"Eszem ágában sincs megértésről tanúskodni"

Önéletrajzi írásának tavaly megjelent első kötete után sem éppen arról híresedett el a szerző, Petrovics Emil, hogy kendőzte volna véleményeit kor- és szaktársairól. („Szokolay bárdolatlan Hamletje” – írta –, „a hanyatló basszista, Ütő Endre” stb.) Születtek is a zenei világból sóhajtozó reflexiók, amelyek szerint: hát persze, ő közismerten indulatos természetű...

Nálunk nemigen szokás nyilvánosan kritizálni utódunkat, vetélytársainkat és pályatársainkat, pláne írásban, de nem biztos, hogy a szokásoknak van igazuk. Petrovics Emil – hogy úgy mondjam, képzavarral – nyílt sisakkal emlékezik. (Ami alá, persze, nem is férne el semmiféle álarc.)
„Eszem ágában sincs igazságot osztani, elfogulatlanságot mímelni, megértésről tanúskodni, kínos... mérlegelésekkel fecsérelni a magam s az olvasó idejét” – írja a bevezetőben.
Annyi magyarázkodó, önmentő, púderos emlékirat után jólesik ilyen őszintét, nyerset, korát s magát vállalót olvasni. Hozzá Petrovics még írni is tud (ha nem is úgy, mint Sándor, a névrokon, de hát ez természetes!). Történetei színesek, tapasztalatai széles körűek, állásfoglalásai elgondolkodtatóak.

Nemcsak szakmai és személyi ítéleteiben markáns, hanem politikai véleményeiben is. Íme, egy kemény látlelet: „A mai demokratikus rend kezdetben ifjú, harsány... janicsárjai mára rozzant, szólamokat ismételgető, agya-kiürült, zsebe-megtelt politikai elitté deklasszálódtak, hatalomra sóvárgó, elszánt gazfickókká váltak...”

Jelen sorok írója nem zenész, nem is különösképpen beavatottja e művészeti területnek, de kortárs ő is. Ebből a merítésből – természetesen – akadnak közös ismerőseink. Érdekes volt őket egy másik – erős ítéletű – ember tükrében is megnézni.
Azt olvassuk a kötet hátsó borítóján, szinte mérlegként: „A sors azzal tüntetett ki, hogy sokan szerettek. Megrendült boldogsággal fogadtam ezt az ajándékot. Azzal büntetett, hogy sok irigyem volt. Hála az égnek.”

Mindkét tábor szaporodni fog e kötet olvastán.
(Petrovics Emil: Önarckép – álarc nélkül. Második könyv, 1967–2007. Elektra Kiadóház.)

Erdélyi S. Gábor