Ha nincs tv, akkor is fizetni kell
Bizonyára Németországban is van háztartás, ahol nem néznek tévét, sőt, rádiót sem hallgatnak. Akármiként is: 2013-tól mindenkinek fizetnie kell, hogy megfelelően finanszírozhassák a két közszolgálati tv-adót és és a közszolgálati rádiókat. Azok költségvetése tekintélyes, jelenleg évi 7.6 milliárd euró. Ezért a pénzért igényes, színvonalas műsorokat várnak, amelyeket általában meg is kap a közönség. Ugyanakkor takarékosságra, a párhuzamosságok kiiktatására is intik a valóban független közszolgálati adókat, amelyeket a háború után a BBC mintájára szerveztek meg s amelyek – ritka módon – máig több nézőt-hallgatót vonzanak, mint a kereskedelmi csatornák.
A kultúra, ezen belül a tájékoztatás a Szövetségi Köztársaság 16 tartományának ügye, így valamennyi helyi kormányzat hozzájárulására volt szükség ahhoz, hogy módosítsák az előfizetési rendszert. Reformra annál is inkább szükség volt, mert a jelenlegi meglehetősen bonyolult: elvileg fizetni kell több, egy háztartásban használatban lévő készülékért is, ha a használó például felnőtt, önálló keresettel rendelkező gyermek. Ez persze ahhoz vezetett, hogy az illetékes hatóság próbálta ellenőrizni, kiszűrni a „bliccelőket”, ami nem könnyű és távolról sem hálás feladat.
Az átlagos háztartás, ahol mind tv- mind rádiókészüléket használnak, jelenleg kereken havi 18 eurót, azaz 5.400 Ft.-ot fizet, ami nem jelentéktelen összeg. Várhatóan hasonló díj vonatkozik majd 2013-tól minden háztartásra, függetlenül attól, igénybe veszik-e a közszolgálati médiát, vagy sem. Az immár kötelezővé váló s adóként behajtható díj minden lehetséges formára vonatkozik, az internetes összeköttetéstől az autórádió és a mobil eszközök használatáig. Egyébként díjkötelesek a munkahelyek, a kereskedelmi egységek is, ott a foglalkoztatottak száma alapján kell majd fizetni: nyolc alkalmazottig fejenként a teljes összeg harmada jár, míg nagyüzemeknél, 20.000 alkalmazott felett, megelégednek 180 előfizetési díjjal.
Adók a BBC mintájára
A nyugati megszállási övezetekben klasszikus brit mintára szervezett közszolgálati tájékoztatást elsőnek a tartományi adókból a háború után létrejött ARD (Közszolgálati Adók Munkaközössége) jelentette, majd a hatvanas évek elején kezdte meg munkáját a másik országos hálózat, a ZDF (a Második Német Tévécsatorna“). Az ARD-hez jelenleg kilenc tartományi adó tartozik, amelyek együtt állítják elő a fő csatorna, a Das Erste, valamint az EinsPlus, az EinsFestival, az EinsExtra, a Phoenix országosan sugárzott tv-műsorait, valamint a regionális TV-műsorokat, és 55 rádióműsort. A szervezetnek kereken 23.000 állandó munkatársa, 16 zenekara, nyolc énekkara, 30 külföldi szerkesztősége van. Tagja az ARD-nek a külföldre tv - és rádióműsorokat sugárzó Deutsche Welle is. Az ARD és a ZDF közösen állítja elő a német-francia Arte és a német-osztrák-svájci együttműködéssel működtetett 3sat kulturális adók, valamint a KIKA (Kinderkanal, gyermekadó) műsorait,
A ZDF csak tv-műsorokat készít és sugároz. Mind a 16 tartományban van saját stúdiója, míg külföldön 19 szerkesztőséget tart fenn. Mind a két nagy közszolgálati hálózat széles kínálatot biztosít az Interneten is, szabadon hozzáférhető archívuma, szélesebb, szöveges-képes, hátteret nyújt sok műsorához. Fokozottan törekszenek a fiatalok elérésére (miután a fiatal nézők száma csökken), többek között a közösségi hálózatok és a mobil eszközök révén.
Győzelem a kereskedelmi adók felett
Ami egyúttal azt is jelenti, hogy éles a verseny a közszolgálat és a kereskedelmi adók között. Az utóbbiak eleve kifogásolják, hogy egyenlőtlen versenyben kell részt venniük, hiszen a reklámból kell fedezniük műsoraikat, míg a közszolgálatot (ahol szerény mértékben ugyancsak van hirdetés) az előfizetési díjakból tartják fenn.
Akármiként is, a statisztikák azt mutatják, hogy a nézők többsége jobban értékeli a közszolgálati adók pártatlan, színvonalas műsorait, mint a kereskedelmi adók kínálatát. A 2009-es nézettségi adatok, napi átlagban: ARD tartományi adói: 13.5 %, ARD: 12.7%,
ZDF 1.5 %, RTL 12.5 %, Sat1 10.4 %, Pro Sieben 6.6 %.
Az átlag német egyébként naponta 173 percet tölt a tv előtt és 163 percben hallgat rádiót.
További írásokat olvashat Németországról a