Euroszkeptikusok, populisták

Mint Boros Tamás, a Policy Solutions igazgatója kifejtette, az euroszkeptikus és populista pártok soha nem látott erősödését hozták a választások: 2009–2014 között még csak 140 euroszkeptikus képviselő ült Strasbourgban, és közülük mindössze 33 jött kifejezetten unióellenes pártból. A most megalakult parlamentben már 207 az euroszkeptikus pártok képviselőinek száma, és ebből 71 kifejezetten EU-ellenes.

Huszonnyolc országból huszonkettőben unióellenes pártok

Az unió huszonnyolc országából már huszonkettőben jelen vannak az uniós rendszer elleni pártok – a legerősebbek az Egyesült Királyságban, Görögországban, Lengyelországban és Dániában. A huszonnyolc tagállamból négyben váltak a legerősebb erővé, további hatban pedig a második legnépszerűbbek az euroszkeptikusok. A legnagyobb növekedést a francia, a holland és a litván pártok produkálták, míg a legnagyobb vesztes a magyar Jobbik a maga 5,6 százalékpontos csökkenésével. Nem igazolható az a tétel, miszerint az euroszkeptikusok az európai parlamenti választásokon általánosságban jobban szerepelnének, mint a „téttel rendelkező” országgyűlési választásokon – erősödésük ezért semmiképpen sem tekinthető egyszeri, villanásszerű sikernek.

Széttöredezett a szélsőjobb

A korábbi ciklushoz hasonlóan ismét megalakulhatott a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) képviselőcsoport is a brit UK Independence Party vezetésével, így a jelenlegi állás szerint egyetlen kifejezetten euroszkeptikus frakciója lesz az új EP-nek. Mivel a Jobbikkal, a görög szélsőségesekkel, a német NPD-vel és hasonló pártokkal való együttműködést egyetlen euroszkeptikus politikai szervezet sem vállalta, így nem lesz szélsőjobboldali képviselőcsoport az Európai Parlamentben, így a Jobbiknak és társainak a jövőben is igen kevés mozgástere marad. Egyébként összesen 58 olyan szélsőséges képviselő ül az Európai Parlamentben, aki kifejezetten idegengyűlölő, rasszista, antiszemita nézeteket vall, és/vagy szélsőségesen rendszerellenes. A Jobbik mellett csak a görög és a német szélsőjobb nevezhető kelet-európai értelemben szélsőségesnek, a másik 46 képviselő inkább bevándorlásellenes populista párt, akik számára a Jobbik nem partner. Azaz: a Jobbikhoz hasonló nézeteket képviselő politikusból mindössze négy ül a parlamentben. Erre a néhány pártra tehát valószínűleg a politikai elszigetelődés vár.

Az újsághírek az euroszkeptikusok előretörését gyakran olyan színben tüntetik fel, mintha valamilyen egységes politikai vonulat erősödött volna meg. A valóság az, hogy az e címke alatt futó pártok csoportja sok tekintetben heterogén erőt képez, és szélsőbaloldali, mérsékelt jobboldali és szélsőjobboldali pártokat egyaránt magába foglal. Általában nem törekednek az EU felszámolására, így közös program nem valószínű – egyelőre még egy szervezetbe is csak igen nehezen verődnek. Hatásuk ezért elsősorban közvetett lesz – azaz a mérsékelt pártok nyilván érzik az állampolgárok üzenetét. Jól látható, hogy a nemzeti politikában EU-ellenes, radikális politikusok az Európai Parlamentbe kerülve finomítanak politikájukon, és sok esetben jóval középutasabb csoport tagjai lesznek. Így az Európai Parlamentben továbbra sem várható kifejezetten integrációellenes hangulat, a
rendszerellenes erők látványosan kezdenek belesimulni a rendszerbe.

Reform, de nem kilépés

Baloldalról mindössze két párt szorgalmazza a kilépést az unióból: a görög kommunisták és a dán Népi Mozgalom az EU Ellen. A legtöbb egyéb, euroszkeptikusnak minősített baloldali párt enyhébb változásokat, többnyire nagyobb demokráciát és szigorúbb szociális és/vagy környezetvédelmi intézkedéseket szorgalmaz. A másik egyértelmű trend, hogy mind a bal-, mind a jobboldalon meghatározó az enyhe reformvágy a radikálisabb megfontolásokkal, kilépési szándékokkal szemben. Mind a baloldali, mind a mérsékelt jobboldali pártok esetében a legnagyobb csoportot az átalakított, reformált unió hívei alkotják. Azaz: bár nyilvánvalóan jelentősen csökkent az EU-integráció iránti lelkesedés az elmúlt években, az európai projekt átütő sikerét mutatja, hogy még mindig kevesen tudják elképzelni vagy merik felvállalni az unió felszámolását vagy országuk unión kívüli létét.

A fejlemények nemcsak tovább gyengítették a szociáldemokraták pozícióit számos országban, de kezdték veszélyeztetni a konzervatív jobboldalt is. A mérsékelt jobboldal 2009-ben még tizennyolc országban volt a legjelentősebb erő, ma már „csak” tizennégyben, míg 2014-ben a mérsékelt baloldalnak hét országban még az első három helyezett közé sem sikerült bejutnia az európai választásokon.

Vita – ezúttal is a Fidesz nélkül

Matthias Micus, a göttengeni Demokráciakutató Intézet munkatársa a nemrég Budapesten járt világhírű filozófust, Jürgen Habermast idézte: ha az „alsó osztályok” leszakadnak, a demokrácia könnyen a szélsőségesek prédája lesz. A szélsőjobb előretörése pozitívan is hathat, mert ráébreszthet, hogy az EP, az EU jövője érdekében cselekedni kell; demokratikusabb, szociális Európát kell teremteni. Szól a figyelmeztetés a szociáldemokráciának is, amely hanyatlik, elszakadt a biztonságot kereső munkásosztálytól, s az így más utakat keres. Megerősítette e véleményt Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, hangoztatva: az MSZP-nek óriási felelőssége van a Jobbik megerősödésében.

A másik politikai tábort G. Fodor Gábor a Századvég Alapítványtól képviselte sajátos nézeteivel: többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az EU liberális képződmény. Kerekasztal-vitát is rendeztek új magyar európai parlamenti képviselők részvételével, ám a Fidesz ezúttal sem kívánt társaival vitára állni – csak ellenzéki pártok képviselői tettek eleget az SPD-alapítvány meghívásának.

Németországról további írásokat a