Gázos választások

Szeptemberben Minszkben a kijevi kormány, a kelet-ukrajnai orosz lázadók és az EBESZ képviselői megegyeztek a tűzszünetben, továbbá abban, hogy decemberben egész Ukrajnában helyi választásokat tartanak. Függetlenül ettől esedékes volt egy parlamenti választás is, amelyet október 26-án annak rendje és módja szerint meg is tartottak. Ebben azonban a két lázadó enklávé (Donyeck, illetve Luhanszk) lakói nem vettek, nem vehettek részt. A nekik szánt listás képviselői helyek – a 450 mandátum töredéke, 6 százaléka – egyelőre kiosztatlanok. Donyeck és Luhanszk megyében – a minszki megállapodással ellentétesen – november 2-án megtartották a „saját” elnök- és „parlamenti” választásukat, mondván, lévén önálló „népköztársaságok”, rájuk az ukrán törvények nem érvényesek.

Ami az ország középső és főként nyugati felét, de még a Donyec-medence (Donbassz) Kijev ellenőrzése alatt álló megyéit illeti, a választások legálisak, valódiak és többpártiak voltak. Az Európa-pártiak (értsd: Moszkva-ellenesek) fölényesen nyertek. Izgalmat voltaképp egyetlen dolog keltett: ki lesz a legerősebb? Petro Porosenko elnök (saját nevével fémjelzett) tömbje, avagy Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök Népfrontja? A jövendölésekkel némiképp ellentétesen, ha szűk 0,4 százalékkal is, de a Jacenyuk-párt bizonyult erősebbnek, ami annyit jelent, hogy Ukrajna mai két erős emberének koalícióban kell kormányoznia.

Eddig az országban az volt a divat, hogy az elnöki adminisztráció irányít, a miniszterelnök másodhegedűs. Ez a felállás a múltban súlyos konfliktusokat szült – elegendő emlékeztetnem Juscsenko elnök és Julija Timosenko miniszterelnök meg nem szűnő konfliktusaira.

Kérdés, mi lesz most. Már csak azért is, mert Porosenko, a hivatalban levő elnök a jelek szerint inkább egyezkedne Moszkvával és a rebellisekkel, miközben a radikálisabb Jacenyuk minden jövendő tennivaló élére helyezte Ukrajna területi épségének helyreállítását, ami természetesen az Orosz Föderáció által „lenyelt” Krím félsziget akár erőszakos visszaszerzését is magában foglalja. Donyeckről és Luhanszkról nem is beszélve. Ahogyan az ukrán fegyveres erők mai állapota mutatja, egy erőszakos fellépés darab ideig nem lehet napirenden. És még vannak további bajok is – de ezekről később.

Tekintettel arra, hogy az ukrán választók „kiszórták” a parlamentből mind a szélsőbal-, mind a szélsőjobboldalt, az országnak alighanem az tenne a legjobbat, hogy ha az egykori Janukovics-párt (pillanatnyilag a negyedik legerősebb párt Ellenzéki Tömb néven) szerepet kaphatna az ország politikájának irányításában, hiszen az orosz ajkúak, akik nem Donyeckben vagy Luhanszkban élnek, jelentős mértékben rá szavaztak. Őket elidegeníteni annyi, mint egy rossz demars a Harkovtól Odesszáig terjedő ívben élő oroszokkal és oroszul beszélő ukránokkal szemben.

A „másik” választásról a következőket érdemes tudni. Ami Donyeckben és Luhanszkban lezajlott, mindennek mondható, csak demokratikus versengésnek nem. Donyeckben verseny, mint olyan, nem volt – a The New York Times szerint csak arra kellett választ találni, hogy a rebellisvezér Zaharcsenko mennyivel nyer Zaharcsenkóval szemben, nem lévén más jelölt –, Luhanszkban talán igen, de ezen a november 2-i voksoláson egyetlen olyan jelölt nem akadt, aki alternatívát kínált volna e két térségnek Ukrajnából való kiszakadásával és Oroszországhoz való csatlakozásával szemben. Ha Porosenko azt mondta, bohózat az egész, igazat mondott.

Csakhogy. A szakadárokat Moszkva eleve biztosította arról, hogy el fogja ismerni ennek a két választásnak az eredményét. Más szóval: elismeri azt a „bohózatot”, amely csak arra volt jó, hogy legitimálja a két „népköztársaságot”. Láttunk már ilyet. Grúziából kiszakadt az oroszbarát Észak-Oszétia és Abházia, Oroszország mindkettejüket független államként ismerte és ismeri el. (Noha nem tagosította be még egyiket se.) Szemben ezzel, az Egyesült Államok és az Európai Unió ugyancsak eleve leszögezte: nem ismeri el a november 2-i donyecki és luhanszki választások eredményét, következésképp a megválasztott elnököket, parlamentet se.

Mit jelent az elismerés vagy el nem ismerés? Egy: Oroszország számolhat azzal, hogy ha esetleg készséget mutat Donyeck és Luhanszk „befogadására”, az USA és az unió újabb szankciókat vezet be ellene, hiszen itt nem kevesebbről van szó, mint Ukrajna feldarabolásáról. Kettő: a Nyugat – amiképp Észak-Oszétiát és Abháziát – egyszerűen nem létező entitásoknak tekinti a két „népköztársaságot”. Három: Moszkva óvatosabb, mint gondolnák. Nemhogy formális nyilatkozatot nem tett a két „népköztársaság” elismeréséről, még megfigyelőket sem küldött a választásokra.

Az oroszokat ez az egész cirkusz fel sem izgatta igazán. Ukrajnával és az új vezetőivel nem akarták és nem is akarják kenyértörésig vinni a konfliktust. Ez ugyanis nemcsak őket érinti, hanem a gázszállítások miatt fél Európát. Oroszország, mint energiaügyi minisztere öntudatosan kijelentette, megbízható partner volt és marad is. (Naná hogy! Különben honnan volnának bevételei?) Tekintettel arra, hogy az Európai Unió gázszükségletének egyharmadát a Gazprom fedezi; továbbá tekintettel arra, hogy ennek a mennyiségnek a fele az ukrajnai gázvezetékeken jut el nyugatra, több hónapi, az unió által „brókerolt” tárgyalássorozat után a Gazprom amellett döntött, hogy méltányos ajánlatot tesz Ukrajnának. 400 dollár alá viszi az ezer köbméterenként kifizetendő gáz árát – legalábbis jövő márciusig. Az ajánlatnak egy feltétele volt, de az kemény: az ukránok kifizetik eddigi adósságukat, amely meghaladja a hárommilliárd dollárt, és előre fizetnek (760 milliót) a novemberi szállításokért.

Ukrajnának momentán nincs ennyi pénze, de az unió „példátlan mértékű” segélyt ígért, és társult hozzá a Nemzetközi Valutaalap is. Ha az ukrajnai választások kimenetele nem annyira „nyugatosra” sikeredik, mint amilyen, ez az áldozatkészség talán kevésbé lenne nagyvonalú.

Hivatkozhatnék persze emberiességi szempontokra is. Az ukránok a választás idején már nagykabátban aludtak otthonaikban, mert orosz gáz híján jéghidegek voltak a radiátorok és nem jött meleg víz a csapból. Még a szavazóhelyiségekben is prémkesztyűkben osztották a szavazólapokat. Most márciusig megint lesz fűtés és meleg víz. De mi lesz azután? A kérdések kérdése ugyanis az: hogyan fog egy csődbe ment ország gazdaságilag talpra állni? Erre senki nem tudja a választ. Arra sem, hogy mikor lesznek reformok, s ha igen, milyen minőségűek. Ukrajna teljes belpolitikai lenyugvást igényel ahhoz, hogy külföldi működő tőke nagyarányú beáramlására számíthasson.