Inter-tripla búcsú-könnyekkel
Hiába volt a fanyalgás, hiába volt sok-sok ellendrukk, az FC Internazionale megcsinálta a „lehetetlent”: az olasz bajnokság és az olasz kupa után begyűjtötte a Bajnokok Ligáját is. Negyvenöt évig vártak erre a milánói kék-feketék, miközben irigykedve figyelték, hogy a nagy városi rivális, az AC Milan hatszor hódította el a legfontosabb európai klubtrófeát.
Sok kritika érte az Inter játékát ebben a sorozatban, aligha övezte őket olyan népszerűség, mint például tavaly a látványos, szép focit játszó Barcelonát, de – közhely – a focit gólra játsszák. És az Inter, hogy show-focival, vagy már-már mérnöki pontosságú taktikával, teljesen mindegy, rendszerint több gólt lőtt ellenfeleinél. Innentől kezdve felesleges minden magyarázkodás. A győzelmet nem kell magyarázni. Emlékszem, a 2004-es EB-en nem váltott ki osztatlan elismerést a görögök betonvédekezése, végül azonban mégis ők nyertek, mert senki nem tudta őket megverni. Akkor Otto Rehhagel ment a mennyekbe, most pedig José Mourinho.
Az a kőkemény Mourinho, aki bizony a finálé végén a kamerák előtt könnyekre fakadt. Mert az Intert, amelyet ő tett ismét világklasszis csapattá, nagyon szerette. Olaszországot már kevésbé, és ennek sokszor hangot is adott. Még a döntő előtt is úgy nyilatkozott, hogy egész Itália az Inter ellen szurkol. Ezért nem csoda, ha tárgyal a Real Madriddal, hátha ő végre csodát tud tenni a Fehéreknél. Bár azzal számolnia kell, hogy a Királyiak elnöke, Florentino Pérez aligha ad neki olyan szabadkezet, mint tette ezt Massimo Moratti…Ha távozik, az Inter akkor sem lesz nagy gondban, hiszen jöhet egy másik „nyerő ember”, Fabio Capello, aki ahová beteszi a lábát, ott leesik valami trófea…
Külön fejezet az Inter idei történetében Diego Milito: ki tudja, hányszor lőtt az idén győztes gólt bajnokságban, kupákban, és a Bayern München elleni BL-fináléban is ő tette fel (kétszer) az i-re a pontot. Erre az argentin gólzsák a döntő után megpendítette: lehet, hogy nem marad Milánóban. Csak nem akarja mesterét követni?
Az évkönyvekbe pedig az kerül be, hogy az UEFA Bajnokok Ligája 2010-es győztese az FC Internazionale (Olaszország). E siker mindenképpen jól jött a Calcio kissé megtépázott hírnevének. Még akkor is, ha egyetlen igazi olasz lépett pályára, ő is csak „jutalom két percre”: a világbajnok Marco Materazzi… De azért arról az apróságról se feledkezzünk meg, hogy az Inter diadalával megmenekült az olasz klubcsapatok negyedik BL-helye. Az elmúlt évek rangsorai után ugyanis az UEFA 2011-re azt tervezte, hogy csak három itáliai csapat indulását engedélyezi.
