Gáz: drága lesz vagy nem lesz

Az ukrán gazdaság ma már ott tart, hogy tovább már képtelen elviselni az orosz gáz méltánytalanul magas árát, s annak gazdasági-társadalmi következményeit, hiszen az utolsó negyedévben Ukrajnának elvben 500 dollárba kerül majd ezer köbméter földgáz. S bár Moszkva a 2010-es harkivi paktumban foglaltak alapján – a Fekete-tengeri orosz hadiflotta szevasztopoli állomásoztatása fejében gázárengedmény jár Ukrajnának – száz dollárt elenged ebből, a 400 dolláros tarifa is elviselhetetlen teher Kijev számára.

Az ukrán állami büdzsé megközelítőleg ötöde az orosz energiaimport ellentételezésére megy el, bár a lakosság, a fogyasztástól függően, csak 100 és 150 dollár közötti összeget térít ezer köbméter gázért. A különbözetet viszont a költségvetés állja. Az idei év első hét hónapjában az ukrán állami gázszolgáltató, a Naftogaz 8 milliárd dollárt utalt át az orosz Gazprom számlájára, de a kormány a Naftogaz veszteségei miatti hatalmas deficit ellenére sem siet engedni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) követelésének: emeljék a lakossági gázárat. Ennek hiányában pedig hónapok óta csúszik a Kijevnek szánt soros hitelkeret utalása is. Ám egy évvel a parlamenti választások előtt a Mikola Azarov vezette Régiók Pártja-kormány, amely mindenben engedelmeskedik Viktor Janukovics államfőnek, érthető módon nem szeretne további terheket tenni a válságtól amúgy is megroppant lakosság vállára, hiszen azzal választási vereségét kockáztatná. Más kérdés persze, hogy végső soron úgy is velük fizettetik meg a Gazprom számláját.

Kijevben mindenesetre elfogyott a türelem. Számításaik szerint évente 5-6 milliárd dollárral fizetnek többet az általuk reálisnak tartott árnál, miközben a Gazprom azt harsogja: piaci áron adja a kék lángot Ukrajnának. De ennek azért ellentmond, hogy míg 2011 első negyedévében Franciaországnak 275, Németországnak 305, Olaszországnak 317 dollárért szállították, addig a szomszédos – és nem mellesleg barátinak mondott – Ukrajna 363-at volt kénytelen fizetni érte.

Moszkva persze hallani sem akar a jelenlegi tarifaképzést szabályozó, 2009-ben megkötött kétoldalú megállapodás felülvizsgálatáról. Legalábbis csak amiatt nem, mert Viktor Janukovics ukrán elnökről azt tartják: oroszbarát. Úgy vannak vele, ha valóban lojális hozzájuk, akkor úgy táncoljon, ahogy az a Kremlnek is tetszik.

Az ukrán fél által egyre hevesebben kifogásolt, 2009 januárjában aláírt kontraktus, amely akkor pontot tett a több hétig tartó, és egész Európa által megsínylett gázháború végére, tíz évre szól. Kijev azonban nem várhat addig, hiszen már most is szabályszerűen fojtogatja az országot a gázhurok. Tudni kell ehhez, hogy Ukrajnában irdatlanul magas és pazarló a gázfogyasztás, csak az iparnak 54 milliárd köbméter a szükséglete évente. A GDP minden egyes dollárjának előállítása kétszer annyi energia-ráfordítást igényel, mint átlagosan a világban, s háromszor annyit, mint az EU-ban. Korszerűsítésre pedig nemigen van pénz, jobbára csak modernizálási tervek léteznek, ám az is csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Márpedig – egyelőre semmi. Az ukrán energetikai szaktárca készített egy stratégiát, amely szerint 2015-ig olyan szintre fejlesztenék a saját kitermelést, az alternatív gázszállítást, az energiatakarékosságot és a szénfelhasználás növelését az iparban, hogy a jelenlegi 40 milliárd köbméter helyett csak 12,5 milliárdot kelljen vásárolni az oroszoktól. Ismerve azonban az ukrajnai lehetőségeket, a valóságban erre csekély esély van. Épp ezért Moszkva nem is veszi komolyan ezeket az ijesztgetésnek, a tárgyalási pozíció javítására szolgáló ukrán bejelentéseket.

Sok egyéb ok mellett azért sem ijed meg a nagy szomszéd, mert az emlegetett 2009-es megállapodás nemcsak az árképzést részletezi, de azt is, hogy Kijev tíz éven át mennyi gázt köteles átvenni, vagy legalábbis mennyiért kell fizetnie, bármilyen körülmények között is.

A Janukovics-rendszer azzal is érzékeltetni akarja határokon belül és azokon kívül, hogy mennyire hátrányos szerződés született anno Moszkvában, hogy perbe fogták az akkori miniszterelnököt, Julija Timosenkót. (Hét évet kér rá a bíróság az oroszokkal kötött megállapodás miatt.) Ez azért is jól jött a mostani vezetésnek, mert a szociális-gazdasági kifogások álarca mögé bújva számolhatnak le legfőbb politikai riválisukkal, már ha Európa hagyja. De ez már más kérdés...

Helyette inkább az egyre kilátástalanabbul vergődő ukrán vezetés legújabban egy tízéves, a múltból elővett kormányközi egyezményt mutogat, s azt leporolva szeretné valamelyest puhítani Moszkvát. Abban még 50 dolláros gázár szerepel, s a narancsos forradalomig Ukrajna valóban ezen az áron kapta a földgázt. Ám ezt 2005-ben, Viktor Juscsenko államfő hatalomra kerülésekor, hirtelen mindkét fél elfejtette. A szerződésben az szerepelt, hogy a két fél évente felülvizsgálja, és közös megegyezésre jut az Ukrajnának szánt energia mennyiségéről, áráról, valamint a tranzit kérdéséről. A tíz éve megkötött megállapodásnak időbeli korlátozása nincs, ezért Kijevben azt mondják, térjenek vissza ahhoz. Moszkva persze ezen is csak mosolyog.

Mint ahogy ezt teszi a Naftogaz megreformálásának ötlete hallatán is. Mikola Azarov ukrán kormányfő kifejtette: a Naftogaz bázisán ugyan, de önálló egységekbe tömörítenék a belföldi ellátásáért, a tranzitért és a saját kitermelésért felelős részlegeket. A kabinet vezetője úgy értékeli, ezekkel a változásokkal gyakorlatilag érvényét vesztik az ukrán állami gázcég korábbi megállapodásai, beleértve a Gazprommal megkötött egyezményt is.

Alekszej Miller, a Gazprom elnöke hiábavaló próbálkozásoknak tartja Kijev minden igyekezetét, legyen szó bármiről is. Az egyre kiélezettebb helyzet ellenére a gázmonopólium feje még viccelődésre is ragadtatta magát. Azt mondta: az ukránok felszálltak egy olyan vonatra, amelynek a neve "olcsó orosz gáz". Csak azt nem tudják, hol kell leszállniuk, és azzal sincsenek tisztában, hogy a szerelvényük vakvágányra fut... Dmitrij Medvegyev elnök szintén világosan értésére adta ukrán partnereinek, hogy kibúvók keresése helyett teljesítsék inkább az érvényben lévő 2009-es kontraktusban foglaltakat.

Akadnak persze azért olyan körülmények is, amelyek teljesülése esetén Moszkva mégis hajlandó lenne egy jelentősebb árkorrekcióra. Két lehetséges javaslattal is előálltak. Egyrészt azt kérik Ukrajnától, csatlakozzon az orosz-fehérorosz-kazah vámunióhoz, másrészt tegye lehetővé a Naftogaz beolvasztását a Gazpromba. Kijev egyikre sem hajlik. A vámuniós integráció végleg stoppolhatja az Európai Unióval megkötendő társult tagsági egyezményt és a szabadkereskedelmi övezet létrehozását, az annyira vágyott vízumliberalizáció felgyorsításáról már nem is szólva. A két gázóriás fúziója pedig vélhetően megint csak nem Ukrajna malmára hajtaná a vizet, hiszen ez a koreográfia Fehéroroszországgal korábban már megtörtént, s oda vezetett, hogy Minszk teljesen elveszítette energetikai és gazdasági függetlenségét.

Ukrajna próbál tehát talpon maradni, bár ennek sikere egyelőre igen kérdéses. A fentebb vázolt manővereken túl az elnöki adminisztráció már készíti a szükséges iratcsomókat a nemzetközi bíróságoknak. Kiszivárgott információk szerint az egyik érv például az lesz, hogy 2009-ben Moszkva gyakorlatilag zsarolással vette rá Ukrajnát a megállapodás aláírására, hiszen a tárgyalások idejére elzárta a csapokat.

Kijev mindent megpróbál tehát, ám ebben a harcában egyelőre mintha magára maradt volna. Európa pedig kivár, jól jelzi ezt Günther Öttinger, az energiabiztonságért felelős EU-biztos nyilatkozata, aki szerint Brüsszel a békés megoldásban és a gázháború megelőzésében érdekelt. Sem több, sem kevesebb...

Kijev ugyanakkor az udvarias gesztusokon túl inkább azt várná el Brüsszeltől, hogy a gyakorlatban is segítse Moszkva elleni harcában. Például úgy, hogy hozzájárul az ukrajnai tranzitvezetékek korszerűsítéséhez. Az Északi Áramlat beindításával, a Déli Áramlat munkálatainak előrehaladtával Kijevben világosan érzékelik, sürgősen tenni kell valamit az elavult tranzitrendszer modernizálásért. Egyelőre azért a kerülőútvonalak még nem lehetetlenítik el teljesen Ukrajnát, hiszen jelenleg 110 milliárd köbmétert szállítanak Európába az ukrajnai csövek, de a versenyben és helyzetben maradásért nyilván gyorsan tenni kellene valamit. Erre azonban nincs pénz, de még a törvényi keretek is hiányoznak. Csak egy valami biztos: Ukrajna határozott léptekkel halad az újabb, sorban a harmadik gázháború felé. Az első kettőt úgy veszítette el, hogy közben drasztikusan drágult számára az orosz gáz. Most annyiból várhatja kedvezőbb helyzetben a csatát, hogy a szakminisztérium közlése szerint a tározókban sikerült annyi tartalékot felhalmozni, amennyi az egész fűtési idényre elegendő lehet. Ismerve az előzményeket és a két fél mentalitását, Európának sem ártana hasonlóan cselekednie.