Górcső alatt a campus
Ki ne szeretné a kihívásokat? Én kifejezetten rajongom értük. Ha nem így lenne nem pályáztam volna meg az Erasmus-ösztöndíjat Firenzébe. Hiszen mi más ha nem kihívás egy vadiúj környezetben, eltérő kultúrában és teljesen más habitusú diákok és tanárok között tanulni. És mindezt egy idegen nyelven: olaszul.
Ha olaszországi egyetemről beszélünk, akkor leggyakrabban mindenkinek a Bolognai Egyetem ugrik be, hiszen az a legrégebbi Európában. Ám a Firenzei Tudományegyetem sincs vészesen lemaradva, már ami a nívósságát illeti. Hiszen hova is illene bele jobban egy egyetem, mint ebbe a művészi miliőbe, ami itt Firenzében uralkodik.
A Firenzei Tudományegyetemnek karonként találhatóak meg az épületei Firenze különböző pontjában. Én a politika karon tanulok, ami a jogi, és a gazdasági karral együtt Novoliban, azaz Firenze északi részén található, a város legújabb, most kiépülő részében. A művészi,filozófia illetve biológiai kar viszont a városcentrumban van.
A kreditrendszer és az egész képzés felépítése különbözik az otthoni rendszertől: 3 modul van egy szemeszterben, és modulonként 3 kreditet ér egy-egy tantárgy. Minden modul négy hétig tart, általában egy-két könyvet veszünk végig egy modul alatt. A modulok közé beékeltek egy-egy zh hetet, majd pedig decemberben illetve júniusban megnyitják kapuit a záró vizsgák.
Az egyetemi kulturális életnek, mint már említettem nem is lehetne pompásabb helyett biztosítani, mint Firenze. Rengeteg rendezvény van a diákok számára. A múlt héten például „ settimana della cultura” volt, vagyis a kultúra hete, amikor a legtöbb múzeumba ingyenes volt a belépés. Ezen kívül rengetek szórakozási lehetőség van, amit szinte minden hétvégén megrendeznek a bulizni vágyó fiataloknak.
Az egyetem színpompáját jelentős mértékben emeli még a könyvtár, a számítógép szoba illetve a menza - még ha az utolsó megemlítése mókásan is hangzik.
A könyvtárban kivétel nélkül minden könyv elérhető, ami a tanuláshoz, vizsgákhoz kell. Nem csak tankönyvekre, de bármilyen szakirodalomra könnyedén rábukkanhat az ember. Egy kis mágneses kártyája van mindenkinek, amivel könnyedén ki- és beléphet a könyvek birodalmába. S a cseresznye a koktélon, hogy - mivel elvitelre nem lehet kölcsönözni könyveket - , egy kis szobát is berendeztek, ahol a kis diákok könnyedén le tudják fénymásolni a kiszemelt könyveket. És ezt mindössze 2 centért laponként. Bizony ám. Hihetetlen, de például egy 200 oldalas könyv lefénymásolása mindössze fél órát és 4 eurót vesz igénybe.
A következő zsenialitása az egyetemnek a menza, ami déltől délután háromig, és este héttől kilencig tárt kapukkal várja az éhező diákokat. Azt kell mondjam, hogy - bár vannak előítéleteim a menzákkal kapcsolatban- , itt mégis igazán olaszos, ízletes ételeket tud enni az ember, és teljesen kielégítő adagokban. 2,5 euró tartalmaz egy előételt (ami az olaszoknál tészta) egy főételt körettel, gyümölcsöt, joghurtot valamint korlátlan italfogyasztást. Azt hiszem ezzel meggyőztem mindenkit.
Az egyetemi oktatás egyébként ugyanúgy zajlik, mint otthon. Vannak kollokviumok valamint szemináriumok. Bár annyi különbség van, már ami az én tapasztalataimat illeti, hogy otthon egy szemináriumon körülbelül 20 ember van, ám itt van olyan, amin maximum 10-en vagyunk. A technikai felszereltséget gondolom nem is kell kiemelnem, kivetítő, internet mindenhol megtalálható - de talán ez már otthon sem megy csodaszámban.
A campus egzotikuma mégis az, hogy ide tényleg tanulni járnak a diákok. Óráról órára tanulnak, felkészültek, tájékozódtak és egy kis plusz munkáért egy csöppet sem kell könyörögni nekik. S emellett kérdés nélkül belefér nekik, hogy hétvégente eljárjanak szórakozni, vagy éppen beüljenek valahova a barátokkal egy jót diskurálni.
Szeretem az otthoni iskolámat, de még jobban szeretem azt, ami itt vesz körül. Bárcsak otthon is ezt érezhetném, hogy ennyire diák centrikus az iskola, mint itt Firenzében.
