Erdélyben újra felfedezték a Magyarosaurus lelőhelyét
A helyszín pontos leírása száz éve elveszett, de előkerült egy magyar kutató térképe, ami jelöli az egyedülálló dinoszaurusz maradványok lelőhelyét.
Száz éve elfeledett dinoszaurusz-lelőhelyeket fedezett fel újra a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport Erdélyben, a Hátszegi-medence területén.
Az első világháborút megelőző néhány évben Kadic Ottokár geológiai térképezést végzett a Hátszegi-medence nyugati részén, ahonnan egy páratlanul gazdag, dinoszauruszok és más hüllők maradványait tartalmazó leletanyagot gyűjtött be. Ez a kréta időszak legvégét reprezentáló gyűjtemény tartalmazza azokat a maradványokat, melyek alapján a hazánk nevét viselő első dinoszauruszt, a Magyarosaurus dacust is leírták. A leletanyag begyűjtése után a lelőhelyek pontos leírása elveszett, ellehetetlenítve a további őslénytani ásatásokat a területen.
Az egykor feltárt több ezer fosszíliát tartalmazó gyűjteményi anyag egyik legértékesebb része, a Kadic Ottokár által felfedezett leletek a Magyar Bányászati Szolgálat Gerinces Gyűjteményében tanulmányozhatók. A Természettudományi Múzeum szerint a Magyarországon elhelyezett gerinces anyag régóta foglalkoztatja a nemzetközi paleontológus társadalmat, mert számos olyan értékes leletet tartalmaz, melyek csak itt vizsgálhatók. Ilyenek a Magyarosaurus dacus törpe növésű Sauropoda, az Allodaposuchus őskrokodil vagy a Kallokibotion teknős maradványai, melyek első említése ehhez a leletanyaghoz köthető.
"Ezeknek a hátszegi dioszaurusz maradványoknak a lelőhelyét úgy találtuk meg, hogy nemrégiben előkerült az a térkép, amelyet Kadic Ottokár használt az ásatásai során és rajtuk egyértelmű jelöléseket találtunk az egykori lelőhelyekre vonatkozólag" - mondta el Botfalvai Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum és az ELTE TTK Őslénytani Tanszékének munkatársa, a kutatócsoport vezetője.
A térkép a több mint száz évvel ezelőtti topográfiai viszonyokat tükrözte, ezért a lelőhelyek beazonosításába bevonták Albert Gáspárt, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Intézet munkatársát is, aki modern térinformatikai eszközök segítségével lokalizálta a régi térképen jelölt lelőhelyek mai helyzetét.
A helyszínen így sikerült további csontmaradványokat is begyűjteni. A több mint száz gerinces maradvány közül kiemelhető egy összetartozó csigolyasor, mely egy Sauropoda dinoszauruszhoz tartozott, de találtunk értékes maradványokat más dinoszauruszoktól, különféle krokodiloktól és teknősöktől is. Tudományos szempontból a legértékesebb fosszíliák mindössze néhány milliméter nagyságúak, melyekre Magyar János bukkant rá a leletek preparálása során. Ezek a kisméretű maradványok ugyanis az emlősökhöz tartoznak és így ezek a leletek tekinthetőek a Hátszegi-medence legidősebb emlősmaradványainak" - foglalta össze az ásatáson felfedezett maradványok jelentőségét Csiki-Sava Zoltán, a Bukaresti Egyetem munkatársa.
Az elvégzett geokémiai, földtani és őslénytani kutatások rávilágítottak arra, hogy a vizsgált leletanyag a Hátszegi-medence egyik legidősebb dinoszaurusz-lelőhelyét képviseli, amely segít megérteni a kréta időszak végi kihalási eseményt megelőző rövid időszak ökológiai folyamatait.
(Kiemelt képünk illusztráció: Paleontológusok mutatják az iharkúti ásatáson feltárt új növényevő dinoszauruszfaj csontjainak kövületét 2012. július 31-én. Fotó: MTI | Nagy Lajos)