Határon túli csapdák

- A tusnádfürdői beszéd kapcsán arról írt erdélyi olvasóinak, képzeljék el, mi történne, ha a román miniszterelnök, Victor Ponta például azt nyilatkozná: „Az új román államszerveződés alapja egy munkaalapú állam, amely nem liberális természetű.” Milyen reakciókat váltana ez ki önöknél?

– Óriási közfelháborodást keltene. Romániában szociáldemokrata kormány van hatalmon, jelentős többséggel. A választóknak mintegy fele támogatja. Nálunk nem vezettek be a magyarországihoz hasonló közmunkaprogramot. Pedig itt is sok a szegény, a munkanélküli, köztük romák is. Ők abszolút zokon vennének egy ilyen intézkedést. Úgy éreznék, nem elég a kiszolgáltatott helyzetük, hogy nem találnak munkát, de még arra is rá akarják kényszeríteni őket, hogy megalázóan kevés pénzért, alamizsnáért dolgozzanak. Szerintem ezt a programot a román politikusok sem vállalnák. Nem azért, mert ők annyival liberálisabbak vagy szocialistábbak: azt gondolnák, nem éri meg magukra haragítani a kisebbséget, mert az félmillió szavazót jelent.

- És ha Victor Ponta bejelentené: vége a liberális demokráciának, Romániában új, illiberális korszak kezdődik?

– Senki nem venné komolyan. Itt a nép már hozzászokott, hogy a politikusok hetet-havat összehordanak. Az illiberális demokrácia annyira abszurdnak tűnne, hogy legfeljebb jókat kacagnának rajta.

- Mégis, ha kiderülne, a kormányfő nem tréfál?

– Romániában erősek a civil mozgalmak, igaz, elsősorban a környezetvédelmi tevékenységük kovácsolja őket össze. A Verespatak elleni tiltakozással majdhogynem kormányt is buktattak. Beláthatatlan, a liberális demokrácia felszámolása milyen reakciókat váltana ki a civileknél. Más kérdés, miként viszonyulnának ehhez a politikusok. Azt hiszem, az erdélyi magyar szervezetek nemzetközi szinten is megpróbálnának mindent megtenni azért, hogy ez a rémálom ne valósuljon meg.

- Úgy érti, Romániában a magyarok tiltakoznának leghangosabban az illiberális állam ellen?

– Biztos vagyok benne. A romániai magyarok ideológiai kettősségben élnek. A saját közösségükön belül többnyire nagyon konzervatívak. Rendkívül fontos számukra a nemzeti identitásuk őrzése, a nyelv ápolása, a magyar öntudat. Ugyanakkor a román többségtől abszolút liberális hozzáállást várnak, elsősorban az ő kisebbségi jogaik tiszteletben tartását. Ezért egy illiberális fordulatkor elsőként az itteni magyar pártok emelnék fel a szavukat.

- Viszont közülük többen a Fidesz-kormány szövetségesei. S így mégiscsak egy antidemokratikus politikát támogatnak.

– Az erdélyiek kevésbé érzik a saját bőrükön azt, ami Magyarországon történik. Nem merülnek el a Fidesz szándékainak értelmezésében. Legtöbben úgy vélik, Orbán Viktor a magyarok jótevője. Az anyaországgal kapcsolatos viszony nálunk úgy jelenik meg: vannak Orbán Viktor barátai és az ő ellenségei. Eszerint ítélik meg egymást is az erdélyiek.

- És aki kritizálni meri Orbánt, az közellenség Erdélyben? Félnie kell a magyarok haragjától?

– Fenyegetettségről nincs szó. De ha például egy sajtóorgánum – mint a Transindex.ro is – megpróbál tárgyilagosabb, liberálisabb szemléletet képviselni, tudomásul kell vennie: csak egy szűk réteget tud megszólítani.

- A tusnádfürdői beszédnek milyen visszhangja van Romániában?

– A román sajtó keveset foglalkozik vele, inkább a nyugati média véleményét idézik. A román pártok sem nagyon reagáltak. Én csak a miniszterelnöki beszéd után érkeztem Tusnádfürdőre. Erdélyi ismerőseim között akadtak, akik szörnyülködtek, mások viszont jólesően hallgatták, amikor Orbán kijelentette, a kétharmados győzelmükhöz a határon túliak szavazatai is hozzájárultak, a szükséges mandátumot tőlük kapták, ezzel pedig megbüntették azokat, akik a 2004-es népszavazáson arra voksoltak: a külhoni magyarok ne kapjanak állampolgárságot. Ezt a szöveget az erdélyiek közül sokan úgy vették, mint Orbán Viktor köszönetét. Holott nyilván nem igaz, hogy a kétharmad csakis határon túliakon múlott. Ráadásul így bűnbakká válhatunk azok szemében, akik Magyarországon nem Orbánra szavaztak. Az ilyen manipulatív politikai retorika leginkább a megosztást és az ellenségeskedést szolgálhatja. Még akkor is, ha ezt Erdélyben most kevesen mérik fel.

- Orbán már az áprilisi miniszterelnöki beiktató beszédében is hangsúlyozta: harcolni fog a határon túliak autonómiájáért. Sőt az MSZP is kiállt Székelyföld területi autonómiája mellett. Segít ez önöknek?

– Csapdahelyzetnek tartom. Nyilván örülnek itt annak, hogy más is küzdeni akar az erdélyiek autonómiájáért. Másfelől minél harcosabb az anyaország, annál rosszabb helyzetbe kerülnek Erdélyben azok, akik az autonómiát nem ökölrázással, hanem párbeszéddel szeretnék elérni. Mint például az RMDSZ. A magyar kormánynak sokkal óvatosabban kellene megnyilvánulnia ezekben az ügyekben, és hagyni, hogy az erdélyi magyarok maguk döntsenek a sorsukról.

- És mit akarnak az erdélyiek?

– Valójában még az sem tisztázott, pontosan milyen gazdasági, politikai következményekkel járna, ha, mondjuk, Székelyföld területi autonómiát kapna. Tényleg annyira előnyös lenne ez nekünk, vagy sem? Persze a szabadság jelszavaival a magyarokat könnyen lehet mozgósítani itt. Az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt gyakorlatilag egymással sincsenek beszélő viszonyban, de a kampányaikban gátlás nélkül szajkózzák az autonómiát, a választók érzelmeire hatva. Ezzel lépéskényszerbe hozzák az RMDSZ-t is, az egyetlen magyar pártot, amelyik bejutott a román parlamentbe. Ugyanakkor tudni kell: a román politikusok már ott tartanak, hogy ha elhangzik az a szó: „autonómia”, felállnak, és nem tárgyalnak tovább a magyarokkal. Azokat a román liberálisokat, akik egyébként szolidárisak lehetnének a magyarokkal, azzal vádolják meg, hogy idegen érdekeket, egy másik ország érdekét szolgálják.

- Többen jelzésértékűnek tartják, hogy Orbán Viktor épp Erdélyben hirdette meg a liberális demokrácia végét. Mintha olyan illiberális nagy nemzetállamot vizionálna, amelynek a határon túliak is részesei. És az ő kormányzásával szimbolikusan újraszületne Nagy-Magyarország.

– Ezt inkább Magyarországnak üzente, és nem Erdélynek. Ezzel együtt szerencsére az erdélyi értelmiségben akadnak olyanok is, akik felismerik Orbán Viktor politikájának veszélyeit is. Romániában évtizedeken át küzdöttünk a diktatórikus, nacionalista nemzetállam lebontásáért. És ezt senki sem akarja visszahozni. Az itteni magyar szervezetek igyekeznek disztingválni, és azzal hárítják Orbán beszédének problémás részét, hogy az csak Magyarországot érintik. Romániában ilyesmi nem fordulhat elő. Lehet, Orbán Viktornak az az álma, hogy a határon túliakkal létrehozza a Kárpát-medencei közös nemzetállamot, de azért ez nevetséges. A 21. században Európa közepén már nem lehet visszaforgatni az időt.