Felséges szörnyetegek

I. Katalin, Nagy Péter özvegye kövér, kifestett, tarka ötvenes. Katonák továbbadott nőjeként kezdte, s hempergett egyre magasabbra. Írni-olvasni alig tudott, oroszul is csak törve, gyakran itta magát eszméletlenre, verekedett, szeretőket tartott a trónon is, de gömbölyű volt mindenütt. Az „európai” cárnak 23 éven át volt a felesége. Tanúja s tán tettestársa, hogy Péter halálra kínoztatta fiát, Alekszejt, mert összeesküvésétől tartott. Jobb az ilyet megelőzni.

Katalin halála után II. (kis) Péter lépett trónra 14 évesen. Agresszív alkoholista, cinikus, biszexuális és vérfertőző. Két és fél évig uralkodott. Utána Nagy Péter bátyjának, Együgyű Ivánnak a lánya jön, aki külhoni özvegységét cseréli a trónra. Imádja a luxust és az istállószagot, a törpéket és a kivégzéseket. A reggeli ébredéskor az udvaroncok nemcsak a kezét, de a lábát is megcsókolhatják, s nemcsak az övét, de italos szeretőjéét is.

Német földön nevelkedett unokahúgát jelöli utódjául, akinek ugyanonnan hozat vőlegényt. Gyermekükben egy csepp vér sincs a Romanovokból: apai-anyai ágról németek a felmenők. Csupán nagyanyja, a livóniai cseléd és bakasári feküdt egy cárral egy ágyban, éppen Péterrel, akit Nagynak mond a krónika.

Mindeközben – anélkül, hogy végigszaladhatnánk a történelmen – katonai puccsok, száműzetések, gyilkosságok, lázadások esnek. Udvari intrikák, lázongó tisztek, tehetségtelen rokonok. Így tart a boszorkánytánc, míglen ide nem származik egy másik Katalin – menyaszszonyként. Sokan őt látták a legoroszabb uralkodónőnek, noha egy csepp szláv vér sem volt benne. Német szülőktől származott. Férjét, III. Pétert, a kis idiótát, Nagy Péter unokáját (ha ugyan...) aztán hamarosan levágják. Zivataros esztendők – két Katalin közt...

(Henri Troyat: Rettenetes cárnők. Fordította Berecz Ágoston. Európa Kiadó.)