Földalatti új-nácik

A három fiatal kelet-németországi neonáci, két férfi és egy nő, az évek során nyolc török és egy görög származású, véletlenül kiválasztott, ártatlan német polgárt, kisvállalkozókat, valamint egy rendőrnőt gyilkolt meg. Bombamerényleteket ugyancsak elkövettek s nem lehetetlen, hogy további, faji alapú gyilkosságok mögött is ők állnak. Az ügy az alkotmányvédelem, a rendőrség súlyos mulasztásait mutatta: általános felháborodást keltett, hogy a banda hosszú éveken át gyilkolhatott anélkül, hogy a hatóságok felderítették volna az ügy hátterét – holott tudták, hogy a később megismert tettesek szélsőjobboldali szervezetekhez tartoznak s egyiküket már ilyen jellegű, valamint köztörvényes cselekményekért ismételten el is ítélték. Az illetékesek hosszú évekig folytattak kiterjedt, költséges nyomozást, amely még Törökország távoli tájaira és balkáni országokra is kiterjedt. Kiindulópontjuk ugyanis (bírálóik szerint rasszista alapon) az volt, hogy törököket nyilván honfitársaik gyilkoltak meg, maffia-csoportok számoltak le egymással, vélték. Az ország neonáci köreire igen sokáig nem is gyanakodtak, holott a később – véletlenül -– megtalált tettesek azokban ismertek voltak.

A Bundestag valamennyi pártjának képviselőiből álló különbizottság másfél éves munka után a héten hozta nyilvánosságra ezer oldalas jelentését az ügyről. A jelentés – szokatlan módon – kormánypártok és ellenzék teljes egyetértését tükrözi: valamennyi párt elmarasztalja az Alkotmányvédelmi Hivatalt és az illetékes rendőri szerveket, a teljes igazságszolgáltatást, amiért ilyen hosszú időn át képtelenek voltak kinyomozni a közveszélyes tetteseket s ezáltal további merényleteket tettek lehetővé. A vizsgálat egyebek mellett kiderítette, hogy az alkotmányvédelem több ügynöke működött (részben vezető poszton) a neonáci NPD-ben, ám ezek nem hogy segítették, valószínűleg tudatosan akadályozták a terroristák felderítését. Ilyen előzmények után az alkotmányvédelem öt központi, illetve tartományi vezetője távozott posztjáról. A legfőbb vezető azt követően, hogy kiderült: a hivatal munkatársai megsemmisítettek sok, az NPD-re vonatkozó aktát.

2011 novemberében, egy sikertelen bankrablás után a két férfi öngyilkos lett. Társuk, Beate Zschaepe, letartóztatásban van, de hír szerint nem tett érdemi vallomást, miközben nyilvánvaló, hogy a triónak, akik merényleteiket országszerte követték el, sok segítője lehetett – akiket a hatóságok azóta sem tudtak felderíteni. A német sajtó általában egyetért a képviselőkkel abban, hogy a hatóságokat súlyos mulasztások terhelik, de nem egy kommentár felveti, hogy ez a válasz távolról sem elegendő. Amint az NSU-csoport ügye is megmutatta, a szélsőjobboldali, rasszista eszméknek van táptalaja az országban, ezért a politika nem háríthatja a felelősséget a rendvédelmi hatóságokra, hanem többet kellene tennie a rasszizmus, az idegengyűlölet visszaszorításáért. Az utóbbira éppen a napokban is van példa: amikor egy berlini lakóházban menedék-kérőket helyeztek el, a környék lakossága sorozatos tüntetésekkel tiltakozott és több ázsiai menekült félelmében már el is hagyta a szállást. A fővárosban egyébként tudatosan nem egy helyen helyezik el a menedékkérőket, hogy a lakosság mindenütt elfogadja a másfajta embereket – ám a kísérlet a jelek szerint nem sikeres.

Angela Merkel kancellár legutóbb személyesen ígért kártérítést az áldozatok hozzátartozóinak, s azt, hogy maradéktalanul felderítik a gyilkosságokat – án az utóbbi, amint a parlamenti jelentés is rámutat, még elég távolinak látszik. A Belügyminisztérium az ügy kapcsán külön adatbázist állított fel a neonácikról s ugyancsak új, a különböző rendvédelmi hatóságok s a tartományok munkáját összehangoló központ irányítja a védelmet a szélsőjobbal szemben.

Beate Zschaepe pere májusban kezdődött a müncheni bíróság előtt és várhatóan még évekig tart majd. Az ügy – éppen a Bundestag-jelentés kapcsán – bizonyos szerepet játszik a választási kampányban is, ahol a baloldali ellenzék súlyos mulasztásokkal vádolja a CDU-politikus vezette Belügyminisztériumot. Egyébként az NSU-ügy kapcsán ismételten napirendre került az NPD betiltása. Ebben elvben egyetértenek a nagy pártok, de különösen a CDU tart attól, hogy az Alkotmánybíróság ezt ismét megakadályozhatja. 2003-ban a testület azért vetette el a betiltást, mert kiderült, hogy a párt nem is egy vezetője az alkotmányvédelem fizetett ügynöke volt. Mint ismeretes, a jelenlegi helyzet hasonló – vagy legalábbis hasonló volt.