Hol van már az Új Cinema Paradiso?
Nagy fába vágta a fejszéjét Giuseppe Tornatore, 55 éves szicíliai rendező, amikor belekezdett a Leningrád című legújabb filmjének előkészítésébe.
A százmillió dolláros amerikai produkció megrendezését már 1993-ban felajánlották neki, de ő kétszer is nemet mondott, mert Sergio Leonéra gondolt, aki meghalt mielőtt megvalósíthatta volna. Harmadszorra mégis kötélnek állt és öt évig dolgozott rajta. Szentpéterváron kutatott archívumokban, rengeteg kiadatlan anyagot nézett át, beszélgetett túlélőkkel. A Corriere della Serának adott interjújában bevallotta, hogy beleszeretett ebbe “ a tragikus és csodálatos történetbe, amely az orosz város második világháború alatti ostromáról, az emberek hősies kitartásáról szól. Meggyőződése, hogy az éhhalálra ítélt várost, amelyben egymillióan vesztették életüket, végső soron a kultúra mentette meg. Egy túlélő professzor mondta el neki, hogy “ az agyak ébren tartása érdekében vitákat rendezett az egyetemen és nagyon sokan vettek részt rajtuk. Az éhező, fázó emberek összejöttek színházakban, mozikban, könyvtárakban és közös felolvasásokat tartottak. Ez tartotta bennük a lelket."
A mozi sorsát illetően úgy látja, hogy eltűnőben vannak a mozitermek és ez neki fájdalmat okoz, mivel ezek olyan különleges közösségi élményt adtak az embereknek, amit semmi sem pótolhat.
A technológia fejlődése azonban nagy változást hozott. A terem már nem az egyik központi eleme a filmnézésnek. Nemsokára a filmeket bármikor, bárhol meg lehet tekinteni. És bár ő nosztalgiával tekint a régi mozikra, hiányoznak neki a közös és hangos vélemény-alkotások, “ ami ezután következik, az sem fog csalódást okozni.” A filmek tartalmával kapcsolatban az a véleménye, hogy még nem született a jelenről olyan film, amely úgy fejez ki egy helyzetet, egy korszakot, mint, például a Róma nyílt város, vagy az Előzés, amelyből tökéletesen meg lehet érteni a hatvanas évek Olaszországát. Lehet azonban, hogy holnap előkerül kerül egy ilyen film.
Tornatore 1990-ben Oscar-díjat kapott az Új Cinema Paradisoért, amelyben mesterien ábrázolta annak a régi moziteremnek az utánozhatatlan hangulatát, amelyről az interjúban beszélt. Ezt a hangulatot időnként ma is megtalálja a matinékon, amelyekre elviszi kislányát és ahol a gyerekek ma is hangosan együtt élnek a vásznon megjelenő történettel.
