Hogy mi van?
Azt állítja ORBÁN VIKTOR
miniszterelnök (a Kossuth Rádiónak adott szokásos interjújában), hogy az Európai Bizottság a külső határok védelme helyett „jól láthatóan egy menekültügyi kérdéssel foglalkozik; hogyan osszuk szét azokat, akiket ők beengedtek. Nem mi egyébként, hanem ők.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy mi, a tagállamok engedjük be a menekülteket, nem az Európai Bizottság, mert ez nem a bizottság hatásköre. Magyarország lezárta ugyan a határait, mégis ebben az évben már több mint tízezer menekültet „engedett be”, mivel nem tudta őket visszalökdösni. De ha az osztrák határ is zárva lesz, és mondjuk Körmenden ragadnának, nem szeretnénk-e, hogy a bizottság szétossza őket?
Azt is állítja ORBÁN
(szintén a Kossuth Rádióban), hogy 2010 előtt a nyugdíjakat csonkolták, a nyugdíjak értékét folyamatosan csökkentették.
Ezzel szemben a tény az,
hogy 2001-hez képest a nyugdíjak vásárlóértéke 2008-ig folyamatosan, összesen mintegy 40 százalékkal emelkedett, és csak a világgazdasági válság kirobbanása után, a 13. havi nyugdíj visszavételével csökkent valamennyire. Ennyire fájdalmas volt a csonkolás.
Azt állítja BALOG ZOLTÁN,
az emberi erőforrások minisztere (a Deutsche Welle német közszolgálati televíziónak), hogy az Alaptörvényt és a médiatörvényt ért nyugati kritikák végkimenetele nagyon jó lett, mert sikerült minden vitát rendezni, és kiderült, hogy a magyar törvények a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelnek.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem felelnek meg. Igaz, hogy a törvényeket a kemény uniós kritikák miatt módosították, de a bírálatoknak csak egy részét fogadták meg. Így aztán az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozásától kezdve odáig, hogy túlzottan nagy a kétharmados törvények által szabályozott kérdések száma, és ez megnehezíti a későbbi kormányok normális működését, sok minden benne maradt az Alaptörvényben, amit a legfőbb európai alkotmányjogi tanácsadó testület, a Velencei Bizottság kifogásolt. Oszt jó napot!
Azt állítja Csontos János
a Magyar Idők című kormánypárti lapban (Londonisztán című cikkében arról, hogy muszlim polgármestert választottak a brit főváros élére), hogy „a kvótarendszert szorgalmazó baloldali pártok nemcsak munkaerő-, hanem voksimportot is remélhetnek az európai etnikai, vallási és civilizációs arányok megborításával”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a kvótarendszert nem a baloldali pártok szorgalmazzák, hanem a jobboldali többségű Európai Bizottság, valamint a jobboldali vezetésű Németország. Londonban pedig a lakosság 12-13 százaléka muszlim ugyan, de a keresztény többség ellenére nem lehetett volna muszlim polgármestert választani. Még ha Orbanisztánban így számolnak is.
