Gyilkosság Isztambulban – A mártírok nem halnak meg
Egy reggel váratlan telefonhívást kaptam az egyik ismerősömtől, azt mondta, hogy a szíriai ellenzék ismert újságíróját, a huszonkét éves Halla Barakatot, továbbá édesanyját, Oruba Barakat politikai aktivistát holtan találták isztambuli lakásukban. Mélységesen felkavart a hír, s nemcsak Halla fiatal kora miatt, hanem azért is, mert nem ő az első szíriai ellenzéki újságíró, akivel Törökországban végeztek.
Oruba 1980-ban hagyta el Szíriát. Az Egyesült Államokban újságíróként a hazája börtöneiben elkövetett embertelen kínzásokról írt cikkeket. Akkoriban még a mai elnök, Bassár el-Aszad apja, Hafez volt bőven a hatalmon. Halla már az Államokban született, később az Egyesült Arab Emírségekben járt középiskolába, természetes volt, hogy folytatja édesanyja munkáját. A szíriai forradalom kitörésekor Ankara az elsők között állt be az akkori demokratikus ellenzéki erők mögé. Így a Törökországban élő emigránsok rövid időn belül több tucat politikai szervezetet és sajtóorgánumot alapítottak.
Halla a középiskola befejeztével az isztambuli Sehir Egyetem politológia és nemzetközi tanulmányok szakán folytatta tanulmányait. Az egyetem mellett az arab nyelvű, de isztambuli székhelyű Orient News TV csatorna munkatársaként dolgozott. Az angolul és arabul is anyanyelvi szinten beszélő, elszánt fiatal lány hamar a nézők kedvence lett. Édesanyjával együtt mindenhol ott voltak, mindenkit ismertek, a tüntetésekre elsőként érkeztek és utolsóként mentek el. A hosszú évekig elhúzódó szíriai konfliktusban sokan adták fel a reményt, hogy valaha is demokratikus berendezkedés alakulhasson ki. Ők viszont végig azon dolgoztak, hogy világ tudomására hozzák a rezsim kegyetlenkedéseit.
Hallának nem volt ideje a fenyegetésekkel foglalkozni, állandóan dolgozott. Amikor már második napja nem jelent meg munkahelyén, a kollégái gyanakodni kezdtek. Értesítették a rendőröket, ők anyát és lányát lakásukban, vérbe fagyva, mésszel leöntve találták. A lakást felforgatták, látszott, hogy a nők védekeztek, nem hagyták magukat. A nyomozók szerint a körülményekből ítélve legalább három férfi kellett Halla és Oruba meggyilkolásához. Ebből is látszik, hogy aki elrendelte ezt a munkát, tartott tőlük. A gyilkos fegyver kés volt, mindkettejüknek elvágták a torkát.
Halla amerikai–szíriai kettős állampolgár volt, így Washington jelezte, maga is nyomozást indít az ügyben. A temetés a város híres Fatih dzsámijában volt. Sokan elmentek, barátok, ismerősök, rokonok, aktivisták. A tömegben a szíriai ellenzék trikolórjai lengtek, a két koporsót is zászlókkal fedték le. A tömeg a halottaknak kijáró ima után egy emberként kezdett skandálni: „A mártírok nem halnak meg!” Évek óta ugyanazokat a rigmusokat, ugyanazokat a mondatokat kiáltja a nép. A dzsámi kertje pár percre olyan volt, mint Damaszkusz még a rezsim elleni tüntetések kezdetén.
A török rendőrség azt ígérte ugyan, hogy jelentős erőkkel fogják keresni a tetteseket, de eddig még nem jártak eredménnyel. A Törökországban élő szíriai újságírók aggódnak, hiszen Hallának az sem adott védelmet, hogy amerikai állampolgár volt, és mindenki tudta, ha baj történik vele, az Egyesült Államok nem fogja szó nélkül hagyni. Akik még ezzel sem foglalkoztak, valószínűleg nem most gyilkoltak utoljára.
