őrizni a tisztességet és a humanizmust. Ám a terhek igazságos elosztása várat magára. Ha Brüsszel nem tud zöld ágra vergődni ez ügyben, pusztító kiszorítási verseny kezdődik, hogy ki reteszelje el a leggyorsabban a határokat az unión belül, előbb titokban, aztán teljesen nyíltan.

Die Welt

Magyarország az európai gondok esszenciája – a Fehér Isten című film sokkal többről szól, mint a budapesti utcákon portyázó kóbor kutyákról. Már a nyitóképei arról tanúskodnak, hogy itt bizony kibillent sarkaiból a demokrácia. Az emberekből látens agresszivitás sugárzik, mivel azzal az érzéssel küszködnek, hogy a rendszer folyamatosan leminősíti őket. Itt az elszegényedés, az egzisztenciális félelem a tét. Ami kevés megmaradt, azt állítólag potenciális ellenségek fenyegetik: a bankok és multik, az iszlamisták és a menekültek – a vesztesek Afrikából. Vagy a közvetlen szomszédok. Ez a társadalomkép az egész Nyugatra vonatkoztatható, annál is inkább, minél kevesebb maradt meg a hajdani jólétből. Magyarország azt testesíti meg, hogy az ember a meddő farkas. Ilyen körülmények között a kutyák jelentik a katalizátort az együttérzés újrafelfedezéséhez. Az állatok előbb észreveszik, hogy valami nincs rendben, pl. az igazságosság körül. Az alkotás azt sugallja, hogy ahol az emberek elvesztették az indíttatást a gyökeres átalakulásra, ott már csak a négylábúakban lehet bízni. A rendező, Mundruczó Kornél is ilyen kutya, ezt tükrözi haragja a társadalom állapota láttán.

The New York Times

Az Európa Tanács emberi jogi megbízottja úgy gondolja, hogy Európa különb annál, mint amit az utóbbi időben a menekültügyben produkált. A vezető amerikai lap számára írt vendégkommentárban Muižnieks úgy értékeli, hogy napjainkban félrecsúszik mindaz, amit a földrész az eltelt hét évtizedben tett a múlt hibáinak elkerülésére, illetve veszélybe került az a vállalás, hogy segít a bajbajutottaknak. Magyarország rasszista plakátháborút folytat, gerjeszti azt az előítéletet, miszerint a menekültek elveszik a lakosságtól a munkát. Azonkívül kerítést akar építeni a szerb határ mentén. De ezen a területen bajok vannak Spanyolországban, Franciaországban, Dániában és Ausztriában is. A szír menekültválság jól mutatja, a kontinens nem hajlandó részt vállalni a rászorulók megsegítésében: a törököket, az örményeket, a németeket és a svédeket leszámítva a többi 43 állam válasza egyszerűen szégyenteljes. Álláspontjukon az sem változtat, hogy a Földközi-tengeren sok ezren fulladtak vízbe.

Bármennyire megosztottak is, a kontinens vezetői nagyon is egyetértenek abban, hogy biztonsági problémának tekintik a bevándorlást, ideértve a bizottságot is. Még aggasztóbb, hogy az EU változatlanul ki akarja szervezni a határellenőrzést. Ebbe beletartozik, hogy a migránsok távol tartására fizetnek olyan országoknak, ahol gyenge a demokrácia, vagy egyáltalán nem is létezik. Különösen bántó ebben, hogy a törököket leszámítva a többi államra igazából nem nehezedik jelentős nyomás: az unió egyetlen tagállama sincs a legtöbb menekültet befogadó tíz ország között. Az európaiak mégis úgy tesznek, mintha „invázió” fenyegetné őket, elvesztették minden arányérzéküket. A földrésznek alapos önvizsgálatot kell tartania a menekültkérdés fényében. Ott kell kezdenie, hogy az eddiginél több jogi lehetőséget kell adnia a migránsoknak, hogy bejussanak a területére. Pl. humanitárius vízummal, családegyesítéssel, mert ezzel kihúzná a talajt az embercsempészek lába alól. És nem szabad bűnözőknek nyilvánítani az illegális határátlépőket. Ezen túlmenően jobb migrációs politikára van szükség. A legfőbb feladat azonban az, hogy meg kell nyugtatni a közvéleményt. A politikusoknak és közvélemény-formálóknak nem szabad a félelemre játszaniuk, ki kell tartaniuk a tolerancia, a befogadás és a szolidaritás mellett, ezek határozzák meg az európai tervet. Nem szabad elárulni az európai önazonosságot jelentő elveket – hangsúlyozza az ET emberi jogi megbízottja.