Hogyan állította Amerika a sarokba Orbánt?
A Jog és Igazságosság (PiS) politikusai, akik ellent akarnak állni a lengyel külpolitika alapját képező, Egyesült Államokkal való szövetségnek, rövidesen rájöhetnek, hogy nincs mire építeniük – erről már a magyarok is meggyőződhettek – írja MicMichał Kokot a Gazeta Wyborczában.
Jarosław Kaczyński pártja ma ugyanazt az ideológiát követi, mint a Fidesz, amelynek képviselői néhány évvel ezelőtt megszavazták a bírák (és az Alkotmánybíróság tagjainak) nyugdíjkorhatárának leszállítását, hogy a helyükre a „sajátjaikat” állíthassák. Ezt nyíltan ki is mondták: a bírák lecserélése feltétlenül szükséges, mert az akkoriak „megnehezítették a kormány munkáját”. A lengyel politikusok, akik azt állítják, hogy az AB a jelenlegi összetételében leblokkolná a kormány tervezetét a gyerekenkénti 500 złotys dotációról minden második és további gyermek után, egyáltalán nem eredeti ötlettel álltak elő, és annak sincs jelentősége, hogy ez demagógia.
A Fidesznek és a PiS-nek azonos a célja: még több hatalmat akarnak. Ennek igazolása az a megállapítás, hogy a kormányzó párt mindent megtehet, amit csak akar, mert demokratikus mandátumot kapott a társadalom többségétől. Ez az a szívesen ismételgetett érv, amelyet Törökországban Erdoğan elnök is használ, s ha az ő véleményét nézzük, a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor olyanná formálta országát, amely követésre méltó, és bejelentette a „liberális demokrácia végét”.
– A magyar miniszterelnök egyszerűen szólva szereti az autoriter kapitalizmust, de valami egészen mást gondol: „Sohasem adom át a hatalmat” – kommentálta tavaly Bill Clinton volt amerikai elnök. Budapest és Washington kapcsolata 1989 óta a legrosszabb szakaszába lépett, először fordult elő, hogy az USA szankcióval sújtott egy szövetséges országot. Néhány magas rangú magyar hivatalnoknak a múlt évben megtiltották az Egyesült Államokba való belépést. A hivatalos indok az volt, hogy belekeveredtek amerikai cégeket érintő korrupciós ügyekbe.
Az amerikaiak különösen kritikusan nézték a magyar kormány támadását is a civilszervezetek ellen. Az amerikai elnök egyetlen lélegzettel nevezte meg Magyarországot és Egyiptomot mint olyan országokat, ahol látni, hogy „nem egyértelmű a jogi szabályozás és egyértelműen fenyegetik a polgári társadalmat”.
Orbán szavaihoz hasonló inszinuációk hangzottak már el a lengyel igazságügyi miniszter, Ziobro szájából is, amikor azt nyilatkozta, hogy csak azok a szervezetek kritikusak a változások ellen, amelyeket az előző hatalom finanszírozott.
Ha Orbán ötleteinek másolása tartani fog, csak idő kérdése, hogy Varsó és Washington kapcsolata is kihűl. A magyaroknak még az sem segített, hogy az USA lojális szövetségesei, és katonáikat Afganisztánba és Irakba küldték, illetve hogy támogatják az Egyesült Államokat az Iszlám Állam elleni harcban.
Legutóbb – október végén – a budapesti amerikai nagykövet asszony kritizálta a magyar kormányt, azt vetve a szemére, hogy elfojtja a média szabadságot. A magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter fagyosan válaszolt: Amióta Magyarország az EU tagja és nem az USA következő állama, minden említett kérdést az uniós fórumokon beszélünk meg. A valóságban ugyanakkor az unióban Budapestet fekete bárányként kezelik, és Magyarország csak nehezen tartja fenn a látszatot, hogy a kívülről jött kritika nem érdekli – noha nemzetközi izolációba süllyedt.
Lengyelországra is hasonló sors várhat – írja Michał Kokot.
