Ferenc a szélben

Alberto Pizzoli nyilván kitűnő fotográfus, nem véletlenül használja őt a francia AFP hírügynökség. Itt is tökéletesen elkapta a pillanatot, bár hogy mi is ez a pillanat, ki rejtőzik a hófehér vásznak mögött, elsőre nehéz megmondani. Egy leples bitang? Halálraítélt, aki utolsó szavait mondja? Ku-klux-klanos vezér? Aztán a képaláírásból kiderül, hogy erről szó sincs, egy széllöket valakinek a fejére borította a ruháját, a valaki pedig nem más, mint Ferenc pápa a szokásos heti nagy audiencián a vatikáni Szent Péter téren. Ezt tudva pedig a poén nem ül, a helyzetet inkább igazságtalannak mondhatjuk. Ferenc éppen nem a rejtőzködő egyházi hatalom feje, a hit eltakart arcú titoknoka, aki csak Istennel társalog, miközben mutatóujjával unottan kavargatja a hívek masszáját. Ez a pápa embereket lát maga körül, akik lehetnek melegek, elváltak, tévelygők, s ő egyiktől sem tagadná meg az üdvözülést. Ez a pápa érzi, hogy egyháza már régen sértett magányából nézi csak a valóságot, amelytől elszakadt, de a klérus úgy gondolja, annál rosszabb a valóságnak. Ez a pápa nemrég kijelentette, hogy az evolúció tökéletesen elfogadható világmagyarázat, azt is vállalva ezzel, hogy a Paradicsom, a kígyó, Ádám és Éva a továbbiakban inkább metaforák lehetnek. Sok korlátolt püspök és sok még korlátoltabb politikai keresztény dermedt meg erre, észre sem véve, hogy Ferenc ezzel is egyháza hitelét igyekszik menteni. Egy sárgolyóteremtő istenéből hirtelen az univerzum Istenét állította elénk. A Nagy Bumm ateista változata mellett versenyképessé tette a szakrális eredetet, és a maga részéről újraindította a hit leketyegő óráját. Hogy aztán a Vatikán ortodoxai felfalják-e őt, vagy csak elmismásolják végül a ferenci jelenséget, egyelőre nem tudni. A falak mögül csaták tompa zaja hallható. De az biztos, hogy ez az eltakart fejű, egyházi öltözetű ember inkább lehetne egy olyan püspök, aki legszívesebben a felvilágosodást is nem létezővé nyilvánítaná utólag, mint Ferenc, aki megértette: abból, ha a hívők szolgálják az egyházat, és nem fordítva, csak a hit halála lesz. Már ha ez valakit érdekel.

Sz. S.