Elnökválasztás 2. forduló: Váltóállítás

Érdemes megvizsgálni, történt-e lényeges, fordulattal kecsegtető változás a közhangulatban az április 22-i első forduló óta, amelyben Nicolas Sarkozy elnök baloldali kihívója a választók 28,63 százalékának szavazatával került az első helyre, miközben a második mandátumáért harcba induló konzervatív jelölt 27,18 százalékkal a második helyen kvalifikálta magát a döntőbe. Az V. Köztársaság elnökválasztásainak történetében még nem volt példa arra, hogy egy hivatalban lévő elnök ellenfele mögött végezzen az első fordulóban.

A két héttel ezelőtti voksolás egyik meglepetése (a közvélemény-kutatók számára is) a kivételesen magas választói mobilitás volt: a szavazásra jogosultak 79,48 százaléka nyilvánított véleményt. A pénteken közzétett előrejelzések szerint a részvételi szándék azóta tovább növekedett: vasárnap a felnőttkorú francia népesség 82-83 százaléka kíván az urnákhoz járulni. A jobboldal optimizmusát részben a választói aktivitás fokozódása növeli, noha arra nincs bizonyíték, hogy a szavazói többlet Sarkozy táborához adódik hozzá, miközben igen valószínű, hogy a mindkét jelölttől idegenkedők közül a második fordulóban sokan választják majd a távolmaradást, azaz a lábbal szavazók körében jelentős átrendeződés várható.

A május 6-i végeredmény szempontjából kulcsfontosságú a szélsőjobboldali Nemzeti Front (FN) szavazóinak viselkedése. Az idegengyűlölő, EU- és globalizációellenes párt elnöknője, Marine Le Pen, aki első ízben vett rész elnökválasztási erőfelmérésen, az első fordulóban 6,4 millió választót tudott megmozgatni, 17,9 százalékos, példátlanul magas eredménnyel szerezte meg a harmadik helyet. Ezzel átadta a múltnak apja, Jean Marie Le Pen támogatottsági rekordját, aki a 2002-es elnökválasztás első fordulójában 16,86 százalékkal szerezte meg a második helyet, s a szocialisták akkori elnökjelöltjét megfosztotta a döntőbe jutás lehetőségétől. A tíz évvel ezelőtti felmérések, csakúgy mint az ideiek messze alábecsülték az FN népszerűségének mértékét a francia társadalomban. Az idei eredmény a szélsőjobboldal jelentős megerősődéséről tanúskodik.

Az FN szavazóinak második fordulós választása jelentősen befolyásolhatja - számszerűségében akár el is dönthetné - a végeredményt, de az egyik legbizonytalanabb tényezője a vasárnapi voksolásnak. Marine Le Pen május 1-jén, a párizsi Opera téren választóihoz intézett, büszkeségtől duzzadó beszédében bejelentette, hogy a történelmi jelentőségű választási eredmény birtokában a Nemzeti Front mostantól a jobboldal vezető pártjának szerepére vállalkozik, amivel gyakorlatilag hadat üzent a Sarkozy mögött álló konzervatív UMP kormánypártnak. Az elnöknő ebből az alkalomból közölte azt is ,hogy a maga részéről most vasárnap érvénytelen szavazatot fog leadni, azaz egyik elnökjelöltet sem támogatja, híveinek azonban nem adott konkrét eligazítást.

Az elnöki posztra pályázó két jelölt május 2-án megtartott egyetlen tévévitáján, amely közel 18 millió franciát ültetett a képernyők elé, Sarkozy a külföldi bevándorlás korlátozása, a határellenőrzés visszaállítása hívószavaival mindenekelőtt az FN-szavazókat próbálta újraválasztása érdekében mozgósítani. Vasárnap estig nyitott kérdés marad, hatásos volt-e a konzervatív elnök populista kísérlete a szélsőjobboldal hívei körében, az azonban már a vita másnapján kiderült, hogy a két héttel ezelőtt 9,13 százalékkal az ötödik helyen végzett centrista MoDem párt – inkább a jobboldalhoz sorolt – vezetője, Francois Bayrou dilemmáját Sarkozynek sikerült feloldania.

Bayrou, akit az UMP vezetői még pár nappal ezelőtt egy esetleges miniszterelnöki felkérés lehetőségének megvillantásával próbáltak meg átcsábítani Sarkozy oldalára, május 3-án nyilvánosságra hozta döntését: a második körben a szocialista elnökjelöltre, Hollande-ra adja szavazatát. Döntését részben azzal indokolta, hogy a hivatalban lévő elnök látványos szavazatvadászatot indított a szélsőjobboldali térfélen, ahol, mint a MoDem elnöke hangsúlyozta, a politikai közép nem találja meg az általa vallott értékeket. Bayrou leszögezte, hogy továbbra sem tekinti baloldalinak magát, és nem kíván iránymutatást adni a rá szavazó hárommillió franciának.

Az első forduló negyedik helyezettje, a szélsőbaloldalt képviselő Jean-Luc Mélenchon (a szavazatok 11,11 százaléka) és Eva Joly (2,31 százalék), a zöldek hatodik helyre befutó elnökkandidátusa, röviddel az első forduló végeredméményének bejelentése után nyilatkozatban szólították fel szavazóikat, a második fordulóban sorakozzanak fel a baloldali jelölt mögött.

A kormánypárti oldalon óriási várakozás előzte meg a döntőbe jutott két elnökjelölt tévékamerák előtt lezajlott mérkőzését. Sarkozy táborában fordulatot vártak az összecsapástól, sokan számítottak arra, hogy a híresen jó debatter leköszönő elnök két vállra fekteti ellenfelét. A több mint kétórás szópárbaj rácáfolt a reményekre: Hollande végig jól állta a sarat, higgadtan, keményen, érvelően vitatkozott.

Az elnöki funkcióról, a gazdasági kérdésekről, a bevándorlásról, a nukleáris energia jövőjéről és az Unióval kapcsolatos elképzelésekről folyatott vitában Hollande szemére hányta Sarkozynek, hogy megosztotta a franciákat és csak az egyik oldalnak volt a köztársasági elnöke, minden jelentős posztra saját embereit ültette. Az államfő viszont többször hazugnak és intrikusnak minősítette kihívóját, ingerülten utasította el Hollande állítását, mely szerint a leköszönő elnök politikája elsősorban a gazdagoknak kedvezett. „Én az összefogás elnöke leszek. A franciákat eddig szembeállították egymással, én összefogni szeretném őket. Ez a lényege a változásnak, amit javaslok” – jelentette ki Hollande.

A tévévita után készült elemzések döntetlennek értékelték az eredményt, ami - különösen a jobboldal reményei tekintetében – a szocialista kandidátus győzelmeként is értékelhető. A május 2. és 4. között készült felmérések nem mutattak ki jelentős változást az erőviszonyokban, nyolc közvélemény-kutató közül mindössze egynél (Ifop) szűkült a két rivális közti szavazatkülönbség 4 százalékra (Hollande:Sarkozy = 52:48), egyedül az Opinion Way mért másfél százalékpontos visszaesést Hollande oldalán, de a szocialista még így is 52,5:47,5 arányban veri ellenfelét. A többi hat intézet stabilnak találta a baloldali kandidátus 5-6 százalékpontos fölényét a távozó elnök fölött: eszerint a jogász-közgazdász végzettségű Francois Hollande 52,5: 47,5, illetve 53:47 százalékos arányban hódítja el a köztársasági elnöki posztot Nicolas Sarkozytól.

A legnagyobb ellenzéki párt berkeiben már a biztosra vett győzelem méltó megünneplésére készülődnek, úgy hírlik, hogy vasárnap éjszaka a Bastille térre hívják majd a Szocialista Párt és a baloldal szimpatizánsait, oda, ahol 1981. május 10-én, egy spontánul összeverődött többezres tömeg éltette örömmámorban Francois Mitterrand-t, az V. Köztársaság első szocialista elnökét.

A szervezés még nem kezdődött el, annyi tudható, hogy Francois Hollande egykori polgármestersége színhelyén, Tulle-ben várja meg a vasárnapi elnökválasztás végeredményét.

Részlet a Hollande-Sarkozy tévévitából:

Débat Hollande Sarkozy Intégral - 2 by CyberPeople

Kapcsolódó cikkünk: