Hogy mi van?
Bolgár György sorozata
Azt állítja Trócsányi László
igazságügyi miniszter (a Népszabadságnak adott interjújában a jogállamiságot és médiaszabadságot érintő amerikai kritikákról), hogy „ami a sajtószabadságot illeti, a kritikákon csak mosolyogni tudok, mert nézzük csak meg az internetet, és látni fogjuk, hogy a magyar kormánnyal kapcsolatos véleményét mindenki szabadon kifejtheti, tehát teljes a médiaszabadság”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem teljes. Tessék csak megnézni a közszolgálatinak csúfolt tévé és rádió totális kormány alá rendelését, az egyetlen országos hírügynökség kormánypropagandistává züllesztését, a kormánybarát média állami pénzekkel történő fenntartását, illetve zsebeinek kitömését, az ellenzéki sajtó és média majdnem teljes ellehetetlenítését, a hirdetők megfélemlítését, az önkormányzati tulajdonban lévő sajtó fölötti abszolút fideszes uralmat. Ha valaki, ráadásul az igazságügyi miniszter szerint az a sajtószabadság mércéje, hogy lehet csúnyákat mondani a kormányra, akkor halvány fogalma sincs a szabadságról és a médiáról. Valamint az igazságról.
Azt állítja Orbán Viktor
(szokásos pénteki interjújában a Kossuth rádióban, McCain szenátor kijelentésére reagálva), hogy már az első szabadon választott magyar kormánnyal szemben is „nagyon csúnyán léptek fel” az amerikai parlamentben. „Komoly provokációkat kellett elszenvednünk.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem kellett komoly provokációkat elszenvednünk, 1992-ben ugyanis az emlékezetes Csurka-dolgozatot vitatták meg Tom Lantos kezdeményezésére az amerikai kongresszusban, és a magyar származású képviselő nem az országot, hanem Csurkát minősítette, mondván: a kormányzó párt alelnöke „gyűlölködő, demokráciaellenes, fasiszta tanulmányt tett közzé.” Ha ez provokáció, akkor mi lehetett vajon a fideszes Kövér László felszólalása a magyar (és nem az amerikai) parlamentben? Így szólt: „Az elmúlt hetekben Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait: szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.” Most akkor Kövér provokált, vagy kereszteljük át az Orbán-kormány nagy örömére létrehozott budapesti Tom Lantos Intézetet Komoly Provokáció Intézetre?
Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy a kitiltásokkal kapcsolatban az amerikaiak egyértelmű nyilatkozatot tettek. „Azt mondták, hogy az adóhivatal elnöke személyesen korrupciós bűncselekményt követett el.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem mondták. André Goodfriend amerikai ügyvivő a Heti Válasznak úgy nyilatkozott, hogy „úgy hisszük, vannak olyan magyar kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt”. Majd arra a kérdésre, hogy Vida Ildikó korrupt-e, így felelt: „Konkrét személyekről nem beszélek, de az információ, amelyre a beutazási tilalmat alapoztuk, nem pusztán arra vonatkozik, hogy az érintettek keveset tettek” (a korrupció ellen). Ezek szerint tehát az adóhivatal elnökét személyében nem vádolták meg. Vagy talán a Heti Válasz is csak egy fecni?
Azt állítja Tuzson Bence,
a Fidesz szóvivője, hogy az MSZP ma az egyetlen párt, amely szerint az üzleteknek vasárnap nem kellene zárva tartaniuk. Elég furcsa, tette hozzá, hogy ez a párt, amely baloldalinak mondja magát, nem támogatja a javaslatot, holott ezzel az európai baloldali pártok évszázados követelése valósul meg.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem az MSZP az egyetlen párt, amely ellenzi a Fidesz–KDNP tervét, mert a Demokratikus Koalíció és a Párbeszéd Magyarországért ugyancsak nem támogatja. De a tilalmat a baloldali pártok évszázados követelésének beállítani a végletekig cinikus, hiszen Európában elsősorban a keresztény pártok (és részben a szakszervezetek) állnak ki a vasárnapi zárva tartás mellett. A Fidesz mindenesetre eldönthetné magáról, hogy akkor bal- vagy jobboldali-e. Vagy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében minden egyszerre.
Azt állítja Szijjártó Péter
külgazdasági és külügyminiszter, hogy telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnök és Orbán Viktor miniszterelnök a magyar–orosz energetikai együttműködés jövőjéről „annak fényében, hogy a közelmúltban lezárult a Déli Áramlat-projekt”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem zárult le, hanem el sem kezdődött. A telefonbeszélgetés egyébként nyilván stimmel. Remélem, nem Skype-on, ravaszul kikerülve a telekommunikációs különadót.