Európában senki nem gyűlöli jobban a muszlimokat a magyaroknál, pedig nem is ismerjük őket

Az amerikai Pew Kutatóközpont november végén napvilágot látott összegzése a jelenleg legélesebb európai vitához, az iszlám, illetve az iszlám vallásúak itteni helyéhez, sorsához szolgáltat izgalmas hátteret. Az évtized elejének migrációs válsága, az egész kontinens demográfiai krízise több hosszú távú civilizációs kérdést is felvet. Először azonban arra kellene megbízható választ kapni legalább, hány muszlim él Európában. A kutatók szerint Franciaországban például legutóbb 1872-ben volt olyan népszámlálás, amikor a megkérdezettek felekezeti hovatartozását is tudakolták. Ahol nem kötelezően fel is tesznek ilyen kérdést, ott sem lehet az eredményt komolyan venni, hiszen a 2011-es németországi népszámlálás önkéntes bevallásai szerint például csak a lakosság két százaléka mondta magát muszlimnak. Conrad Hackett, a Pew vezető demográfusa szerint sok muszlim a nyelvi korlátok miatt marad ki a kutatásokból. A vizsgálatban a muszlim lakosság arányát az egyes államokban végzett korábbi átfogó vizsgálatok alapján állapították meg. Ahol nem szerepelt a vallás, de rögzítették a származási országot, az is közelebb vitt a tisztázáshoz. Beszámították a menekültstátust elnyerőket és azokat is, akiknek erre esélyük van, valamint a „szabályos” migránsokat, akik tanulnak vagy munkát vállaltak Európában. (Európa egyébként az Európai Uniót, Norvégiát és Svájcot jelenti a vizsgálatban.)

A kutatók megállapítása szerint 2016-ban 26 millió muszlim él Európában, ami a kontinens lakóinak az öt százalékát jelenti. Az átlag európai muszlim 13 évvel fiatalabb az átlagos nem muszlimnál. A nők egy gyerekkel többet szülnek, mint nem muszlim társaik. A kutatók azt próbálták kiszámítani, milyen arányban iszlamizálódik a kontinens 2050-re. Hackett arra figyelmeztet, hogy a kérdésre pontos választ nem lehet adni, hiszen a jövőbeni politikai, kulturális, gazdasági események és helyi szakpolitikák alakítják majd az eredményt.

Három forgatókönyvet képzeltek el. Az első bezárt kapukat feltételez. E szerint 2050-ig teljességgel leállítanák a bevándorlást Európába, sem „szabályos” migránsokat, sem menekülteket nem fogadnának. Ebben az esetben 35,8 millióra, 7,4 százalékra növekedne a muszlim népesség. A muszlimok ebben a forgatókönyvben jóval fiatalabbak: 30,4 évesek, míg az átlag nem muszlim európai 43,8 éves. Az átlagos nem muszlim nő 1,6 gyermeket szül, a muszlim nőnek pedig 2,6 gyereke születik. A különbség viszont fokozatosan csökken, 2040 és 2050 között már csak 0,7 gyermek lesz a muszlim családok előnye, s a különbség 2110-re szűnik meg. A muszlimok arányát csökkentheti egyébként a vallástól való elfordulás és az áttérés is más vallásokra, s a későbbi nemzedékekben több lesz a vegyes házasság is.

A második forgatókönyv vegyes rendszert feltételez, amelyben Európa zárva marad a menekültek előtt, de fogad vendégmunkásokat, szakembereket és diákokat. Ebben a helyzetben az európai muszlimok száma 57,9 millió, azaz 11,2 százalék lenne. 2010 és 2016 között az Európába érkezett 3,7 millió muzulmánból 2,5 millió ilyen „szabályos” migráns volt. A legtöbben Marokkóból, Pakisztánból és Bangladesből települtek át. Ebben a rendszerben a legerősebben Nagy-Britanniában nőne az arányuk. 2050-re a brit lakosság 16,7 százalékát tennék ki, 13 millió embert. A britek viszonylag kevés menekültet, de sok diákot és munkavállalót fogadnak be.

A nyitott ajtók harmadik forgatókönyve feltételezi, hogy a bevándorlók mellett Európa befogad menekülteket is, és megismétlődhet a 2014–2015-ös menekültáradat is. Ekkor a muszlimok száma elérné a 75,6 milliót, ami a lakosság 14 százaléka lenne. A legnagyobb számszerű növekedés Németországban történne, ahol 17,5 millióra nőne a számuk – ez majdnem az előre jelzett népesség ötöde. Százalékosan azonban megelőzné Németországot Ausztria, Svédország és Ciprus is. Svédországban majdnem minden harmadik ember muszlim lenne (30,6 százalék, 4,4 millió).

A jelentés az utóbbi évek menekültáradatát különösen magasnak ítéli a korábbi évtizedekhez képest, s úgy vélik, további csökkenést mutat, mert az EU és sok tagállam változtat befogadási politikáján. A jelentés készítői feltételezik, hogy legalább egymillió olyan muszlim migráns lesz Európában, akik nem kapnak menekültstátust. Egyeseket kitoloncolnak, mások a saját akaratukból távoznak, s lesznek, akik engedély nélkül itt maradnak.

A demográfusok számításai sokszor radikálisan szembemennek a politikusi szövegekkel. A népesség alakulásának szakemberei ugyanis azt vizsgálják, miként lesznek képesek fenntartani magukat a mai elöregedő európai országok. Marcin Stonawski, a Krakkói Közgazdasági Egyetem demográfusa arra emlékeztetett a Gazeta Wyborczának adott nyilatkozatában, hogy 2050-re a lengyelek száma 38 millióról 34-re csökkenhet. A lakosság öregszik. Most a népesség fele 40 feletti, 2050-re a lakosság fele ötven évesnél idősebb lesz. Kevesebben születnek és az emberek tovább élnek. Jelenleg 100 aktív lengyelre 22 nyugdíjaskorú jut. 2050-re ötvennél többen lesznek az így eltartottak. Stonawski szerint az egyik megoldás az lehet, hogy ösztönzik a születéseket. A másik recept a bevándorlás – veti fel Stonawski.

Kerülnek minket a keletiek

A Pew vizsgálata szerint a muszlim bevándorlók messze elkerülik a V4-országokat és Romániát. Itt a népesség 0,1–0,4 százalék közötti része Mohamed követője. Alig bukkannak fel a balti államokban. A balkáni EU-tagállamok közül Horvátországban a lakosság 1,6 százalékát teszik ki, nyilván a jugoszláv időkből ide telepedett koszovóiak, bosnyákok. Sűrűbb, 11,1 százaléknyi a muszlim népesség Bulgáriában. Ők azonban őslakosok – iszlamizált bolgárok (pomákok), romák, illetve az oszmán időkben letelepedett törökök. Görögországban az iszlámot szintén az oszmán korban muszlimmá lett őslakosok, szlávok, albánok, illetve ott rekedt menekültek képviselik, ők adják a lakosság 5,7 százalékát. Az EU-ban a legtöbb muszlim, a lakosság 25,4 százaléka Cipruson él. Igaz, az Észak-Ciprus török megszállása alatt kialakított köztársaságban, de elvileg ők is EU-polgárok.

A lengyel példa érvényes a többi elöregedő közép-európai államra, beleértve hazánkat is. A Pew kutatói vizsgálták azt is, hogy az európaiak miként tekintenek a muszlimokra. Tíz országban kérdezték meg az embereket róluk, s arra jutottak, hogy a legtöbb negatív vélemény a közép- és a dél-európai államokban alakult ki. A rossz vélemények csúcstartója Magyarország, ahol a megkérdezetteknek 72 százalékának volt rossz a véleménye. Eközben hazánkban lehet a válaszadóknak a legkevesebb személyes tapasztalatuk, mivel csak a lakosság 0,4 százaléka muszlim. Hasonló az arány Lengyelországban (0,1 százaléknyi muszlim), ahol 66 százalékos a negatív vélemények aránya. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy Lengyelországban a 16. század óta él a társadalomba betagozódva az ellengyelesedett tatárok kicsiny muszlim közössége. A rossz vélemények vannak többségben Olaszországban (69 százalék) és Görögországban (65 százalék). Spanyolország a maga ötven százalékával középütt van. Érdekes módon a legkevésbé előítéletes társadalmak azok, ahová a legtöbb menekülő vagy megélhetést kereső migráns tart: Svédország (35), Franciaország (29), Németország (29) és Nagy-Britannia (28) százaléknyi negatív előítélettel. A vizsgálatot végző kutatók úgy találták, hogy az előítéletesség balról jobbra nő, tehát míg Németországban a jobboldaliak 47 százaléka negatív véleménnyel van a muzulmánokról, a baloldali válaszadóknak csak a 17 százaléka előítéletes ilyen módon. Olaszországban és Görögországban is mintegy harminc százalékos a különbség a bal- és a jobboldali válaszadók előítéletessége között.

A kutatás fő célpontja Nyugat-Európa, ahol a helyzet éppen a hirtelen változással, a háborús, politikai és gazdasági menekültek számának radikális növekedésével lett válságos. Ez váltotta ki a jobboldali populista fordulatot több országban is. Biztos, hogy korábban voltak hibás utak is. Például a kisebbségi kultúrák befogadása, amit neveznek multikulturalizmusnak is, sok helyen együtt járt azzal, hogy a bevándorlók és gyermekeik, unokáik nemzedéke párhuzamos társadalmakba, a perifériára szorult. Gyakoriak a Keletről importált életmód és a nyugati szokások erőszakos konfliktusai. Ezt jelzik például az előforduló „becsületgyilkosságok”, amelyekkel a családok a tradíciótól, a keleti szokásoktól elforduló tagjaikat büntetik. A brit, spanyol, belga és francia születésű dzsihadisták felbukkanása joggal keltett pánikot, s ezért festették fel egyesek az elmúlt időben az iszlámmá, sőt iszlamista kalifátussá váló Európa rémképet. A Pew adatai ezt nem erősítik meg. A népességalakulás kutatói szerint a következő harminc évben mindenképpen növekedni fog az iszlám követőinek a száma az európai országokban, főleg Nyugaton. Akkor is így lesz, ha bezárják az összes migrációs kaput, s akkor sem lesz muszlim többség, ha nem állítanak semmilyen gátat a bevándorlás elé. Európa elöregedése és munkaerőigénye viszont feltehetően megköveteli, hogy a munkaerőpiac kapui nyitva maradjanak.