INA-ba szállt a bátorsága?

Az EP-választásokon először induló horvát pártok közül májusban a balliberális koalíció kevesebb mint 30 százalékot szerzett (4 mandátum a 11-ből), az ellenzéki jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) pedig több mint 40 százalékkal 6 mandátumot.

Ezt követően a miniszterelnök azzal próbálta fokozni a kabinet dinamizmusát, hogy leváltotta egyik legbizalmasabb pártbéli munkatársát, aki egyben a pénzügyminisztere is volt (Slavko Linić). Linić nem tűrte mindezt szótlanul, amire a miniszterelnök a pártból (SDP) is eltávolította. De csak nagy nehezen, mert a szociáldemokraták vezető testületében alig szavazták meg Zoran Milanović javaslatát. Ines Šaškor politikai elemző szerint a kormányfőnek nem voltak igazán meggyőző érvei, miért is akar megszabadulni az eredményes hírnévnek örvendő pénzügyminiszterétől. Néhány nappal később még két miniszternek kellett távoznia. A miniszterelnök vergődésére utal, hogy a menteni a menthetőt elv alapján a nemzeti bank elnökét hívta meg kormányába, aki azonban ezt visszautasította. Elemzők szerint komoly szakember már nem fog részt venni a horvát kabinet munkájában.

Hasonlóképpen kudarchoz vezetett egy fontos önkormányzati választás is. A délszláv háborúban lerombolt Vukováron tartottak időközi megmérettetést. Itt eddig (Szabó, vagy horvátul: Sabo vezetéknevű) szociáldemokrata volt a polgármester. Az ellenzéki Horvát Demokrata Közösség által támogatott jelölt kevesebb mint 200 szavazattal, de megelőzte Sabót. A jobboldal egyetlen témával vert rá a népszerű polgármesterre: a horvát nacionalizmus egyik legkedveltebb megnyilvánulási formájával, a szerbellenességgel. Ezúttal a cirill írásmód (szerb) hivatalos használata ellen szítottak tiltakozást, és nem is nehéz a különböző horvát háborús veterán egyesületekben cirkuszt ígérni kenyér helyett. A még mindig agresszornak titulált szerbség (ebbe beletartoznak a horvátországi, őshonosnak számítók is) Vukováron a lakosság 33 százalékát teszi ki. A törvény viszont kimondja (ezt a törvényt egy jobboldali kormány fogadtatta el), hogy ebben az esetben mindkét írásmód, tehát a kisebbségié is hivatalos. Szűnni nem akaró tiltakozások következtek, ahol a veteránok és jobboldaliak védték a nemzet bástyáját a „tyirilica” (ćirilica) támadása ellen. Majdnem népszavazásig fajult az ügy, de megérte, mert a cirill helyett a jobboldal vette be Vukovár várát.

Nem növelte a kormány önbizalmát az sem, hogy keserédesre sikerült az EU-tagság első évfordulója. Ivo Josipović, a zenészből lett államfő (baloldali) rózsaszínűnek és feketének is látja a CRO–EU-viszonyt. Sötétnek főleg azért, mert „Horvátországnak nincs stratégiája 2020-ig”. Zágráb négymilliárd kunát (535 millió eurót) fizet be Brüsszelnek, viszont a lehívások – nem csak az ellenzék szerint – igen gyatrán haladnak. A kormány azonban azt állítja, hogy szerény, 18 millió eurós pluszban van az ország tavalyi mérlege.

Hitelvesztéssel magyarázzák azt is, hogy a kormány a sikereket sem tudja már politikai tőkévé varázsolni. Például: általános megítélés szerint határozottan, gyorsan és hatékonyan reagált a szlavóniai katasztrofális árvizek idején. Vagy: egyetlen gazdasági mutató, az export hónapról hónapra növekszik, viszont exportstratégiát már nem épített erre a tendenciára a kabinet.

A Milanović-kormány kezd kísértetiesen hasonló (de korántsem azonos) helyzetbe kerülni, mint a Jadranka Kosor vezette HDZ-kabinet 2010-ben. Akkor annak a kormánynak is szabadesésbe kezdett a népszerűsége, és minden gazdasági mutató hanyatlóban volt. Ráadásul Ivo Sanader egykori kormányfő pártbeli puccsot kísérelt meg, és a börtönben végezte. Jóval előtte azonban még találkozott egy zágrábi étteremben Hernádi Zsolttal, a Mol vezérével. Onnan datálódik az INA–Mol-saga.

Mindezek miatt nem kizárt, hogy a néhány hónap múlva esedékes elnökválasztás idejére kiírják az előrehozott parlamenti választásokat is. A kormány jelöltje a mostani államfő, a jobboldalé pedig Kolinda Grabar-Kitarović, jelenleg a NATO főtitkárának helyettese. A kampány már elkezdődött, méghozzá egy szupertitkos irat rejtélyes megjelenésével a jelenlegi köztársasági elnök „postaládájában”. A dokumentum címe: A Barbie akcióterv. Kormány és ellenzék egymásra mutogat mint az okmány szerzőjére. A Barbie részletesen leírja, hogyan kellene lejáratni Grabar-Kitarović asszonyt, kiaknázni a szerelmi és egyéb állítólagos kalandjaiban rejlő lehetőségeket. De a legfontosabb lejárató részlet az lenne, hogy Kolinda apukája kommunista partizán volt. Ez a jobboldali szavazók számára a vörös posztónál is vörösebb. Függetlenül attól, hogy a mai Horvátország „atyja”, Franjo Tuđman Tito kommunista tábornoka volt, és a párt focicsapatának, a Partizánnak az elnöke. Csakhogy később megtért.

És akkor az INA: egy hónap lefolyása alatt egy magas rangú amerikai küldöttség járt energetikai ügyekben Zágrábban, majd a napokban az orosz Gazprom vezetősége is. Részletek nem szivárogtak ki, ám egy földgázlelőhelyek feltárására vonatkozó egyezményt írtak alá. De szó volt a Déli Áramlatról és az INA-részvényekről is.

A helyzet még júniusban az volt, hogy a Horvát Legfelsőbb Bíróság jogerős döntést hozott: háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés bűntette miatt nyolc és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt a Hypo Bank- és az INA–Mol-ügyek egyesített perében. Ez utóbbi érdekesebb – természetesen magyar szempontból –, hiszen horvát részről véglegesnek tűnik a verdikt: „Ivo Sanader a Moltól tízmillió euró kenőpénzt kapott, hogy ennek fejében a magyar olajipari társaság irányítói jogokat szerezzen az INA horvát olajipari cég felett – a veszteséges gázüzletág kivételével.” Időközben Budapesten is lezajlott egy per, amelyet Hernádi megnyert, és védői azzal próbálnak érvelni, hogy ebben az ügyben a cégvezér többé már nem állítható bíróság elé az unióban. Tehát Horvátországban sem. A horvátokat azonban ez nem nagyon tántorítja el az eljárás lefolytatásától. Részletesen idézték annak idején azt a lengyel újságot (Wprost), amely csemegézett a magyar ügyekre is kitérő lehallgatási anyagból. A Jutarnji list című horvát napilap megfogalmazása: Hernádi pert szervezett maga ellen, hogy megússza bíróság elé állítását Horvátországban.

Időközben a zágrábi kormány pénzzavarba is került: kiderült, hogy szerződést kötött egy amerikai ügyvédi irodával (Patton Boggs), amely az INA-t képviseli különböző nemzetközi bíróságokon a Mollal szemben. Ez havonta nyolcvanezer euró fix fizetéssel (plusz egyéb költségek) terheli meg a horvát költségvetés tartalékait, amelyek kezdenek kimerülni. Az idei költségvetés elfogadásakor még nem sejtették, hogy a két olajvállalat drága nemzetközi pereket kezdeményez egymás ellen.

Jogi megoldásokkal is próbálkozik a horvát kormány. Felvetődött egy olyan törvényjavaslat gondolata, amely előírná, hogy amennyiben a horvát állam nem tudná megvenni a Molnál levő INA-részvényeket (49,1 százalék), akkor sem adhatná el őket a Mol az EU-n kívüli partnernek. Tehát sem az oroszoknak, sem az amerikaiaknak. Akik pedig a napokban ott jártak Zágrábban...