Hogy mi van?

2013. június 10., 13:22

Azt állítja Orbán Viktor
(június 4-én, a Belügyminisztériumban tartott árvízi sajtótájékoztatóján), hogy „el is rendelem a veszélyhelyzetet az alaptörvény 53. szakaszának megfelelően”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a miniszterelnök nem rendelhet el veszélyhelyzetet, csak a kormány. Az 53. cikk (1) bekezdése így szól: „A Kormány az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében veszélyhelyzetet hirdet ki, és sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be.” Az állam én vagyok?

Azt állítja az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
(azzal kapcsolatban, hogy az árvízi védekezésben részt vevő egyik tűzoltó lezsidózta a helyszínre érkező ATV stábját), hogy a veszélyhelyzet óráiban az összefogásnak, és nem a gyűlöletkeltésnek van itt az ideje, és a katasztrófavédelem elhatárolódik a gyűlöletkeltés minden formájától.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a gyűlöletkeltésnek sosincs itt az ideje. Egy tűzoltó nemcsak árvíz idején nem mondhatja azt, hogy „megjöttek a zsidók”, majd nem könnyíthet magán úgy a bokorban, hogy „megyek, lehugyozom a zsidókat”, hanem a legidillibb békeidőkben sem. Különben minden elhatárolódás és hősies védekezés ellenére előbb-utóbb katasztrófa lesz.

Azt állítja Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter (az M1 Ma reggel című műsorában), hogy 2002 után nem tudott az a gazdaságpolitika folytatódni, amely 6 százalékos növekedést produkált, és ehelyett leült a magyar gazdaság.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a magyar gazdaság 2002 előtt sem produkált soha 6 százalékos növekedést, 2002 után pedig nem ült le. Csak a pontosság és a rend kedvéért: a magyar GDP csupán egyetlen negyedévben, 2000 első negyedében közelítette meg a 6 százalékot, 5,6 százalékos növekedési adattal. 1998-ban (ez nyilvánvalóan még a Horn-kormány hatása) 4,1 százalékkal, 1999-ben 3,2-vel, 2000-ben 4,2-vel, 2001-ben 3,7-del, majd 2002-ben 4,5 százalékkal. A rendszerváltás utáni legmagasabb növekedés pedig 2004-ben volt, 4,8 százalékkal. Ennyit a leülésről. És a statisztika miniszteri elhanyagolásáról.

Azt állítja ugyancsak Varga Mihály
(sajtótájékoztatóján), hogy a keleti nyitás politikájának első eredményei lassan beérnek.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem érnek be, még lassan sem. Ahol az Orbán-kormány nyitni akart, ott semmiképpen, ahol pedig a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány már nyitott, ott legföljebb folytatódik a beérés. Lassan. Oroszországba például valóban többet exportálunk, de a 2008-as, válság előtti rekordot már 2010-ben is meghaladtuk, és azóta a magyar kivitel csak kismértékben emelkedett. Kínába 2008-hoz képest 2010-re kétharmadával nőtt a magyar export, azóta viszont ennél jóval lassabban. De ami Orbán kedvencét, Azerbajdzsánt illeti, ott a 2008-as, 2009-es vagy a 2010-es export is nagyobb volt, mint a mostani. A másik kiemelt célpont, Szaúd-Arábia is kevesebbet vásárol Magyarországról, mint 2008-ban. Egyiptomról vagy Jordániáról már nem is beszélve, amelyeket pedig a miniszterelnök szintén meglátogatott, és mégsem kaptak rá a magyar termékekre. Nem tudják, mit vesztettek.

Azt állítja Klinghammer István
felsőoktatási államtitkár (a Népszabadságban), hogy: „A mai világban a természettudományok és a műszaki tudományok értéktermelők, a humán tudományok, a kultúra nagyon fontos, de nem értéket teremtenek, hanem az embereket gyönyörködtetik, boldogságot adnak.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy akár gyönyörködtet, akár bosszant, a kultúra is értéket teremt, méghozzá nemcsak szellemit. Az író például általában könyvben vagy folyóiratban jelenteti meg a munkáját, ehhez pedig szerkesztőség, nyomda, terjesztés, bolthálózat is kell, a fogyasztói árban pedig benne van az író által teremtett érték is. Egy filmrendező is lehet reménytelen bölcsész, akire állítólag semmi szükség, mégis film- és tévéipart mozgat és működtet az általa létrehozott mű. És vajon Picasso képe csak boldogságot hoz, vagy egy kis pénzt is? De van egy még rosszabb hírem: még a prostitúció is hozzájárul a GDP-hez. Úgy látszik, értéket teremt...