Gratuláció Fencsik Flórának
A Szabad Demokraták Szövetsége alapította a Víg Mónika Díjat. Ezt minden évben a párt elnöke adja át a közéletben legtöbbet tett nőnek. Idén a díjat Fodor Gábor Fencsik Flórának adta át. Az elbírálásnál a jelöltek közül a bizottság egyhangúlag fogadta el a díjazott személyét. Magánvéleményem szerint is a díj ahhoz került, aki erre valóban méltó.
Szerdán este a Gizella kör rendezvényén vehette át Fencsik Flóra a díjat. Utána Béki Gabriella az SZDSZ országgyűlési képviselője beszélgetett meghívott vendégek előtt a kiváló publicistával.
Fencsik Flóra sokat mesélt az életéről. Elmondta, hogy fiatal kamasz lányként, naivul még elhitte a kommunizmus meséjét, majd hamar rájött arra, hogy ez egy súlyos tévedés. 1956 októberében egyértelműen a forradalommal szimpatizált és azok ellen fordult, akik leverték a forradalmat. Tiltakozásul a hallgatást választotta, önkéntes száműzetésbe vonult. Pedig akkor már sokak által jegyzett újságíró volt, de úgy gondolta, amíg barátai a börtönben ülnek, ő nem hajlandó a rezsimnek egy sort sem írni.
10 éven keresztül abból élt, hogy otthon a lakásában szemüvegtokokat varrt bedolgozóként. Bezárkózott önmagába, ezzel kívánt a kádárista rendszer ellen demonstrálni. Azzal a rendszerrel, amiről végig tudta, hogy aljasságra és hazugságra épül, aminek bukását végig szerette volna, de nem remélte, hogy bekövetkezik.
Amikor a rezsim az amnesztia által szabadon engedte a forradalom bebörtönzött hőseit, akkor baráti unszolásra Fencsik is úgy döntött, hogy újra elkezd írni. Hosszú időn keresztül kereste a lehetőséget, majd végül az Esti Hírlapnál helyezkedett el. Nem igen tudott beilleszkedni a rendszert kiszolgáló újságírók közé. Ezért amint csak lehetett kihasználta a lehetőséget és nyugdíjba ment, hogy ezáltal kicsit szabadabban tudjon írni ott, ahol a szabad szót még büntették és üldözték.
A hatvanas évek végén került kapcsolatba a Demokratikus Ellenzékkel amiben jelentős szerepe volt férjének, Forgács Pálnak is, aki a Független szakszervezeti mozgalmak egyik alapító atyja a Demokratikus Ellenzék egyik emblematikus figurája volt. Az írás mellett műfordítással is el kezdett foglalkozni, abban is igyekezett kipróbálni magát és bizony abban is sikeres volt.
Fencsik Flóra a szabad újságírásért küzdött világ életében. Addig feszítette a rendszer kereteit, amíg csak tudta. Írásaiban rendre az igazságot kereső ember és a szabadságról álmodó lélek jelent meg. Szakmailag a rendszer nem ismerte el, hiszen az a rezsim végig az ellenséget látta benne. Nem is alaptalanul, amire ma is büszke.
A szakma valódi nagyjai elismerték és tisztelték őt mindig. Véleménye a legkülönbözőbb nézeteket valló emberek között is meghatározó volt.
Nem volt soha könnyű élete, de mindig képes volt a legrosszabban is megtalálni a jót és szépet. EMBER tudott maradni az embertelen világban is, ami nem túl sokaknak sikerült. Két fiát is tisztességre és a szabadság tiszteletére nevelte.
Nagyobbik fia, nem bírta elviselni a szocialista rezsim szorítását és kalandos úton Amerikába emigrált. Mivel férfiak nyugatra akkor nem utazhattak, ezért Jugoszláviába ment ki. Barátnője utazhatott, ő Olaszországban várta. Fia úgy gondolta, hogy majd valaki kiviszi autó csomagtartóban vagy más módon. Mivel erre nem talált megbízható személyt, édesanyjától örökölt bátorsággal és elszántsággal, a tengerben úszva négy órát éjszaka került át a szabad világba. Flóra sokáig semmit nem tudott a fiáról, ami szintén nagy próba volt számára.
A rendszerváltásnál eufóriát érzett, aztán amikor látta mire vált napjainkban csalódott lett. Csalódott, de nem fásult. Világos képe van arról, merre kéne mennie az országnak és ma is aktív gondolkodó maradt. Világnézetét átitatta erősen a liberalizmus.
Fencsik Flóra egy csodálatos ember. És szerdától, a Víg Mónika díj büszke tulajdonosa. A díjat fontosnak tartja és majdnem elsírta magát, amikor Fodor Gábor átadta neki. Gratulálok neki és kívánok ennek a csodálatos embernek és remek publicistának, nagyon boldog és hosszú életet.
Rózsa Mihály
