Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja a Magyar Idők című kormánypárti napilap,
hogy „Fischer Iván hátba támadta Magyarországot”, amikor 2011-ben, Hillary Clinton budapesti látogatása előtt arra figyelmeztette az amerikai külügyminisztert, hogy az Orbán-kormány lebontja a demokráciát.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a világhírű karmester nem támadta hátba Magyarországot, éppen ellenkezőleg: segíteni próbált azzal, hogy az országban tapasztalható diktatórikus tendenciákra felhívta a figyelmet. De persze ha Magyarországot Orbánnal azonosítjuk, akkor valóban hátba támadta, mégpedig azért, mert a nyilvános támadás, pontosabban kritika totálisan eredménytelen volt. Akár az ellenzék próbálkozott vele, akár olyan kiemelkedő közéleti személyiségek vagy művészek, mint Fischer Iván. Orbán egész pályás letámadással győzött.

Azt állítja Orbán Viktor
(Prágában, a visegrádi négyek csúcsértekezletén), hogy a határok védelme szuverenitási kérdés és a magyar álláspont szerint nemzeti felelősség. „Ezt nem adjuk át semmilyen felsőbb, közös szervnek, ennek nemzeti hatáskörben kell maradnia.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy ugyanez az Orbán Viktor az ősz folyamán az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetőjével tárgyalva kijelentette, hogy „az Európai Uniónak kell megvédenie Görögország határait, ha erre a görögök nem képesek”. Ezért azt javasolja: teremtsék meg a jogalapot arra, hogy az EU küldhessen rendészeti erőket Görögországba, a schengeni határok védelmére. Most akkor itt hányódunk kétségek között. Melyik Orbánnak higgyünk? Esetleg egy harmadiknak?

Azt állítja a miniszterelnök
(a Magyar Állandó Értekezlet ülésén), hogy 1990 óta „a stabilitás uralkodó szempontja volt a magyar politikának, és minden egyes parlament kitöltötte a mandátumát, még akkor is, ha a miniszterelnök esetleg meghalt, ha a miniszterelnököt elmozdították vagy éppen elmenekült”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyetlen miniszterelnök sem menekült el, legföljebb lemondott. És egyébként most is itt van, akár tetszik Orbánnak, akár nem.

Azt is állítja Orbán
(ugyanott, ezt a gondolatmenetet folytatva), hogy „a négyéves mandátumot mindenki kitöltötte, és szerintem ez a stabilitás és kiszámíthatóság fontos értéke a magyar nemzetpolitikának”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy ehhez képest Orbán Viktor és a Fidesz 2006 őszétől egészen 2009-ig szinte folyamatosan követelte a kormány lemondását, a parlament feloszlatását és új választások kiírását. Úgy látszik, akkoriban nagy ívben tettek a magyar nemzetpolitikára és annak fontos értékeire.

Azt állítja továbbá a kormányfő
(a Magyar Diaszpóra Tanács ülésén), hogy ha a közép-európai gazdaságokat kivennék az összeurópai mutatókból, akkor az európai gazdaság zsugorodna. Az uniónak csak azért van 1 százalék körüli növekedése, mert a régió teljesítménye 3-4 százalékkal nő évente, jelentette ki.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az unió GDP-je a legutóbbi negyedévben nem 1, hanem 1,9 százalékkal nőtt, de ezen belül az eurózónáé is 1,6 százalékkal volt nagyobb, mint egy évvel korábban. Ami pedig az összes közép- és kelet-európai ország (tehát a visegrádi négyeken kívül hozzájuk számítva a románokat, bolgárokat, szlovéneket és a baltiakat is) gazdaságának súlyát illeti az EU-ban, az összesen mintegy 7-8 százalékot tesz ki. Igaz, a mellény 100 százalékos, vagy annál is nagyobb.

Azt állítja Németh Szilárd, a Fidesz frakcióvezető-helyettese
(sajtótájékoztatóján), hogy azoktól a baloldali politikusoktól és a brüsszeli bürokratáktól is meg kell védeni az országot, akik gyakorlatilag minden egyes mondatukkal és cselekedeteikkel arra biztatják a bevándorlókat, hogy jöjjenek nyugodtan.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az európai baloldali politikusok Francois Hollande-tól Renzi olasz vagy Löfven svéd miniszterelnökig senkit nem biztatnak, sőt folyamatosan a befogadás korlátairól beszélnek, a brüsszeli vezetők pedig hónapok óta azon dolgoznak, hogy Törökország közreműködésével és a görög határok védelmének erősítésével szorítsák vissza a menekültek áradatát. Ha tőlük is meg kell védeni Magyarországot, akkor körkörös védelemre kell felkészülnünk. Ha ezt Für Lajos megérte volna...